Ez az igazi kommunista, valójában terrorista

Örömmel olvasom a sajtószabadság szegedi lapját. Ám városomban, mintha megállt volna az idő. Itt a kommunista történelemhamisítás máig hat, s újra és újra előjön egy buta pártoskodás, sőt a szerintem hazánkban nem is létező antiszemitizmus sulykolása. De számomra nincs se zsidó, se goj, csak tisztességes vagy tisztességtelen ember.

Nézzük Barok István írását!

A tanár levele szerint az iskolájának nevet adó Ságvári legnagyobb bűne az volt, hogy zsidóként nem hagyta, hogy kivégezzék, hanem harcolt, és ellenállva halt meg. Lássuk akkor a valós történetet, amit sajnos nem tanítanak a hazai középiskolákban.

1944. július 27-én négy nyomozóból álló egység vette észre az akkor körözés alatt álló Ságvári Endrét a Budakeszi út elején lévő cukrászda teraszán fagylaltozva, Szabados Lajos társaságában. Ságvári Endre ellen, aki nagypolgári, gazdag zsidócsaládból származott ugyan és cionista, sőt kommunista is volt, rendőrségi közözés volt kiadva.

A körözés pontos tartalmát nem ismerjük, de Ungváry Krisztián is elismeri, hogy a kommunisták szovjet ügynöknek minősültek.

Valószínűleg nemcsak a Vígszínházban elkövetett robbantásos merénylet miatt körözték, amely bizony tucatnyi komoly sérültet eredményezett, s nemcsak a kommunista vagy cionista tevékenysége miatt, hanem a hazaáruló hírlapszerkesztése és terrorista mivolta miatt is. Egyébként véleményem szerint ez az „igazi kommunista hős”, valójában terrorista volt.

Az említett elfogatóparancs alapján a civilruhás nyomozók meglepték, majd igazoltatást kezdeményeztek. Ennek látszólag engedelmeskedett és átadta a papírjait. Ám Cselényi Antal rendőrnyomozó látva a hamis papírokat megjegyezte: „Kár a gőzért Endre”! Ő azonban a támadásra készületlen rendőrnyomozókra – egy nagy tűzerejű fegyvert előrántva a kézitáskájából – azonnal lövöldözni kezdett. Kristóf László nyomozó a földre esett, de ekkor sérült meg a másik két nyomozó is. A körözött Ságvári Endre pedig menekülésbe kezdett. Pétervári János, aki egyébként a gépkocsivezetőként volt ott, két nap múlva bele is halt a haslövés okozta sérülésébe. Az igazolványt kézben tartó Cselényi Antal is megsérült a vállán, de a rájuk támadó Ságvárit meg akarta állítani, így rálőtt. A rendőrnyomozók által kihívott mentőautóban, tehát nem a helyszínen halt bele e lövésekbe a körözött és újabb gyilkosságot elkövető személy.

Összegezve: Miután Ságvári megadást színlelt, majd lövöldözést kezdeményezett, eközben három rendvédelmi személyt sebesített meg.  Közülük két nap múlva az egyik nyomozó meghalt, ám az események után 15 évvel, 1959- ben, egy teljesen megalapozatlan koncepciós per kapcsán felakasztott ártatlan személlyekkel együtt, három vétlen, de halálos áldozatot követelt Ságvári meggondolatlansága. Az ő halála azonban nem a tűzharcban való hősi helytállás volt – ahogy azt a kommunista diktatúra beállította nekünk, sőt még tanította is – hanem egy sajátos öngyilkosság, amire ő előre számíthatott. Viszont Cselényi Antal részéről egy jogos és kötelező fegyverhasználat volt az esemény, amely a hatályos fegyverhasználati szabályok betartásával ment végbe. Mindezt még a liberális Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság alapító elnöke és emberi jogi aktivista is elismerte a Kristóf per kapcsán írt 2007-es cikkében. Ő ugyanis akkor leírta a Népszabadságban, hogy ma sem történne semmi másképpen, ha az igazoltató rendőrökre valaki lövöldözni kezdene. Egyébként az 1959-es koncepciós per, kizárólag azért vette elő a már régen elévült, az akkori törvények szerint sem értékelhető cselekményeket, hogy az 56-os eseményeket összemossák csendőrök elítélésével. Ugyanis Kádár nem volt képes megemészteni azt a tényt, hogy az ún. „munkáshatalom”, a hamis és embertelen kommunista rendszerük ellen, nem a régi, törvényes rend hívei, hanem valójában éppen a munkásosztály kelt fel

Nagyon javaslom, hogy aki erről többet szeretne megtudni: olvassa el a Valóság folyóirat, 2006. évi 12. számát.

S azután – az ismeretek tükrében – vegye észre mindenki, hogy nem ilyen mintákra van ma szüksége a tanuló ifjúságnak, s válasszanak olyan nevet az iskolának, akit nem kell majd szégyenkezve említeni a későbbiekben sem!

Ságvári ellen a legnagyobb kifogás nemcsak az, hogy 1945 után a kommunista rendszer ifjúsági hőst kreált belőle, hanem hogy egy köztörvényes bűnöző volt, sőt a mai szóhasználattal élve: terrorista és rendőrgyilkos! S így ebben a minőségében soha nem számíthat az, hogy milyen a származása! Ám elismerem azt, hogy a nemzetgyilkos kommunizmus jelképévé is tették ezt a köztörvényes bűnözőt, ami csak egy okkal több az iskola, de bármely más intézmény, utca, stb, névváltoztatására is!

S befejezésül egy aktuális politikusi idézet egy – az újságban még meg nem jelentetett – egykori tanuló válaszleveléből:„Ha tényleg úgy gondolod, hogy Ságvári Endre a legjobb példakép a mai ifjúság számára, akkor azt inkább tartsd titokban. Legalább addig, amíg kilépnek az alma máterből. Én azt tanultam a Ságváriban, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”.

 Pártonkívüli vagyok, de ezzel bizony egyetértek!

Tisztelettel: Dr. Bene Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó: 

A több tucat álnevű Ságváriról

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!