Cs. Szabó Béla: Halálos tánc

Nyugat-Európa táncba kezdett, mégpedig halálos táncba! Azért írom, hogy Nyugat-Európa, mert az EU nyugati részén szűnt meg teljesen a józan ítélőképesség. Itt közép Kelet-Európában még fellehetőek a józanság bizonyos jelei. Az EU vezetői olyan projektbe vágnak, vagy próbálnak belevágni, amelynek kimenetele eleve kérdéses, ha nem tragikus! A projekt lényege, hogy addig támogatják az ukránokat, amíg az oroszok gazdaságilag össze nem omlanak és a belső elégedetlenség változást kényszerít ki a belpolitikai életben vagyis, amíg Putyin meg nem bukik.

 

Most ne firtassuk, hogy Ukrajna emberben hogyan bírja a háborút. Tekintsünk el attól is, hogy a terv megvalósítható-e, pusztán koncentráljunk arra, hogy mi várható ebben a kérdésben, vagyis mi lenne, ha sikerülne megingatni az orosz birodalmat és újból a szétesés határára kerülne az államhatalom. Ne foglalkozzunk azzal, hogy az orosz embertől teljesen idegen a belső politikai csatáknak az ilyen formán történő rendezése, mivel maga is a nagyhatalmi, vagyis a vezető világhatalmi létben érdekelt ugyanúgy mint bármely világhatalom, amely a történelem során felkerült a „nagyok” közé. Így volt ez az angolokkal, a franciákkal, a náci németekkel és sorolhatnám a spanyolokat és a többieket. És így van ez az USA-val, Kínával, így van ez az orosz birodalommal is. Az orosz átlagember büszke arra, hogy a hazája a világhatalom része és nem tudnak az érdekei ellen tevékenykedni. Csak a rend kedvéért állapítsuk meg, hogy így lenne ez velünk magyarokkal is.

De mi történne ha, bekövetkezne, vagy egyáltalán bekövetkezhetne-e ez az esemény, vagyis a totális széthullás? Először is szögezzük le, hogy az események odáig, vagyis a megrendülésig el sem juthatnának, hiszen a politikában bizonyos folyamatoknak vannak gazdái, vagyis pontosan bemérhető ki a gerjesztője, ki a felelős, egy eseménysor bekövetkezéséért. Azonban az események vége előtt lenne egy utolsó figyelmeztetés, amely megpróbálná jobb belátásra bírni a megfelelő személyeket, hogy álljanak el eredeti céljaiktól!

Amennyiben ez nem történne meg súlyos döntést hoznának meg az orosz vezetők, hiszen a minden mindegy alapon már az utolsó kártya kerülne az asztalra.

Természetesen a hithű globalisták azonnal felhorkannának, hogy milyen alapon mernének egy világégést az emberiség számára elindítani. Hát válaszoljuk meg nekik rögtön a kérdést, hogy – az oroszok szempontjából – ha a hazájukról és a létükről van szó, akkor nekik mindegy, hiszen egy atomhatalmat nem lehet megzsarolni és ennek még a látszatát is kizárják.

Tegyük fel a kérdést, hogy az EU vezetését mi sarkalja arra, hogy az EU pénzügyi és gazdasági jövőjét is kockára teszi egy ilyen projektért? Kockára teszik, hiszen az EU gazdasága mélyrepülésben van és nem is várható javulás, hiszen az energiaárak a konkurens országokéhoz (Kína, USA) jóval magasabb.

Nézzük meg azt is mindjárt, hogy az EU milyen jogon és felhatalmazással hoz ilyen döntéseket, ráadásul úgy, hogy a nemzetközi közvélemény kétharmada nem támogatja az ukrán vezetés politikai irányvonalát, vagyis az ENSZ nem ítélte el Oroszországot a háborúért.

Nos, ha az EU vezetése egy uniós tagországért szállna síkra úgy érthető és természetes lenne, mint ahogy az is érthetetlen és nem természetes, hogy

a magyar Barátság kőolajvezeték bombázásakor az EU vezetése cinkosan hallgatott!

Nem kell lángésznek lennie annak aki rögtön átlátja azt a globális hatalmi tendenciát, amely a világban vészesen fogyó nyersanyagok újabb lelőhelyei irányába mutatnak, vagyis Oroszország felé. Hogy az EU vezetése honnan szerzi a felhatalmazást erre a projektre az egy külön történet, hiszen

olyanok játszanak főszerepet, akiket senki nem választott meg.

Van ennek a projektnek azonban egy súlyos mellékszála, amely mellett az EU vezetése a nagy „tenni akarásban” behunyt szemmel sétál el. Az odáig rendben van, hogy az oroszokat gazdaságilag tönkre akarják tenni, csakhogy

az oroszoknak van nem is egy szövetségese, Kína, Irán, India és Észak-Korea, amelyek már csak presztízsből sem engedik/engedhetik meg, hogy az oroszok meginogjanak.

Lássuk be, hogy a mai helyzetben ez egy súlyos kihívás az EU számára. Ez már túl sok lenne az európai embereknek, a csökkenő életszínvonal, a migráció, a visszaeső exportpiacok, a pénzügyi krízis mellett. Nekem van egy sanda gyanúm! Én úgy látom, hogy ebbe a projektbe mi európaiak buknánk előbb bele. Sajnos hitelt kell adnunk

Orbán Viktor EU-s parlamenti felszólalásának, amelyben kijelentette: – Ebbe a háborúba az Európai Unió meggondolatlanul, téves számítások alapján és elhibázott stratégiával vágott bele.

Nos, szerintem az EU vezetése felelőtlen, dilettáns módon kezeli az EU sorsát és ezeknek a népeknek a jövőjét. Csak remélni merjük, hogy az alvó nyugati társadalmak egyszer felébrednek és megteszik azt amit kell, ha másért nem hát azért, mert vége az aranykornak, amelyben olyan jó volt szundikálni.

Láthatóan annak is vége amelyet úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a kelet vagyis a új demokráciák fosztogatása.

Kockára teszi 400 millió ember életét, vagyonát és jövőjét azzal, hogy folyamatosan feszegeti a világháborús „pofonos ládát”. A minimum, ami az Európai Bizottságtól elvárható, hogy szedik a sátorfájukat de addig, amíg lehet!

Toll és Igazság – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!