Dr. Bene Gábor: Áttekintés a mai lemaradásunk okairól!
(Az alábbi sorok a NemzetEgyesítők közgazdászainak nyilatkozata)
A történelmünkben soha nem látott gazdasági mélyponton van ma Magyarország. A hazai GDP-ben több mint 50% a külföldi részesedés, s Nyugat-Európában ez az arány kb. 18-22%. S ez az érték kb. 24%-volt, pl. a sokszor elítélt Horthy időkben.
Ez akkor érthető is volt a Trianoni döntés miatti területvesztés, a megszállt területekről elmenekültek befogadása, az osztrák-magyar közös pénz bizonytalansága és a jóvátételi terhek súlya miatt, mert a külföldi tőke jórészt áron alul tudott betörni. Így is a kezdeti 28%-os külföldi részesedést sikerült leszorítani 1940-re 24%-ra.
Lett volna ez kisebb is, ha nem jön a II. világháború. A kommunista időkben bár kb. 100%-os lett a hazai tőke részesedése, de kevéssé
kerül megvilágításba az, hogy hazánk a nyugati nagyvállalatok nagy részét – igaz, hogy 1/4 áron – az ’50-es évek elején felvásárolta, úgy hogy azok működése sérült, telephelyeik romokban hevertek. E közben a magyar vállalatok egy részéből is rengeteg felszerelést vittek el először a németek, majd a szovjetek!
A németek nem fizették ki sem a részükre szállított élelmiszert, sem a hadiiparukhoz szállított alkatrészeket. Ez az adósság a mai napig fennáll, csakhogy ők ezt a Magyar Királyság részére fizetik csak ki, hiszen azzal álltak kereskedelmi jogviszonyban.
Ám szovjetek leszerelte és elszállított gyárainkról ne is beszéljünk!
A háborúban a németek felrobbantották az összes hidunkat, s az ország romokban hevert. Eközben a magyar férfiak döntő része hadifogságban volt, a romokat nagyrészt a nők takarították el.
Németországban eközben, az angol megszállási övezetben pl. a
német hadifoglyok a Volkswagen gyárat építették újjá. Aztán Nyugat-Németország hatalmas Marshall-segélyt kapott, míg Magyarország semmit. 1962-ig kellett fizetnünk a szovjeteknek a jóvátételt. Ám a magyar gyáripari tőke értéke a kommunista idők alatt az 1939-es érték kb. 4- szeresére nőtt. A magyar járműgyártás, általában az iparcikkek előállítása olyan volumenű volt, amiben igen jelentős részt tett ki a fejlődő országokba irányuló élelmiszer export.
A kádár kor minden negatívuma ellenére komoly és széles hazai termékpaletta alakult ki. Megszületett egy jelentős világtalálmány is, a Rubik kocka. Volt évente kb. 2000 szabadalom. 1990 után várni lehetett, hogy olyan dinamikájú fejlődés indul el nálunk, mint a nyugati országokban a II. világháború után pl. Franciaországban, ahol kb. 6-szorosára nőtt ipari tőke.
Ehelyett a magyar termelő tőke nem nőtt még háromszorosára sem, helyette – ma már ismert a tény – kb. 50%-a egyszerűen eltűnt.
Nem ismétlődött meg az 1990 előtti kb. 217%-os GDP-növekedés
sem, hanem csupán kb. 75% lett, s ebben a hazai tulajdonú tőke – főleg az iparban – ennél jóval kisebb mértékben volt, és van jelen.
— A hazai tőke nagy része döntően csak kis kapacitású kft-k és bt-k halmaza lett. Igazi, nagy magyar termelővállalat nincs. Továbbá a hazai tőke által előállított iparcikk szinte nincs is a világpiacon. Köszönhető ez döntően annak, hogy a hazai szabadalmak száma az 1990 előttieknek kb. csak 20%-a.
E levezetés után világosan látható a képlet:
Magyarország kétszer volt világháborús vesztes, de a háborúk után soha nem következett be olyan tőkevesztés a termelő szférában, mint 1990 után.
Ez egy páratlan anyagi veszteségi korszak a magyarság életében.
Akkor milyen korszakba is lépett Magyarország?
Világosan látható, hogy hazánk több mint 100 éve egy vagyonilag súlyosan vesztes szerepbe került, vagyis egyre kifosztottabb lett!
