Kaslik Péter: Piszkos Fred sakkot ad – A Benes-dekrétumok tegnap és ma

A majdnem ötven éve létező Európai Uniónak, a “Lisszaboni Szerződés” formájában végre lesz egy „majdnem rendes” alkotmánya. Ez év október 29-én megszületett az alku. A Lisszaboni Szerződés érvénybelépéséhez szükséges cseh elnök aláírásáért Európa, a „kivétel” jogi köntösében megerősítette a már megerősített Benes-dekrétumokat, vagyis felfüggesztette a Tízparancsolat VI, VIII, és X. számú kőtábláját. (6. Ne ölj. 8. Ne lopj. 10. Ne kívánd, ami embertársadé.) A cseh elnökkel kötött alkuval az Európai Unió szégyenletes példát szolgáltatott világ előtt, arról hogy a kollektív bűnösség elvének alkalmazása alku tárgyát képezheti, és arról, hogy egy ilyen alku ma törvényileg szentesíthető.

A Lisszaboni szerződés a másokból való élésnek az állami erőszak eszközeivel való biztosítása. Az Európai Unió a „Nincs más választás” hangoztatásával tudományosság szintjére emelte a „versenyre”, és a „piac” önszabályozási elveinek feltételezésére alapuló gazdaságpolitikát. A Lisszaboni Szerződés magyar nyelvű szövegében a „pénz” 222-szer jelenik meg, az „áru” 140-szer, a „piac” 122-szer, a „”verseny” 49-szer, a ”kereskedelem” 39-szer. Nem szorul külön bizonyításra, hogy a fenti szavak mindegyike a „versennyel” kapcsolatos. A fentiekkel ellentétben, a kultúra (kulturális) 29-szer, az „emberi jogok” 19-szer, a „történelem” mint tőszó 4 -szer, a „kisebbség” (kisebbségekhez tartozó személyek) 1-szer jelenik meg. A „nemzet”, „nemzetiség”, nemzetiségek”, az „anyanyelv”, a „nyelvhasználat” szavak, a 479 oldalas dokumentumban egyetlen egyszer sem fordulnak elő . Ismeretes, hogy az Európai Unió alapító levelének számító dokumentumban az „Isten”, a „keresztény”, vagy a „kereszténység” szavak sem fordulnak elő, pedig meg vagyon írva, hogy, ha Isten nem építi a várost, az emberek munkája hiábavaló (kiemelés: szerk.).

Mind az Alkotmány, mind a Lisszaboni Szerződés tele van tűzdelve részletes gazdasági jellegű rendelkezésekkel, amelyeknek nincs helye egy alkotmány jellegű okiratban. A Lisszaboni Szerződésen kívül csak Szovjetunió 1936-ban keletkezett alkotmánya tartalmaz hasonló rendelkezéseket.

Hogyan sikerült mégis megszavaztatni egy ilyen dokumentumot?

A Lisszaboni szerződést bevallottan úgy fogalmazták meg, hogy azt az emberek ne értsék meg, nehogy annak elfogadtatásához népszavazást követeljek. A tagállamok többségében, beleértve Magyarországot is, az Alkotmányról, illetve a Szerződésről nem volt demokratikusan megszervezett társadalmi vita.

A hatalmas túlsúlyban lévő neoliberális sajtó az Európai Unióra való szavazást a „haladás”, a „felvilágosultság”, az „európai civilizáció” kérdéseivel azonosította. Az Unió ellen való szavazást, pedig a “maradiság”, a „nacionalizmus”, a „szélsőségesség” mellet való állásfoglalással azonosította.

Az Európai Alkotmány ratifikálására buzdító kampány a következő szillogizmuson alapult:

