Miközben az Európai Unió bürokratái korábban külső nyomásgyakorlással és koholt vádakkal próbálták térdre kényszeríteni hazánkat, Peter Magyar színre lépésével vajon új időszámítás kezdődött? Létezhet, hogy amit Brüsszel korábban zsarolással sem tudott elérni, azt a Tisza-kormány most önként, tálcán nyújtja át a globális elitnek? Mi nem állítunk semmit, csupán feltesszük azokat a húsbavágó kérdéseket, amelyek a hazai NGO-k (álcivil szervezetek) forgatókönyvei és Peter Magyar brüsszeli politikájának kísérteties egyezéseit firtatják.
Sokak szerint a nemzeti szuverenitás feladása nem egy csapásra történik, hanem jól átgondolt lépéseken keresztül. Vajon véletlen egybeesés, hogy a magukat függetlennek nevező, külföldről támogatott „jogvédő” szervezetek korábbi követelései ma szinte pontról pontra visszaköszönnek a Tisza-párt intézkedéseiben és retorikájában?
Ki diktál a háttérből? Kérdések a brüsszeli elvárások és a Tisza-kormány megfelelési kényszeréről
Amikor a brüsszeli intézmények és a hazai NGO-hálózatok közösen formálnak véleményt Magyarország jövőjéről, egyre több állampolgár teszi fel magában a kérdést: vajon ki írja a valós forgatókönyvet?
Elképzelhető, hogy Peter Magyar és kormánya egyszerűen végrehajtja azokat a brüsszeli direktívákat, amelyeket korábban a magyar választók határozottan elutasítottak?
Lehetséges, hogy a külföldi dollármilliókból fenntartott alapítványok és NGO-k ma már nem az ellenzék soraiból lobbiznak, hanem közvetlen utat találtak a kormányzati döntéshozatalhoz?
Vajon a brüsszeli elvárásoknak való teljes megfelelés és a „lefekvés” politikája hozza el azt a jövőt, amit a magyar emberek valóban szerettek volna?
A transzparencia jegyében mindenkinek joga van tisztán látni, hogy a hozott döntések mögött a magyar nemzeti érdekek állnak-e, vagy csupán a globális hálózatok kiszolgálása zajlik.
Önkéntes jogfeladás: Vajon hol végződik a partnerség és hol kezdődik a szuverenitás elárulása?
A nemzetközi kapcsolatok alapja az egyenrangúság lenne, de vajon beszélhetünk-e egyenrangúságról akkor, ha egy kormány kritika nélkül fogad el minden Brüsszelből érkező iránymutatást? Felmerül a kérdés, hogy ha a hazai álcivilek korábbi, az országot gyengítő jelentései alapul szolgálnak a mostani kormányzati irányvonalhoz, akkor vajon kinek a nótáját fújják valójában a döntéshozók?
Mi nem állítunk semmit, csupán hangosan kérdezünk: miért tűnik úgy, mintha a brüsszeli bürokraták és a hazai NGO-k hálózata végre megtalálta volna azt a partnert, aki ellenállás nélkül hajtja végre a globális elit akaratát? Reméljük, a jövőben a Tisza-kormány is nyílt kártyákkal játszik majd, és elszámol a magyar nyilvánosság előtt azzal, hogy a brüsszeli elvárások teljesítése mögött milyen háttéralkuk húzódnak meg.
