A kommunista és kommunistaellenes bűnök megítélése


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!
néhai Belovai István
néhai Belovai István

Belovai István elment közülünk. Belovai, aki életét kockáztatva leplezte le a szovjet kémszolgálat nyugati aktivitását, hogy megakadályozza egy világháború kitörését. ‘Kémkedésért’ súlyos büntetést kapott – és ez a büntetés bár kegyelem révén megenyhült, még mindig érvényben van. Belovai Istvánt a pitiáner kémekkel egyformán ítélik meg, büntetett előéletű – még ha annak kemény következményeitől mentes is – mégis, a hazai közrend és erkölcs alapján bűnözőnek számít.

Az az ember, aki komoly erkölcsi felelősséggel lépett fel egy világégés megállításáért. Csak hát mert a kommunizmus híveinek okozott kárt, még ma is bűnös. És nyilvánvaló itt van a kettős mérce.

Sokan nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy Belovai Istvánról a bűnös jelző lekerüljön. Még többen talán még többet tesznek azért, hogy ez ne történjen meg. Az államfőhöz 2005-ben írt kérvény elutasító válaszát olvashatjuk az alábbiakban:

KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKI HIVATAL
ALKOTMÁNYÜGYI ÉS JOGI FŐOSZTÁLY
SÁNDOR-PALOTA

1014 Budapest. Szent György tér 1. 1.1: (06-1) 224 -5040

Fax: (06-1) 224 -5017

www.keh.hu

XII-1/2481-4/2005.

P…. A…. Á…. úr részére BUDAPEST. yyyy

xxxxxxxx

Tisztelt Uram!

Az Elnök Úrhoz Belovai István érdekében intézett levelére válaszolva, türelmét megköszönve a következőkről tájékoztathatom.

Göncz Árpád Köztársasági Elnök Úr a 10-30/13/1990. számú, 1990. szeptember 4-én kelt határozatában Belovai Istvánt végrehajtási kegyelemben részesítette, majd Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Úr. 10-40/12/2000. számú, 2000. december 4-éD kelt határozatában kegyelemből mentesítette őt a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

A kegyelmi-jogkör a Büntető törvénykönyvről szóló1978. évi IV. törvény (Btk.) 38′. §-ában szabályozott fő- és mellékbüntetésekre terjed ki, és a kérelem a bűntetőeljárás megszüntetésére, a büntetés elengedésére vagy mérséklésére, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre irányulhat. A köztársasági elnöknek a kegyelmi eljárás keretein belül azonban nincs lehetősége a jogerős bírósági ítéletet, vagy a bíróság bűnösség megállapítására, illetve a büntetés kiszabásra irányuló tevékenységét felülvizsgálni.

Minthogy a kegyelmi határozat tehát nem revideál, nem alkalmas arra, hogy az ügyben az eljáró bíróság által megállapított tényállást, a bűnösség megállapítását felülvizsgálja, azokat újra értékelje. Ilyen aktusokra irányuló kérelmek esetében – amint erről Belovai István urat is tájékoztattam 2002. február 7-én kelt levelemben – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 392-404. §-ában szabályozott perújítással lehet élni, Belovai István esetében a tőrvény XXI. fejezetében szabályozott, a katonai bűntetőeljárásra vonatkozó eltérésekkel.

A köztársasági-elnöknek – segítőszándéka ellenére – sem az Alkotmány, sem a törvények nem adnak lehetőséget arra, hogy az ügyben eljárt katonai bíróság ítéletét felülvizsgálja, megváltoztassa, illetőleg a perújítás során eljáró bíróság részére utasítást adjon, vagy javaslatot fogalmazzon meg.

Tisztelt Uram!

Az Ön által felvetett kérdés, tágabb összefüggésben, felmerült már mind az Országgyűlés, mind az Alkotmánybíróság előtt. Az 1963. és 1989. között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi Xl. törvény (Tv.) a bíróság kötelességévé tette, hogy az ún. semmissé nyilvánítási eljárásban vizsgálja felül a tőrvényben meghatározott bűncselekmények miatt 1963. április 5, és 1989. október 15. közőrt történt elítéléseket. A törvényhozó tehát a politikai, jogi és erkölcsi elégtételre a jogerős büntetőítéletek bírósági megsemmisítését és nem a kegyelmet tartotta alkalmasnak.

