1918. július 17-én, ezen a napon mészárolták le a cári családot Oroszországban

A Szent István Légiója Közösség juttatta el hozzánk az alábbi történelmi visszatekintést, amely egyben emlékeztető és figyelmeztetés is nekünk magyaroknak. Hiszen emlékezzünk csak vissza, 1919 szörnyűségeire, amikor a csőcselék garázdálkodott és gyilkolt szerte az országban, amit az 1945 után a szovjet szuronyok támogatásával hatalomba került moszkoviták által vezetett bolsevik rezsim igyekezett úgy beállítani évtizedeken keresztül, mint a dicsőség időszakát. Ezt az időszakot kiválóan leírja Tormay Cecile „Bujdosó könyv” című naplójában, mely alkotást a bolsevikok szintén tűzzel-vassal üldöztek és persze el is tüntettek az úgynevezett szocialista időszakban.

A Szent István Légiója Közösség ahogyan a neves történelmi napokat, úgy a tragikus eseményeket is felidézi rendszeresen, emlékeztetve mindenkit arra a veszélyre, mely valamennyi tisztességes, nemzetben gondolkodó kereszténytudató emberre leselkedik, ma éppen a szélsőbaloldali, globalista, neobolsevik eszmék képében.

(NIF)

***

1918. július 17. egy rettenetes dátum. A szentek dicsőségének napja

1918. július 17-én éjjel Jekatyerinburgban, Ipatyev mérnök házában meggyilkolták Oroszország utolsó cárjának, II. Miklósnak a családját. Meggyilkolták magát a cárt, Alexandra cárnőt és gyermekeiket: négy lányukat – Olgát, Tatyana, Maria és Anastasia, valamint fiuk, Alekszej cárevicset. Velük együtt lemészárolták azokat a szolgákat is, akik nem akarták elhagyni a cári családot: Aloizij Trupp komornyikot, Anna Demidova szobalányt, valamint a cári család háziorvosát, Jevgenyij Botkint és Ivan Kharitonov szakácsot.

Szörnyű halált haltak. Azokat, akik nem haltak meg a lövedékektől, bajonettekkel szúrták le.

A kivégzésről a bolsevik vezetők sietve döntöttek, amikor világossá vált számukra, hogy a fehérgárdisták hamarosan elfoglalják Jekatyerinburgot, ahol az uralkodó családot fogva tartották.

A szovjet hatalom egész ideje alatt a szovjet történetírásban ezt a bűncselekményt igyekeztek igazolni, sőt hősies tettként beállítani, majd később már elhallgatták. Hasonló képpen jártak el az egész világon a baloldali radikálisok terrorcselekményeinek igazolásának vagy éppen elhallgatásának módszerével. Sajnos még a mai napig is viselik a hóhérok nevét egyes települések, vagyis gyakorlatilag „kanonizálták” őket, miközben a szovjet korszak tisztességes szereplőit vagy rágalmazták, vagy elhallgattatták, vagy „belesimították” őket az akkori rendszerbe. Ki kell azonban hangsúlyoznunk, hogy lényegében ugyanazokat a neobolsevikokat és a baloldali terroristák rajongóit is el lehet ítélni a terrorizmus igazolásáért.

Az egységes orosz nemzet és az orosz templomok, amelyek hisznek Jézus Krisztusban, és a monarchia, amely megőrizte ezt a hitet, szúrja a szemüket a neobolsevikoknak és a baloldali radikálisoknak, ugyanúgy, ahogy a hagyományos Európa, nemzetei és kultúrája. Hiszen tanúi lehetünk annak, hogy számos nyugati országban az egészséges, erős, sokgyermekes családok, a férfiak férfiakként, a nők pedig nőkként való tisztelete is szúrja a szemüket. A közelmúltban ismét baloldali terrorhullám söpört végig a világon, amelynek során olyan jobboldali konzervatív politikusok váltak áldozattá, akik lehetőség szerint az Oroszországgal való kapcsolatok erősítését támogatják, a hagyományos értékeket képviselik és ellenzik az úgynevezett „Új Világrendet”. Mindez egy hosszú történelmi folyamat eredménye, amelybe a keresztény világot, a józan gondolkodású politikusok ellenállása ellenére is belekényszerítették.

Az oroszoknak fel kell ismerniük a monarchia szent képét, mint a Krisztus Egyházának részét, fel kell ismerniük az azon az éjszakán elkövetett gonosz cselekmény súlyát, anélkül, hogy bármilyen kompromisszumot kötnének a kommunista ateista rezsimmel és a történelemmel. Ahogyan minden európainak és a fehér keresztény civilizáció minden tagjának is fel kell ismernie valódi rendeltetését, és így meg kell találnia a „Szent Grált”.

1981-ben a külföldi orosz ortodox egyház II. Miklós családtagjait a szentek sorába emelte. 2000-ben, hosszas viták után, amelyek jelentős visszhangot váltottak ki Oroszországban, a Moszkvai Patriarchátus Orosz Ortodox Egyháza szentté avatta őket (a RPCZ kanonikus aktusainak elismerése szerint szenvedő szentek és mártírok rangjában tisztelhetők).

Korábban, az 1930-as években a szerb ortodox egyház támogatta a cárcsalád szentté avatását.

2016. február 3-án szentté avatták Botkin doktort is, II. Miklós cár és családja személyi orvosát, aki az éjszaka folyamán a cárral és családjával együtt vesztette életét.

Szent királyi vértanúk és mindazok, akik Krisztusért szenvedtek a vörös hatalom alatt – imádkozzatok Istenhez értünk, egész Oroszországért és az egész keresztény világért!

Szent István Légiója Közösség – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Szent István Légiója Közösség

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!