A császárról és a Föld forgásáról
A birodalom tudja, hogy búcsút kell mondania Ukrajnának, s Oroszország mesés kincseinek. Azt is tudja, hogy esetleges háborúja Kínával vagy/és Iránnal nem csak bizonytalan kimenetelű, hanem odahaza is súlyos következményekkel járhat, hiszen a császár aranykorszakot ígért a népnek, és békét. Venezuela lerohanása, Grönland elcsábítása, Kuba kilátásba helyezett két vállra fektetése, megannyi kétségbeesett kísérlet a világuralom látszatának fenntartására, midőn a hegemón ujjai közül kipereg a homok.
A hatalom egykoron korlátlan ura vámemelésekkel, és szövetségeseinek megsarcolásával próbálja előteremteni a fennmaradásához nélkülözhetetlen pénzt, nemzetközi szervezetekből lép ki, hogy ne kelljen tagdíjat fizetnie, hátat fordít a világszervezetnek, melyet maga teremtett. De még így is kevés! Nem bír a „barbárokkal”: Kínával, Indiával, az oroszokkal és a perzsákkal. Fejére nőtt a Kelet!
Mitévő legyek, ha a Föld forgását nem tudom megállítani – tanakodik a Hegemón, és úgy dönt, hogy ha nem tud úrrá lenni a folyamaton, akkor az élére áll. Ne ellene küzdj, hanem tégy úgy, mintha magad irányítanád – győzi meg magát a Hegemón.
S lőn Béketanács, hogy elhitesse a világgal, megteszi az ENSZ helyett, amire a világszervezet képtelen: békét teremt a Közel-Keleten anélkül, hogy elismerné a palesztin nép önrendelkezését és szuverén államiságát, nem özönli el Venezuelát, hanem kegyet gyakorol a „narkóterrorista Maduro” elrablásával, s persze az amerikai olajvállalatoknak Venezuela fekete aranyával, nem csatolja Grönlandot az Egyesült Államokhoz, hanem csak védelme alá helyezi, nehogy kedve szottyanjon Pekingnek vagy Moszkvának Nyugatra terjeszkedni, midőn a NATO falba ütközött Keleten.
A Béke Tanács természetesen Ukrajnában is békét akar teremteni, amerikai békét, az orosz biztonsági követelések elutasításával. No persze nem nyíltan, hiszen akkor kilógna a lóláb, hanem krokodilkönnyet hullajtva az emberéletért, siránkozva a rombolásért, amit magának köszönhet, ájtatos könyörgéssel a tűzszünetért, a békekötés helyett, s Moszkva kiegyezéséért az oroszgyűlölet fűtötte neonáci kijevi vezetéssel. Csak éppen a konfliktus okainak kiküszöböléséről nem esik szó. Miért is esne szó a lényegről, hogy a béke igazságos és tartós legyen, ha egyszer nem fűződik hozzá érdek?
A nézők csak pislognak az új előadás láttán, próbálják megérteni, amit a színészek sem egészen értenek. De hát a színpadnak az a dolga, hogy elhitesse azt is, amit maga nem hisz el. A forgatókönyv szentírás, a rendező az úr, a szerepet el kell játszani. S akad, aki még gázsi nélkül is eljátssza, csak ne kelljen fizetni. A nézőtéren kuncogás hallatszik, van, aki még a szünet előtt a szabad levegőre vágyik, az első sorban ülő meghívott VIP-ek pedig egymásra néznek, s elmosolyodnak, udvariasan megtapsolják az előadást, megértően tudomásul veszik, hogy egyeseknek színház a világ, bár attól még a Föld forog tovább.
Simó Endre
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
