Aranykorok ígérete…
Ma mindenki aranykort ígér. Régen is mindenki aranykort ígért. Ám, az aranykor ismeretlen okokból immár évszázadokat késik. Olyan ez, mint a demokrácia. Arról is azt mondják, hogy van… pedig soha nem volt. Ma sincs. Mitől is lenne, ha nem létezik? Persze, vannak próbálkozások abban az irányban, hogy elérjük a görög demokráciát, azaz a söpredék uralmát, de hála Istennek soha nincsenek annyian, hogy elérjék a céljukat. Egyszer történt meg, 1919-ben, de akkor jól megjegyezte a nép, hogy mire számíthat a „demokráciában”. Ezért inkább nem is áhítozik rá.
Ami ma van, az sem demokrácia, csak egy annak nevezett társadalmi forma, amely eddigi történelmünk összes, létező társadalmi formájának furcsa, különös elegye. Ezt nevezzük mi demokráciának. Mert demokráciának mindenki azt az államformát nevezi, amit kialakított – magának. Volt már szocialista demokráciánk is, amelyben a szocialista szó fosztóképzőként szerepelt… hiszen Recsk, a Gulág, a Fő utca, Márianosztra és sok más műintézet szedte az áldozatait abban az időben, a jogállamiság áldásos bírói tevékenysége következtében. Igaz, Pol Pot is demokráciának nevezte az uralmát éppen úgy, mint a kubai gyilkos, Che Guevara…
Na, de ne térjünk el az „aranykor” emlegetésétől. Volt ilyen, a 17. század elején, Erdélyben. Ám, nem tartott sokáig, hiszen a történelem nagyúr. Azóta Erdély területén meghirdettek effélét, de az csak a nagy vegyész férjének fejében volt az – aminek meghirdette: „Epoca de aur”. A nyomor, a megaláztatás, a gyilkosságok román világa volt az a kor, amelyben az Ember tragédiáját nem lehetett előadni a magyar színházakban, mert „az aranykorban nem lehet emberi tragédiákról beszélni” – mondta Codoj elvtársnő. Majd egy laktanya udvarán, egy másik demokratikus aranykor korifeusai lelőtték… a Kárpátok Géniuszával együtt.
Ma, amikor gazdasági válságok aranykorát éljük, szintén eljövendő aranykort hirdetnek a politikusok. Igaz, a diplomatatáska kicsi piros gombján ott vannak azt ujjak, de nekünk hinnünk kell az aranykorban, mert ezt mondják… persze, egy másik diplomatatáskán az ujjlenyomatuk van… mert vállalták, hogy aranykort hirdetnek, 2030-ra.
Most Trump is aranykort emleget, miközben Kanadát annektálná, Grönlandot úgyszintén a magáénak akarja, de a deportálásban is otthon van, hiszen emberek tömegét szeretné a „béke érdekében” kitelepíteni szülőföldjükről, Gázából. Érdekes lenne, ha az érintett államok lakosai is aranykornak éreznék ezeket a nagy béketerveket.
És, hogy a hazai pártok se maradjanak le az aranykor emlegetésében, hát a Mi Hazánk is beígérte a magyar aranykort, amit ők teremtenek majd meg. Éppen úgy, mint a focimeccsen a pálya széléről győzelmet ordítozó drukkerek, akik akkor jutnak labdához, ha valamelyik falábú kirúgja azt a falusi pálya szélére, vagy a nézők közé. Akkor visszadobhatja, aki kapja-marja… Tehát, aranykor, az lesz. Majd. Valamikor. Valakiknek – azok közül, akik ígérgetik.
Így, hát mi, a plebsz, továbbra is várjuk azt a bizonyos – Mátyás kora óta beígért – aranykort, és cseppet sem érezzük magunkat hülyének ebben a nagy, politikai eufóriában…
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Aranykor mindig volt, és mindig lesz, azoknak akik hatalmon vannak. De mint minden „kor”, ez sem tart örökké. A nyugati „demokrácia” lényege pedig az, hogy a kizsákmányolt gyarmatok lakóihoz képest viszonylagos jólétben élhetsz, amíg arra szavazol, akit az igazi jólétben élők a médiájukon keresztül eladnak neked.