A törvényjavaslat országgyűlési vitájának egyik központi kérdése volt a bűncselekmények körének meghatározás a. A javasolt, de végül el nem fogadott bűncselekmények között szerepelt a kémkedés is, de a Tv. 1. § a)-o) pontjaiban szereplé tényállások között az végül nem került felsorolásra.

Erre a kérdésre irányult azon, az Alkotmánybírósághoz intézett indítvány is, melyben az indítványozó azt kifogásolta, hogy a politikai motívumokból egyéb bűncselekményt elkövetőket kirekeszti a Tv., és kizárólag az I. §-ban felsorolt bűncselekmények miatti elítélések felülvizsgálatára és semmissé nyilvánítására kerülhet sor.

Az indítványt az Alkotmánybíróság az 1459/B/1992 AB határozatában (Határozat) elutasította. A Határozat megállapította, nem alkotmányellenes a politikai motívumú, a múlt rendszerrel szembeni politikai beállítottságból elkövetett, de a Tv. hatálya alá be nem sorolt bűncselekmény miatti elítélések semmisségi felülvizsgálatának kizárása. A Határozat rámutat, hogy a jóvátételi folyamat politikai indíttatású, az államnak nincs jogi kőtelezettsége a jogsérelmek orvoslására. Mivel az 1963. és 1989. között bűncselekmény miatt elítéltek nem eleve jogosultak elítélésük felülvizsgálatára, a kedvezményezettek köre tekintetében csak az önkényes megkülönböztetés tekinthető alkotmányellenesnek. A tőrvényjavaslatot a korszak politikai, történelmi elemzése, valamint a jogszabályok és a büntető joggyakorlat alapos vizsgálata előzte meg. A felsorolás teljessége megkérdőjelezhető, annak méltányosság okán történő kiegészítése a törvényhozó belátásától függ, ez azonban nem alkotmányossági kérdés.

Kérem tájékoztatásom megértő tudomásulvételét,

Budapest, 2005. május 31.

Tisztelettel:

aláírás

Dr. Bitskei Botond
főosztályvezető.

A szöveg eredeti alakjában az alábbiakban olvasható:

Nézzünk talán a kérdés mélyére.

Minden gondolkozó és embertársaiért felelősséggel adózó ember számára Belovai István nemzeti hős – és nem bűnöző. Még akkor is, ha ha tette a korabeli törvényekkel ellenkezett, ha annak következtében a Nagy Orosz Birodalomra szabott bolsevizálás nyugat felé végleg megrekedt. A Birodalom aztán hamarosan össze is omlott – de semmi gond, már épült Nyugatról az analóg Birodalom, amit ma Európai Unió néven ’tisztelhetünk’ – már aki tisztelni képes.

Mi az oka, hogy Belovai rehabitilásának az esélyei még ma is a zéró szinten vannak? Láthattuk, hogy a KEH hogyan mosakodik és hárítja át az intézkedés felelősségét azokra, akiknek az érdekei ellenkeznek egy ilyen tett hősies megvilágításával. Nekik még ma is az az érdekük, hogy az általuk közvetített parancsokat, az általuk meghirdetett törvényeket a szolganép pofa-be alapon szolgaian teljesítse. Ha nekik az az érdekük, hogy a nyugati atomaknákat kikerülve a Nyugatot gyarmatosítsák, bolsevizálják, akkor az, aki ez ellen lép, tesz, leleplezi a szándékot, bizony az számukra még ma is halálos ellenség. Már pedig még ma is ők ülnek az ún. ‘igazságszolgáltatás’ polcain – és ítélhetnek kényük-.kedvük szerint. Ha üvölt az elítélet, akkor akár hamis ‘bizonyítékokat’ is gyártasnak – de szolgai módon védik a gyarmattartók vélt és valós érdekeit.

Vessük tekintetünket Budaházy Györgyre és arra a kirakatperre, ami körülötte – ellene! – zajlik. Vegyük észre, hogy a történelmi Országzászló helyére telepített szovjet hősi emlékmű nem véletlenül van ott – és olyanok hatalmi érdekeit fejezi ki, akik ma is uralkodnak a nemzet fölött. Vegyük észre, hogy Gaudi-Nagy Tamás mondata, miszerint a vörös-csillagos szovjet címer ‘megfelelő helyre’ került nem véletlenül verte ki a biztosítékot a malacképű szabónénál – aki talán még ma is hisz a vörös-csillag megváltó erejében.