Igaz van a rendszerváltás nevű gyarmatosító váltásnak hazai nyerteseinek is, de ők nem értékteremtők hanem inkább élősködők!
A vagyoni veszteség után nézzük most már, hogy hova jutott életkörülményekben, s azon belül is jövedelmi helyzetben a maga a magyar lakosság, a magyar nép.
Az tudva lévő, hogy a 20. század nagy vesztesei lettünk, súlyosan megviselték népünk életkörülményét is a történelmi viharok. 1945 után, az egyenlőséget hirdető és a kiváltságok megszüntetését ígérő kommunista vezetés alatt: megszületett egy másik eltartott osztály. Több százezres lett a pártapparátusban, a fegyveres erőkben, és a haszontalan társadalmi szervezetekben megbújók száma. Sokan nem tudják, de az ’56-os szabadságharcunk kirobbanásának is volt egy: eddig kevéssé hangsúlyozott oka.
Mégpedig az, hogy a munkásság és a parasztság felismerte, hogy a fennen hirdetett szocializmusban a jövedelme elmarad a Horthy idők értékétől. Konkrétan a munkásságé az 1939-es értéktől 20, a parasztságé pedig 40%-kal maradt el!
Hát ilyen egyenlőségi társadalmat építettek ’56 előtt a kommunisták. Aztán 1960-tól érezte a kommunista rezsim, hogy növelnie kell a jövedelmeket, hogy ne kelljen félnie, s nőtt is az 89-ig kb.150%-kal!
Igaz, hogy közben a GDP 217%-kal lett magasabb, tehát e szép jövedelem növekedés jóval elmaradt a GDP növekedése mögött!
A lakosság azonban belenyugodott, mert legalább 2,5-szeresére nőtt 30 év alatt a jövedelme, s a Rákosi korhoz képest ez fejlődés volt!
Aztán jött 1990, amikor Magyarország csatlakozott gazdaságilag a fejlett nyugati világhoz. Miután a gyárainkat a nyugati érdekeltségek szinte „bontott tégla árában” felvásárolták, várni lehetett, hogy az ő gyáraikban és a tulajdonukban lévő munkahelyeken már jelentősen
nagyobb béreket adnak. Ám sajnos nem ez következett be. Olyan jövedelmi zuhanásba került a lakosság, mint a II. világháború után.
Megint úgy kezeltek bennünket, mintha háborús bűnösöket! S ez is a hidegháborús-vesztesség „velejárója” volt?
Mi magyarok, nem támogattuk a szovjet világhatalmi törekvést, sőt elvéreztünk ’56-ban a szovjet hadsereg tankjai előtt, és több száz magyar embert kivégeztek. Mégis ezt érdemeltük? Ez a hála ?
Nem ezt hallhattuk a Szabad Európán és az Amerika Hangján!
Emlékezzünk csak az 56-os ígéreteikre! És a népi követelésekre!
— Történetileg csak annyit, hogy Ausztriában is nagy volt az amerikai tőkének a térnyerése 1945 után, de az osztrák vasművet még se építették le, vagy vásárolták ki. Sőt, 1955 után, amikor a kivonult megszállók után egyesült Ausztria, akkor rohamléptekkel kezdett növekedni a jövedelem és az életszínvonal. A ’60-as évek közepére, már utca-hosszal megelőzték Magyarországot.
Nálunk tehát 90 után nem úgy viselkedtek a külföldi érdekeltségek, mint 1945 után Ausztriában, s ez a szabadkőműves vezetés bűne is!
Jórészt ezeknek tudható be, hogy 1990 után a jövedelem/GDP arány tovább romlott, tehát a magyarok jövedelmi megbecsülése a GDP-hez mérten rosszabb lett, mint az átkos szocialista időkben.
Ebből eredően – amiről senki sem tud – a 4 tagú magyar családokat kb. 20 és 25 millió Ft között veszteség érte. Tehát az idősebb korosztályt, akik felnevelték a gyermekeiket és anno a szüleikről is gondoskodtak – akik ma 50 és 80 év közöttiek – éppen olyan veszteség érte, mint a szüleiket a szocializmusban, vagy még annál is nagyobb.
Emlékezzünk a ’90-es évekre, amikor a falusi lakosság a földjeik után, vagy a volt hadifoglyok fogságban töltött éveik után legalább kárpótlási jegyet kaptak. De mikor fogja megkapni azt a 25 millió Ft-ot a ma élő 50 és 80 év közötti korosztály?