Ez a dokumentum Európáról szól

Európa egy jó dolog

„Igennel” szavazok, vagy el sem megyek szavazni

Piszkos Fred sakkot ad

Mi volt a Cseh Köztársaság aláírása körüli bonyodalom lényege?  Az Európai Unió jogszabályai alapján, a Lisszaboni szerződés életbelépéséhez a tagállamok mindegyikének ratifikálása volt szükséges. Ezt az Európai Unió minden tagállama meg is tette kivéve a Cseh Köztársaságot, ahol a cseh törvények alapján a Szerződés ratifikálásához a parlament, és a szenátus beleegyezése, és az államelnök aláírására van szükség. A cseh parlament jóváhagyta a Szerződét, amelynek életbelépése most már csak a cseh köztársasági elnök aláírásán múlott. Ekkor a cseh köztársaság elnöke kijelentette, hogy csak abban az esetben hajlandó aláírni a Lisszaboni Szerződést, ha az Európai Unió kifejezett biztosítékot nyújt a Cseh Köztársaság számára a Benes-dekrétumoknak az Európai Unió keretei közötti további érvényben maradására.  Az Európai Unió meglepően rövid időn belül megtalálta a megfelelő megoldást: Beleegyezett abba, hogy a Cseh Köztársaságot a Benes-dekrétumok kérdéseiben nem kötelezi az Európai Unió Alapvető Jogok Chartája.  A cseh elnök nézete szerint, az Európai Unió keretein belül az Alapvető Jogok Chartája képezhette volna a Benes-dekrétumok rendelkezései ellen indítható esetleges utólagos perek jogi alapját.

Ezzel az önkényes határozattal az Európai Unió súlyosan aláásta a saját hitelességét. Felmerül a kérdés, miért volt az Európai Unió számára olyan fontos, akadékoskodó kérelmének kielégítése?  Miért ez a magas ár a cseh aláírásért, és megérte-e?

Keveri ez, vagy nem keveri?

A Benes-dekrétumok tegnap és ma

Vaclav Klaus egy fajta diplomáciai sakkjátékot játszik Európai megoldatlan történelmi kérdéseinek sakktábláján. A felállítás a következő: Az amerikaiak, angolok, és az egykori Szovjetunió belegyezésével meghozott Benes-dekrétumok a második világháború befejeztével három és fél millió szudeta-németet, és több mint ötszázezer magyart fosztottak meg állampolgárságuktól, és vagyonuktól, s kitoloncolták őket az egykori Csehszlovákiából. A szudeta-németek több mint nyolcszáz éve éltek a Szudeta területeken, a magyarok, pedig a Felvidék őshonos lakosságát képezték.

Csehszlovákia természeti kincsei, és ipari központjai, a bányák, a gyárak a szudeta területeken vannak. A felvidék gazdag termőföldje nélkül Csehszlovákia élelemellátása, tehát politikai önállósága nem biztosítható. (Az élelem fegyver.)

A Benes-dekrétumok egyik következménye, hogy a szudeta-németek, és a felvidéki magyarok egykori számarányát tekintve, a mai Cseh Köztársaságban, és Szlovákiában, az ingatlanok nagy részének tulajdonjogi alapját a Benes-dekrétumok rendelkezései képezik. Ide tartoznak a gyárak, a bányák, termőföldek, a volt tulajdonosok üzlethelyiségei, lakóhelyei stb. A Benes-dekrétumok óta eltelt több mint ötven év alatt, a lakosság között adásvételek útján, és a Klaus által levezényelt privatizáció alapján rengeteg ingatlan gazdát cserélt, úgyhogy a Cseh Köztársaságban, és Szlovákiában is nagyon sok olyan egyén van, akinek érdeke a Benes-dekrétumok megerősítése.

A kelet európai politikusok közül valószínűleg csak Vaclav Klaus tanulmányozta át tüzetesebben a Lisszaboni szerződést, amely a tagországok szavazatainak arányszámát a tagországok lakosságának számától teszi függővé. A fentiek alapján a lisszaboni szerződés életbelépésével Németországnak az Európai Unióban való szavazatainak arányszáma a Lisszaboni szerződés életbelépésével a jelenlegi 8%-ról 17% százalékra emelkedik.

Vaclav Klaus valószínűleg azt is tudja, hogy Németországban a Bajorországi Kereszténydemokrata Párt, a CSU felkarolta, és életben tartja a szudeta németek követeléseit. A szudeta-németek követeléseit ugyan kétszer visszautasították, de a CSU azt igéri, hogy továbbra is pártfogolja a szudeta-németek ügyét. A CSU testvérpártja a Kereszténydemokrata Unió (CDU) Németország 15 államában működik, és feltételezhető, hogy Németországnak az Európai parlamentben való megnövekedett képviseletében ezek után több olyan német Európai uniós képviselő kerül az Európai parlamentben, akik támogatják a szudeta-németek követeléseit.

A fentiek alapján érthető, hogy miért volt fontos Vaclav Klaus számára, hogy a Benes-dekrétumok érvényességét megerősítő változtatások még a Lisszaboni Szerződés életbelépése előtt abban helyet kapjanak.

