„K*rva ország” - 20 évvel később is ugyanaz a játszma - A TERROR NAPJAI

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Nemzeti InternetFigyelő

Gyurcsány Ferenc 2006. szeptember 17-én, a balatonőszödi beszédben nemcsak azt ismerte be, hogy végighazudta a választást, hanem „kurva országnak” nevezte Magyarországot – a hazánkat. A tömeg másnap elfoglalta a köztelevízió székházát. A rendőrség embervadászatba kezdett Budapest utcáin. Ártatlan járókelőket vertek véresre köztük fiatal lányokat, megalázták, megkínozták őket, majd koncepciós perek sokaságát indították el. Húsz évvel később a Nemzeti Filmkészítők elkészítették a Terror napjai filmsorozat rendezői változatát – egy órában, tömören, a YouTube-on. A film nemcsak emlékeztet. Figyelmeztet!

Amit a film megmutat

A Terror napjai – rendezői változat olyan képsorokat és visszaemlékezéseket tartalmaz, amelyeket kevesen láthattak korábban. A film nem szépít, nem kertel, nem magyarázkodik. Bemutatja:

A közszolgálati televízió ostromát 2006. szeptember 18-án – és a mögötte húzódó provokációt.
A rendőri vezetés felelősségét: erősítést kértek a tv épületét védők, de nem kaptak – miközben jól felszerelt egységek várakoztak a székház mögött.
Az embervadászatokat – ártatlan járókelők, fiatal lányok, idősek megverését.
A koncepciós pereket – hamis rendőri vallomásokon alapuló eljárásokat.
A szemkilövéseket – Nagy László, Csorba Attila és mások tragédiáját.
A kórházi zaklatásokat – a sebesültek kihallgatását.
A büntetlenséget – a felelősök soha nem kerültek bíróság elé.

Amit a film a mai fiataloknak üzen

2006 őszén sokan azt gondolták: ez nem ismétlődhet meg.

Húsz évvel később mégis ugyanazokat a mechanizmusokat látjuk: a hatalom hazugsággal nyer, és bár eddig még tömeges, fizikai atrocitások szerencsére nem történtek, de az éppen regnáló rendszer már felállította a minden hatalom feletti szervét, az NVVH-t, amelyet a köznyelv – egyébként teljesen jogosan – csak AVH-nak nevez.

A film nem a nosztalgia miatt készült. Hanem azért, hogy a mai fiatalok – akik 2006-ban két-három évesek voltak – lássák, mi történt. Mert aki nem ismeri a múltat, az nem tudja felismerni a jelent.

Miért fontos ez most?

2006-ban Brüsszel hallgatott. A nyugati média nem számolt be az embervadászatokról, vagy ha meg is tette, bizony csupán foghíjasan. A koncepciós perekről nem esett szó. A szemkilövésekről csak a magyar sajtó egy része írt.

2026-ban ugyanez történik. A Tisza-kormány leszámol a nemzeti oldallal. A közmédiából kirúgják a szakembereket. A nyugati globalista agymosás nap mint nap ömlik a fiatalokra. És Brüsszel ismét hallgat – sőt, asszisztál.

A Terror napjai nemcsak 2006-ról szól, hanem 2026-ról is.