Olasz lapok döbbenten számoltak be arról, hogy Magyar Péter megakadályozta Sulyok Tamás köztársasági elnököt abban, hogy a miniszteri kinevezési ceremónián csoportképre álljon az új kabinet tagjaival. Ami Olaszországban elképzelhetetlen lenne, Magyarországon megtörtént.
Ez azonban nem egyedülálló eset – hanem egy tudatos és következetes folyamat utolsó láncszeme, amelynek logikáját a történelem ismerői sajnos nagyon jól értik.
Amit az olasz sajtó észrevett
Az olasz sajtó már a választás másnapján felfigyelt arra a stílusra, amellyel Magyar Péter Sulyok Tamáshoz fordult:
„Sulyok Tamás méltatlan arra, hogy az egységes magyar nemzetet képviselje. Nem alkalmas a törvényesség garantálásának szerepére. Nem alkalmas arra, hogy erkölcsi tekintély vagy példakép legyen.”
Az ANSA olasz hírügynökség és az East Journal részletesen számolt be a ceremóniáról – ahol Magyar Péter megkérte az államfőt, hogy ne álljon oda csoportképre az új miniszterekkel. A felvételek mégis elkészültek – a Sándor-palota hivatalos fotósai megörökítették a jelenetet, Sulyok Tamás pedig saját közösségi oldalán tette közzé azokat.
A Duna AG médiacég vezérigazgatója belső vizsgálatot rendelt el, miután kiderült, hogy Sulyok Tamást egyes felvételekről egyszerűen kivágták.
Olaszországban – ahol a köztársasági elnök intézménye történelmileg érzékeny, a fasizmus utáni alkotmányos rend egyik legfontosabb pillére – ez a hír megdöbbentő visszhangot keltett. Az olasz kommentátorok egy része egyenesen „frontális támadásnak” nevezte Magyar Péter magatartását a demokratikus intézményrendszerrel szemben.
Magyar Péter miniszterelnök és Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszter a Tisza-kormány minisztereinek kinevezési ünnepségén a Sándor-palotában 2026. május 12-én Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
„Megérkeztek a hivatalos MTI-fotók arról, ahogyan a Sándor-palotában átvették a miniszterek a kinevezési okmányaikat Sulyok Tamástól, majd fotózkodtak Magyar Péterrel. A képek sajátossága, hogy mindegyiket úgy készítették, hogy véletlenül se látszódjon rajtuk a köztársasági elnök”
Magyarország Alaptörvénye egyértelműen fogalmaz. A 12. cikk (1) bekezdése kimondja:
„A köztársasági elnök személye sérthetetlen.” A 9. cikk rögzíti: az elnök „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Az Alapvetés C cikke pedig kötelezi az állampolgárokat – és különösen a közjogi méltóságokat -, hogy lépjenek fel a teljhatalom megszerzésére irányuló törekvésekkel szemben.
Sulyok Tamás – akinek mandátuma 2029-ig szól – semmilyen olyan cselekményt nem követett el, amely a köztársasági elnök eltávolítását akár rendkívüli körülmények között is indokolttá tenné.
Minden döntését a hatályos jogszabályok keretei között hozta meg.
Beiktatásakor kifejezetten kinyilatkoztatta:
a törvény betűjét kívánja követni, és tartózkodni fog a politikai életbe való beleszólástól.
A nyilvános megaláztatás – az Országgyűlésben elhangzott eskütételi beszédben, a „codardo” (gyáva) jelzővel, a lemondási ultimátummal, a csoportképről való kitiltással, majd a fotókról való kivágással – ennek ellenére megtörtént. Lépésről lépésre, következetesen.
Az eseménysor, amely aggasztó
Az első lépés: Magyar Péter már a választás másnapján, a Sándor-palotából kilépve – ahol Sulyok éppen megbízta a kormányalakítással – a kamerák előtt „bábunak” nevezte az államfőt, és azonnali lemondást követelt tőle.
A második lépés: az eskütételi parlamenti beszédben Magyar Péter nyilvánosan szólította fel Sulyok Tamást a lemondásra –
„Elnök úr, ideje távozni, emelt fővel, ameddig még lehet”
– miközben az államfő a páholyban ülve hallgatta.
Ezt az alkotmányjogászok többsége a köztársasági elnök személyének sérthetetlenségét kimondó alaptörvényi cikk megsértéseként értékelte.
A harmadik lépés: a miniszteri kinevezési ceremóniáról való kitiltás – és a képekről való kivágás.
A negyedik lépés: május 31-i ultimátum. Ha Sulyok nem mond le, Magyar Péter a kétharmados többséggel módosítja az Alaptörvényt, és jogszabályi úton távolítja el.
Amit a történelem ismerői tudnak
Mi a célja mindennek?
Az alkotmányos berendezkedésekben a köztársasági elnök az egyik legfontosabb fék – éppen azért, mert mandátuma nem igazodik a parlamenti ciklusokhoz. Ez nem Orbán Viktor találmánya – ez az európai alkotmányosság alaplogikája, amelyet a második világháború tanulságaiból vezettek le.
A Hungary Today brit-magyar hírportál egyenesen a kommunista érát idéző párhuzammal élt:
„A botrányos magatartás sokaknak eszébe juttatta a kommunista korszak taktikáját, amikor a kegyvesztett politikusokat egyszerűen retusálták ki az újságokban megjelenő képekből.”
De a párhuzam ennél régebbi és súlyosabb is lehet. 1934. augusztus 2-án Paul von Hindenburg német birodalmi elnök meghalt. Hitler – aki ekkor már kancellár volt – aznap törvényt hozatott, amellyel a kancellári és az elnöki tisztséget egyetlen személyben egyesítette. Senki sem mondta ki hangosan, hogy ez diktatúra. Csak annyit mondtak: „rendszerváltás.”
Természetesen: Magyar Péter nem Hitler. A Tisza Párt nem a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt. Magyarország 2026 nem Németország 1934. Ezeket a párhuzamokat nem lehet és nem is szabad egy az egyben alkalmazni.
De a mechanizmus – az alkotmányos ellensúlyok módszeres lebontása, a köztársasági elnök személyének nyilvános virtuális megsemmisítése, a képekről való törlés, az ultimátum, a kétharmados többséggel fenyegetőzés – ezek nem véletlenszerű lépések. Ezek egy logika részei. És azt a logikát a történelem nagyon jól ismeri.
A NIF megjegyzése:
A Százak Tanácsa már figyelmeztetett: a kétharmad nem felülírja az Alaptörvényt. Az olasz sajtó megdöbbenve számol be arról, ami Magyarországon normálisnak tűnik. Sulyok Tamás – aki eddig minden döntését törvényesen hozta meg – egyszerűen kivágva a képekből.
A kérdés, amelyet fel kell tenni: ha ez megtörténhet a köztársasági elnökkel, ki a következő? És meddig tart az a folyamat, amelynek végén valaki azt mondja: „Ez már nem rendszerváltás. Ez valami más.”
