Stoffán György: „Istennél a kegyelem!” – emlékezés október 6-ára

Október hatodika van. A közösségi médiát lefoglalja a belpolitikai kupleráj, az egymás ellen való gyűlölködés, Fásy-mama szabadon engedése és az, hogy melyik miniszterelnök megy előbb az ügyészségre. A Parlamentből ömlik a bosszú-hisztéria, a hírekben pedig nem a valóságot tükröződik, hanem a vágyvezérelt és politikailag előnyös hazudozás. Felbolydult a világ és benne felbolydult a magyar csonka-ország is. Bolondházzá vált ez a maradék, mert az összes rossz emberi tulajdonság, a hét főbűn, és a hitetlenség egymásra találtak. Igaz, ehhez még egy kis hazafiatlanság is hozzáadódott, hiszen manapság nem illő a nemzetet emlegetni, amikor az egyesült Európa megvalósításán ügyködnek az öngyilkosjelölt és súlyosan elmebeteg politikai erők Európa-szerte.

Így hát fel sem tűnik ebben a csonka, szerencsétlen országban, hogy ma az emlékezés napja van. Gyermekkoromban az év két napján égett gyertya a konyhaasztalon: október hatodikán és október huszonharmadikán. Az utóbbi napról akkoriban nem volt veszélytelen megemlékezni, de Édesanyámék nem felejtették el, s évről évre meggyúlt az emlékezés lángja…

Nem így idén, országosan. Ócska, hálátlan, önző csürhévé süllyedt a nemzet csonka-országi része. Mit nekünk Arad, mit nekünk az a hajnal, amelyen kivezették a vár tövében álló bitókhoz a magyar szabadságért harcolt tiszteket, de…ma semmi nem számít, csak az ostoba gyűlölködés. A csonka-ország népe Tichy lett. Az a tiszt, aki levezényelte az aradi kivégzést, s elégedetten, szinte győzelmi mámorban válaszolt a kötelezően kegyelmet kérőknek, a pár perc múlva már halott elítélteknek: „Istennél a kegyelem!”

Ma fordul a kocka. Ma egy nemzet mondja ki, önmaga felett, hogy „Istennél a kegyelem”, mert a megosztott, és egymás ellen hergelt társadalom egyszerre lett Tichy és a magyar szabadságért életét kockáztató katona. A baj csak az, hogy ma úgy teszik nyakunkra a kötelet, hogy a kardunk belerozsdált a hüvelyébe. Meg sem próbálunk védekezni a mai labanc és a feltüzelt oláh, tót, rác és uniós hadakkal szemben.

Ma nem emlékezik a közösségi oldalak népe Aradra, nem emlékezik a Neugebeude udvarán lelőtt magyar miniszterelnökre, nem emlékezik a Pozsony mellett felakasztott katolikus papra, a zokogó édesanyákra, a megcsonkított katonákra, a lábát vesztett ágyúöntőre, Gábor Áronra… semmire. Még az aradi tizenháromra és Batthyányra sem emlékezik, mert most más dolga akadt: az önárulás, az öngyilkosság, a gyűlölködés. Mert újra kellenek a vértanúk, kell a vér, a bosszú, az „igazság és a jog” nevében a hajnali kivégzés, mint Aradon. Mert a nemzet feledékeny. A régi sírokon elszáradtak a koszorúk, ledőltek a sírkövek, elfeledték a hősöket, s nem gondolnak arra, hogy aki a múltját elfelejti, annak nincs jövője…

Hálátlan csürhe-társadalom marad a csonka-országban. Már hallani a monoton dobhangot, újra állnak mindenütt a bitók, és ott lovagol Tichy is, aki levezényli a kivégzést, tizenháromszor ordítva a hajnali csendbe: „Istennél a kegyelem!”

Kérdés csupán az: Van-e még kegyelem Istennél egy hitehagyott, köpönyegforgató, kapzsi és gyűlölködő horda számára, amely sem a hitét, sem a nemzetét nem védte és nem tudta megvédeni saját kapzsisága és ostobasága okán és miatt? És emlékezni sem képes, mert elfelejtette a hőseit, a vértanúit, azokat a nemzeti nagyságokat, akik életpéldájukkal ki tudnák vezeti a magyar nemzet csonka-országban rekedt részét a teljes megsemmisülés fenyegetettségéből. Ám, róluk nem tanítottak meg a gyermekeknek…

Istennél nem szűnik a kegyelem, de ahhoz Isten felé kellene fordulni… és emlékezni kellene Krisztus tanítására és azokra, akik életüket adták a magyar szabadság, az erkölcs és a kereszténység védelmében – Aradon, a Neugebeude udvarán és a Kárpátok gyűrűjének szinte minden pontján. Hősök és áldozatok országa lettünk 1849-ben is, mert a háttérhatalomnak a célja akkor is a magyar nemzet megsemmisítése volt… Ma is az!

Emlékezzünk hát október hatodikán a hőseinkre és reménykedjünk abban, hogy van kegyelem Istennél még egy hűtlen, feledékeny, önző, hitehagyott, buta és kapzsi nemzet számára… és nem csak a kötél után, hanem az akasztás előtt is!

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

#Október6 #AradiVértanúk #IstennélAKegyelem #Tichy #NemzetiGyász #NIF