Hiába jönnének új szankciók, Oroszország fölényét már nem fordítják meg Ukrajnában

A Fehér Ház július közepén még ötvennapos ultimátumot intézett Moszkvához: ha Vlagyimir Putyin addig nem egyezik bele feltétel nélküli tűzszünetbe Ukrajnában, akkor az Egyesült Államok másodlagos szankciókat vet ki az orosz energiahordozókat vásárló államokra. Donald Trump amerikai elnök július végén aztán váratlanul 10–12 napra rövidítette le a határidőt, mondván: „csalódott Putyin elnökben.” A hangzatos fenyegetés azonban aligha változtat a frontvonalak valóságán – és még kevésbé kényszeríti engedményekre a Kremlt.

Moszkva csak legyint az ultimátumra

Az orosz külügy céljaival összhangban eljáró Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök sötét jóslattal reagált: az efféle zsarolás „lépés a háború felé, nem Kijevvel, hanem magával Amerikával”. Davis szerint Putyin számára a helyzet egyértelmű. A gazdaság 2022-es megingás után alkalmazkodott a nyugati nyomásgyakorláshoz, az orosz hadigépezet – ha lassan is, de – folyamatosan halad előre. A front délen és hosszú ideje Oroszországnak kedvez, az ukrán hadsereg tartalékai pedig fogyatkozik, mivel a NATO lőszerutánpótlása is apad.

A Fehér Ház többé nem tud olyan ütőkártyát villantani, amellyel Putyin önként föladná a már megszerzett pozícióit.

Trump a kereskedelmi fenyegetéseikkel, könnyen még inkább Amerika ellen hangolhatja az orosz energiahordozókat vásárló Kínát, Indiát és Braziliát. Mivel Washington ezekkel az államokkal amúgy is épp egy kereskedelmi vita közepén jár, ezért a fenyegetések elmélyíthetik az ellentéteket. A Kína elleni 145 százalékos vámháború már egyszer megrázta az amerikai ellátási láncokat, és ha beváltja fenyegetéseit, akkor az USA saját gazdaságát sodorhatja recesszióba, miközben Moszkva újabb trükkökkel más piacokra terelheti az energiahordozóit.

Katonailag megfordíthatatlan a helyzet

Davis szerint nincsen katonai útja annak, hogy Kijev visszaszerezze a 2022 óta elvesztett területeit. Az ukrán hadsereg ember- és eszközveszteségei kritikussá váltak, a nyugat-európai fegyvergyártás pedig képtelen olyan ütemben pótolni a lőszereket, amilyen tempóban az ukrán tüzérségnek fogyasztania kellene azokat.

A Kreml tehát nyugodtan megengedheti magának, hogy elutasítson bármiféle ultimátumot, újabb szankciók ide vagy oda, a terepen Oroszországnak kedvez az állás.

Az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók ugyan jelentősen megnehezítették Moszkva dolgát, de mostanra már kidolgozták a módszereket, amik biztosítják az erőforrásokat a hadviseléshez.

Biden a konfliktus elején kijelentette, hogy „súlyos árat fizettet az orosz gazdasággal”, és 2022-ben kemény szankciókat vetett ki Moszkvára – ám Davis állítja, hogy ez a stratégia mostanra totális kudarcot vallott.

Oroszország gazdasága, amely eleve csak lazán kapcsolódott az amerikaihoz, alkalmazkodott, kikerülte a nyugati nyomást, és ellenállóbbá vált a külső befolyással szemben – az orosz hadsereg háborús teljesítménye ma pedig egyértelműen jobb, mint 2022 óta bármikor.

Miért rontanánk tovább a saját helyzetünket egy katonailag és gazdaságilag elérhetetlen cél hajszolásával? – teszi fel a kérdést a nyugállományú alezredes.

Javaslata szerint Trump elnöknek fel kellene hagynia a nyomásgyakorlással Putyinra, mivel úgysem tudja rávenni őt, hogy a saját érdekei ellen cselekedjen. Ez a Biden-kormány alatt sem vált be, Trump második ciklusának első hat hónapjában sem működött, és a jövőben sem fog – állítja a számos harcmezőt megjárt elemző.

Daniel L. Davis szerint Donald Trumpnak a konfliktusban az Amerika érdekek védelmére kell törekednie. Az elnöknek ki kellene jelentenie, hogy az Egyesült Államok az elmúlt három és fél évben mindent megtett Ukrajna győzelméért, amit tudott, de az nem sikerült. Értelmetlen lenne folytatni az eddig kudarcot vallott erőfeszítéseket, ehelyett az összes amerikai segítséget meg kell szüntetni, és a Kijevet támogató amerikai katonai személyzetet haza kell vezényelni.  Innentől Ukrajnára és Európára lenne bízva, hogy folytatnak-e egy értelmetlen háborút, vagy megkötnek egy csúnya alkut.

Ez esetben pedig Trump erőforrásokat szabadíthatna fel, hogy az amerikai nemzetbiztonságot erősítse:

energiát és pénzt fordíthatna a kimerült fegyverkészletek pótlására, különösen a fogyatkozóban lévő elfogórakéták és tüzérségi lövedék készletekre.

„Ha tovább apasztjuk a raktárkészleteinket, vagy termelésünket egy másik országba irányítjuk, azzal csak tovább gyengítjük Amerika védelmi képességét” – zárta gondolatait a többszörösen kitüntetett veterán.

Horváth Dániel – hirado.hu