Tehát lássuk be! A magyarok 90 után nem csak vagyonilag, hanem már jövedelmileg is súlyosan vesztes, kárhozati szerepbe kerültek.
Eleinte úgy tálalták, hogy minderre majd gyógyír lesz az Európai Unió. Szinte mindenki tudja, hogy a 2004-es belépéskor a V4-ben a jövedelemben mi voltunk a 2. helyen, csak a csehek voltak előttünk. Mára azonban szembe kell néznünk azzal, hogy hazánk súlyosan lemaradt e téren a V4-ben! Sőt az utolsók vagyunk!
Napjainkra már feltárt, hogy a cseh családok 2010-től kb. 80, a szlovák 40, a lengyel pedig 30 millióval több jövedelemhez jutottak. Ezen jövedelmi előnyök miatt a 3 szláv állam lakói nem csak vagyonilag, hanem már egészségileg és életkorban is előttünk vannak.
Ha szélesítjük a kört akkor pedig az látható, hogy a Baltikum országai, valamint Szlovénia és Horvátország családjai szintén 30-80 millió Ft-tal több jövedelemhez jutottak.
Ebből az szűrhető le, hogy a magyaroknak szisztematikus módon nem engedték, hogy olyan jövedelemhez jussanak, mint a V4, valamint a Baltikum államai, vagy mint Horvátország és Szlovénia. Csak az nem veszi észre aki nem akarja, hogy ezek a jövedelmi elmaradások célzottan, csupán minket magyarokat sújtanak!
Ez alapján bennünket diszkrimináltak, s ez nem téma sehol!
Ez egy megdöbbentő tény, bizonyára erre sokan nem számítottak.
Nézzünk csak szembe végre a valósággal! Mind tőlünk északra, mind délre az uniós államok körében egy leszakadt térség vagyunk.
Valami miatt nem illünk bele a Baltikum – Adria vonalba.
Idegen test lennénk itt Európában? De vajon miért?
És jöjjön egy elkeserítő tény!
A lengyel egy főre jutó jövedelem úgy magasabb 2010 óta a magyarnál, hogy közben az egy főre jutó lengyel GDP kisebb a magyarnál……. Tetszenek ezt érteni?
Tehát a magyarok ugyanakkora GDP teljesítmény mellett kevesebb jövedelemhez jutnak – vagyis kihasználnak, alulfizetnek bennünket!
Mondjuk ki!
A jövedelmi megbecsülést nézve, egyfajta fajelmélet áldozatai lettünk. Más szóval egy alsóbbrendű népnek tekintenek bennünket.
A megismert számok és tények alapján nem vonhatja ki magát a magyar médiumok a felelősség alól, hogy ezt a súlyos súlyos
jövedelmi lemaradásról, és diszkriminációról ne adjanak hangot!
Ne feledkezzenek meg arról az 50 és 80 év közötti korosztályról, amely végig gürcölte a rendszerváltás utáni, több mint 30 évet. Sokan egészségügyileg is tönkrementek, s nem látnak már maguk előtt boldog, időskori éveket, csak a diszkriminációt érzik!
A társadalmi empátia, s egyben a nemzeti elkötelezettség jele is az, ha a magyar médiumok hírül adják, hogy társadalom középkorú és idősebb tömegét – az 50 és 80 év közöttieket – munkájuk tényszerű lebecsülése miatt:
családonként legalább 20 millió Ft veszteség érte.
Ez egy kifejezetten szükséges történelmi igazságtétel, kb. 2,5 millió, döntően gyermeket nevelő magyar ember számára.
Teljesítsék a kötelességüket a televíziók és más véleményformáló médiumok!
Szolgálják a nemzet érdekét. Ha ezt nem teszik meg, akkor
súlyos mulasztásos vétséget követnek el a nemzettel szemben. Gondolják meg jól, hogy mit tesznek! Mert bár felül a gálya, s alul a víznek árja, de azért a víz az úr! Ki kell mondni, hogy ha a holokauszt áldozatok kárpótlásaira volt a magyar államnak forrása többször is, akkor most legyen a magyar nép számára is kárpótlás!
Isten legyen Önökkel!
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Kiemelt kép: illusztráció / Fotó: Oláh Tibor/MTI
Mementó 2006 emlékmű