Vegyük észre, hogy a vörös-csillagot ma is legalizálni akarók – és ide számíthatjuk a brüsszeli vezéreket is! – még ma is úgy vélik, hogy ez a jelkép a megváltást tükrözi. Nemhogy a használata, hanem éppen annak a bepiszkítása számít bűnténynek.

Tegyünk egy próbát: az alábbi ábrát tegyük az utcán közszemlére – plakát nagyságban, vagy A4-esben, talán mindegy – és figyeljük meg a Hatalom válaszát. Aztán hallgassuk meg az indokot, amiért ezt a jelképet így, ahogy van, büntetendőnek nyilvánítják majd.

"Szemétdomb  a szemét otthona..."
“Szemétdomb a szemét otthona…”

Ahogy büntetni akarják – és ha tehetik fogják is – az ősi magyar jelképek mindegyikét: turult, Árpád-sávos zászlót, Szentkoronát és folytathatnám. Ezek nem szolgálják a gyarmatosítók céljait, a népben közösségi érzetet keltenek és semmitől sem rettegnek jobban, mint attól, hogy a magyarok megszervezik magukat, felébrednek és összefognak.

Nem véletlen a gárdák elleni heves támadás. Nem véletlen, hogy az egyébként tökéletesen ártalmatlan társadalmi szervezeteket igyekeznek a maguk irányítása alá venni és mozgását lebénítani, majd halkan feloszlatni. Csak nézzük meg, mi történt a polgári körök mozgalommal!Csak nézzük meg, milyen módon igyekeznek a nemzeti gondolkozást zátonyra juttatni fasiszta, rasszista, antiszemita vádakkal elhalmozni. Ahogy teszik ezt a manapság a társadalom érdekében politizáló JOBBIKkal is.

Ne feledjük: a német nácizmust a szovjet szocializmus keresztelte át fasizmusra, mert kínos volt számára, hogy mind a kettő szocializmus. Kínos volt számára, hogy a másik nemzeti – ő meg szavakban nemzetközi, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szovjet munkások képezik a nemzetközi munkásmozgalom élcsapatát, vezető erejét. Azaz semmivel sem volt kevésbé nacionalista, mint aki ellen föllépett.

Ezt a felfogást képviseli a szovjetek címere – a vörös csillaggal és a sarló-kalapáccsal. Minthogy ők az ún. fasizmus ellen harcoltak – és a fölötte aratott győzelmet ma is úgy élik meg, mintha a gonosz fölött arattak volna győzelmet, holott a háborút valójában ők kezdték. Csak az ellenfél aztán gyorsabb volt, mint ők – és így lett belőle Nagy és Honvédő Háború. Így, nagybetűkkel.

Ugyancsak nem szabad elfelednünk, hogy amikor a nemzeti szocializmus Németországban uralomra jutott, a helyi zsidóság azonnal hadat üzent neki. Ettől kezdve képletesen bár, de háborúban álltak.

Hát ezért van az, hogy aki a bolsevik eszmét akár csak bírálja is – netalántán a jelképét a vörös csillagot meggyalázza – az még ma is utolsó fasisztának bélyegzett – és következésképp üldözött.

Mert még hazánkban nem volt igazi rendszerváltás. Mert még a hazánkat uraló gyarmatosítók félnek tőlünk és félnek jelképeik letaszításától.

Már pedig feladatunk nem az ő kiszolgálásuk, hanem jelképeik sárba taposása és a hatalmuk alól való felszabadulás. Ezt csakis összefogással és következetes szívós küzdelemmel érhetjük el.

Szabadságot Budaházynak és a többi politikai fogolynak! Amnesztiát Belovainak! Ki a hatalomból a magyarságot gyűlölőkkel és klientúrájukkal! Bíróság elé a milliók életét kioltó kommunizmus klientúráját és az embertelen bűneit végrehajtókat! A kommunista bűnök semmivel sem kevésbé elévülhetők, mint amilyen alapon a németeknek hadat üzenők büntetik még ma is mindazokat, akik velük szemben felléptek.

Cser Ferenc

Forrás: Cser Ferenc, Neményi.net

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Jó, ha nem feledjük (7. rész): Szabó Dezső: Antiszemitizmus
Olvasó: Kaszinók Sukoró körül
Hans-Peter Martin: Az Európacsapda
Close