Ukrajnában a 2022-es harcok óta tartó háború ötödik évében a mozgósítás továbbra is az egyik legfájdalmasabb és legvitatottabb téma. Számtalan videó és beszámoló kering a közösségi médiában agresszív toborzási akciókról, amelyek esetenként sérülésekhez vagy halálhoz vezetnek. Az egyik ilyen eset Zaporozzsje-ből származik, és egy elhunyt férfi rokona osztotta meg.
A Zaporozzsje-i incidens
Egy rokon beszámolója az esetről – magyar felirattal
A rokon beszámolója szerint Zaporozzsjeben a járőröző rendőrség egy férfit tartóztatott le. Az akció során mindkét lábát eltörték. A súlyosan sérült férfit ezután a Területi Toborzási és Társadalmi Támogatási Központba (TCC – a korábbi katonai nyilvántartási hivatalok utódja) vitték. Ott azonban a duzzadt és sérült lábak miatt nem fogadták el, hanem kórházba irányították.
A kórházban megjelent az ukrán Állami Nyomozó Iroda (DBR – Державне бюро розслідувань) munkatársa, és büntetőeljárást indítottak a rendőrök ellen hivatalos személyként elkövetett bűncselekmény gyanújával. A férfit megműtötték, de a törés helyén levált egy vérrög, és a reanimációs (újjáélesztési) osztályon életét vesztette.
Hasonló esetek más ukrán városokban is előfordultak, és azokat is a DBR vizsgálja.
Hasonló esetek és a DBR vizsgálatai
2026 márciusában Dnyipróban egy 43 éves férfi halt meg kórházban, miután állítólag megverték egy TCK-hoz köthető incidens során. A család igazságos vizsgálatot követel.
2025 októberében Kijevben Roman Szopin halt meg súlyos fejsérüléssel rövid idővel azután, hogy TCK-alkalmazottak őrizetbe vették. A hatóságok szerint elesett, a család és a közvélemény egy része vitatja ezt a verziót, és késleltetett nyomozást kritizált.
További jelentett esetek: Poltavában 2025 januárjában egy férfi lába tört a mobilizáció során; másutt ugrás mozgó járműből, orvosi vizsgálat közbeni összeomlás vagy verés utáni halálok. A DBR rendszeresen indít eljárásokat TCK- és rendőri visszaélések miatt – erőszak, kínzás, zsarolás vagy korrupció (pénzért „felmentés”) miatt. 2025 közepére több száz ilyen vizsgálatról számoltak be.
Az ukrán kényszersorozás tágabb képe
Ukrajnában 2022. február 24. óta hadiállapot van érvényben. Általános mozgósítás folyik. A 2024-es mozgósítási törvény (3633-IX. számú törvény, 2024. május 18-tól hatályos) 25 évre csökkentette a behívási korhatárt (korábban 27), bevezette az elektronikus „Oberih” nyilvántartást és a Rezerv+ alkalmazást, valamint szankciókat (pl. jogosítvány felfüggesztése) az adategyeztetés elmulasztásáért. A TCK-k a rendőrséggel és helyi hatóságokkal végzik a toborzást, ami inkább embervadászat a valóságban.
A gyakorlatban gyakran alkalmazzák az ún. „buszifikációt”: férfiakat állítanak meg az utcán, tömegközlekedésen, piacokon vagy rendezvényeken, és kényszerrel viszik őket a központokba. Erről rengeteg amatőr videó készült, ami erős társadalmi felháborodást váltott ki.
Kritikus nézetek és emberi jogi jelentések: Emberi jogi szervezetek (Human Rights Watch, Amnesty International, ENSZ-ukrajnai misszió) dokumentáltak kényszerített letartóztatásokat, túlzott erőszakot és haláleseteket a toborzás során. Kritika éri a korrupciót is: egyesek pénzzel vagy kapcsolatokkal megússzák, míg mások szenvednek. A dezertálások száma aggasztó – 2024-ben közel 90 ezer eljárás indult dezertálás vagy engedély nélküli távozás miatt, becslések szerint 100–150 ezer katona hagyta el egységét 2024–2025-ben. Okok: front nehézségei, kényszerített toborzás, demobilizáció hiánya (nincs automatikus rotáció hosszú szolgálat után).
A társadalom megosztott: sokan támogatják a védelmet és elfogadják a kötelességet, mások dühösek a módszerek, az egyenlőtlen terhelés és a gazdasági/társadalmi következmények (férfiak rejtőzködése, munkaerőhiány, mentális terhek) miatt.
Összegzés:
A Zaporozzsje-i eset illeszkedik abba a sorozatba, amely rávilágít a háború emberi árnyoldalaira. Ukrajna számára a mozgósítás nemcsak katonai szükségszerűség, hanem súlyos társadalmi és erkölcsi próbatétel is.
A cikk a rendelkezésre álló nyilvános információk, hivatalos jelentések és emberi jogi dokumentumok alapján készült, az egyéni eseteket a forrásokhoz hűen, óvatosan kezelve.