Miért engedett azonban az Európai Unió Vaclav Klaus zsarolásának? Vagyis, miért volt az Európai Unió hajlandó a saját hitelességét mélységesen sértő engedményt megtenni a Lisszaboni szerződés mielőbbi életbelépése érdekében. A cseheknek kivétel formájában tett engedmény formálisan az Európai Unió alkotmányának tekintett dokumentumának a megváltoztatását jelenti.

Úgy tűnik, hogy a kelet európai politikusok közül csak Vaclav Klausnak volt tudomása arról, hogy a mélyen Európai Unió ellenes David Cameron, az angol konzervatív párt elnöke mit ígért, ha 2010. májusában megnyeri az angol választásokat.  Cameronnak azzal sikerült egyesítenie pártjának két szárnyát, hogy ígéretet tett arra, hogy ha a jövő 2010 májusában tartandó angol választásokig Európa tagállamai nem ratifikálják a Lisszaboni szerződést, akkor az angol konzervatívok győzelme esetén, Cameron kormánya népszavazást rendel el a Lisszaboni Szerződés ratifikálására. A kilátások szerint nagy az esélye, hogy a Lisszaboni szerződés az angol népszavazáson elbukna. A fenti helyzetet mérlegelve, a különben igen lassan működő Európai Unió rövid három hét után engedett Klaus zsarolásának.

Zárószó

A Lisszaboni szerződés magyar vonatkozásai

Mondani sem kell, hogy a Benes-dekrétumok ismételt megerősítésének közvetlen vesztesei a kollektív bűnösség vádjával sújtott szudeta-németek, és a felvidéki magyarok.  A Szerződés keretein belül megerősített Benes-dekrétumok, pedig Európa szégyene.

Nem mondhatjuk, hogy a magyar diplomácia a jelen esetben vereséget szenvedett. A magyar diplomácia szerepe ebben az ügyben inkább Karinthy Frigyes: „A rossz tanuló felel” c. írásának az ismételt beteljesülése:  Az európai diplomácia magasiskolájának abba a felső osztályába, ahol mindez lejátszódott a jelenlegi magyar kormány diplomatái elégtelen osztályzatuk miatt be sem léphettek. Az Európai Unió legfőbb dokumentumának ez a hanyagságon, és a tudatos félrevezetésen alapuló elfogadtatása, Magyarországon pedig a hatalmon lévő kormány, és az írástudók árulásának a kirívó példája.

Illyés Gyula: Árpád” című versében, Árpád, a magyarok vezére hosszas, és fájdalmas töprengés után, inkább a megérzésre, mint a józan észre hallgatva úgy dönt, hogy Európában „legalább szabadok leszünk.”  S nemzete áttódult Európába. Az egész nemzet, nem csak a kiváltságosak.

Az „Árpád” című versben a nemzet megmaradásának reménye, a szabadsághoz fűződik. Ez a szabadság, azonban sokkal több, mint a mamutbirodalom tartományain belüli közös fizetőeszköz, az áruforgalom, és a piac zabolátlan szabadsága. A magyarok megmaradását biztosító szabadsághoz egy olyan Európára van szükség, ahol a magyarok nem albérlőkként, hanem egyenrangú szomszédokként élnek.

Utógondolat

Amint mondottuk, a jelenlegi magyar kormány érdemben készségesen belegyezett a Benes-dekrétumoknak az Európai Unió keretei közötti megerősítésébe.  Mi az, ami Magyarország egy estleges új kormány esetében még megtehet?  A jelen esetben az Európai Unió bürokrácia bonyolultsága kedvezhet a magyaroknak. A Klausnak tett engedmény  életbelépéséhez minden tagország formális belegyezése szükséges. Az uniós szabályok szerint, a  Klausnak engedélyezett kivétel formális ratifikálására akkor kerülhet  sor, amikor a Lisszaboni Szerződést legközelebb érdemben megváltoztatják. A Lisszaboni Szerződés megváltoztatására  valószínűleg Horvátország 2010, vagy 2011-re tervezett Uniós tagságának a megszavazásakor kerül sor. Mivel az új magyarországi választásokig a cseh lábjegyzet nem jut el a ratifikációig, ki kell tartani amellett, hogy Magyarország nem fogadja el a kivételezést. Úgy legyen!

A fenti írás hosszabb változata olvasható Kaslik Péter Honlapján: www.Huncor.com

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Nemzeti InternetFigyelő