Heller Ágnes, és a húsosfazék
Fejtő Ferenc halálát követően, ma, a magyarországi baloldal felkent „nagyöregje” illetve „nagyöregasszonya” Heller Ágnes, akiről a minap kiderült, hogy nem az igazság, illetve a bölcsesség szeretetéből „filozofált”, hanem állami pénzeken értékesítette elfekvő írásait.
Lukács György, Heller és a többi magyarországi hivatalos „filozófus” szerepe abban nyilvánult meg, hogy egy értelmetlen ideológiának – az érthetetlenség eszközeivel – igyekeztek mélységet kölcsönözni.
A következőkben vizsgáljuk meg az elmúlt neoliberális kormány udvari filozófusának a „Húsz év múlva” c., ma is igen bántó, és az elmúlt neoliberális kormányzat lényegét tartalmazó, írását. Heller Ágnes: „Húsz év múlva” című írása, a Heti Világgazdaság 2009. újévi, (2009/01 (január 3.) számában jelent meg. Ebben, többek között, azt üzeni az általa a „rendszerváltás veszteseinek” minősülő magyaroknak, hogy az államtól ne várjanak semmit, mert sorsukért ők maguk felelősek – menjenek külföldre „szerencsét próbálni”. (Ez a „Blame the victim” – „Hibáztasd az áldozatot” neoliberális kifogás jellegzetes példája.)
A „Húsz év múlva” c. írás, annak embertelen és nemzetellenes üzenete mellet, nyelvezetét tekintve, és mint fogalmazvány is, a magyar nyelv és az írott szó teljes mérvű megcsúfolása. („Nem tudtuk átadni saját képünket…” „Mind felül, mind alul, mind a politikai osztályban, mind a „népben”, mind az időseknél, mind a fiataloknál.”)
Biblia magyarázat, vagy amit akartok…
Heller Ágnes „Húsz év múlva” c. írása „a reformok elkerülhetetlenségének” parancsát vallási szintre emeli, az emberek életét gúzsba kötő megszorításokat pedig egy orwelli fordulattal a személyi szabadság megnyilvánulásának minősíti:
„A történet új, a mi utolsó húsz évünk, a rendszerváltás utáni történeteink története. A történet veleje azonban igen régi. Isten kiszabadította Izraelt az egyiptomi fogságból, hogy többé csak neki, azaz a törvénynek engedelmeskedjenek, hogy ne legyenek többé egy zsarnok kiszolgáltatott rabszolgái. A nép eleinte ujjongott. De mikor nem ment minden olyan simán, ahogy azt elképzelték, azonnal visszavágyódtak Egyiptom húsosfazekaihoz, s imádni kezdték az aranyborjút. Dióhéjban ez történt az utolsó húsz év alatt nálunk is.”
Heller a dühödten vallásellenes, bolsevik Kun Béla népbiztosának, Lukács Györgynek, volt a tanítványa és egykori pártfogoltja. Megdöbbentő, hogy a tüntetőleg ateista gyökerekkel rendelkező Heller Ágnes a magyarországi társadalmi állapotokat egy vallási példával igyekszik megmagyarázni. Fenti írásában Izrael ótestamentumbeli történetének egyik meghatározó szakasza Magyarország területére kerül, és ezzel Izrael népe azonossá, tehát felcserélhetővé válik a magyarokkal. Ennek a szemfényvesztő, de igen leleplező helycserének érdekében félremagyarázza magát a Szentírást is.
Ótestamentumi példázata (annak teljességében és részleteiben is) téves. A magyarok, a (szovjetek) fogságából való kiszabadulásukkor nem vándoroltak a pusztában, mert otthon voltak. A Birodalom összeomlott, és a fáraó katonái kivonultak. Végső fokon pedig csak az történt, hogy az oroszok kivonultak, a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap pedig bevonult. A magyar vályogvetők csak gazdát cseréltek. Még a munkafelügyelők és a hajcsárok is maradtak ugyanazok.
Heller Ágnes bibliai párhuzamai részleteikben sem állják meg a helyüket. Szerinte: „…mikor nem ment minden olyan simán, ahogy azt elképzelték, azonnal visszavágyódtak Egyiptom húsosfazekaihoz, s imádni kezdték az aranyborjút”. Az Ótestamentum szövege szerint, a zúgolódás (a „húsosfazékhoz” való visszavágyódás) és az aranyborjú imádatához való visszaesés két külön esemény. A zsidók – a pusztában való kilátástalan és keserves vándorlásuk idején – zúgolódtak, és vágytak vissza az egyiptomi húsosfazékhoz (Mózes Második könyve 16. 1-15, Mózes Negyedik Könyve 14. 1-3). Az aranyborjú imádata pedig már a Tízparancsolattal és a kőtáblák összetörésével kapcsolatos (Mózes Második Könyve 32. 1-6). Az izraeliek nem azért tértek vissza az aranyborjú imádatához, mert visszavágytak az egyiptomi rabságba, hanem azért, mert Mózes túl sokáig maradt a hegyen, és a népnek szüksége volt valamire, ami „előttük járjon”. Az aranyborjú imádatához való visszaesés a szellemi vezetés fontosságáról, az ember esendőségéről és a megpróbáltatásokról szól, nem pedig a Marx által meghatározott társadalmi ideológiák helyességét vagy a „haladás” eszméjét hivatott bizonyítani. Heller fenti írásában külföldre küldené a magyarországi neoliberális politika veszteseit: „De mire várnak? Segélyre? Arra, hogy életük saját hozzájárulásuk, rizikóvállalásuk nélkül, majd valahogy, az „állam mama” jóvoltából, jobbra fordul?”
Napjainkban, azonban kiderült, hogy maga Heller éppen az „állam mama” jóvoltából és az igazán rászorulók kárára igen bőven részesült húsosfazék legjavából.
Fenti írásában nem mulasztja el a „bűnös nép” bélyegének elismétlését sem. Szerinte, azért, hogy Magyarország tagja lett az európai Uniónak, nem szabad elfelejteni, hogy a magyarok mindkét világháborúban a „rossz” oldalon álltak. Heller szerint, most azonban a „győztesek” (a jó) oldalán állunk. Jobb lenne, ha a magyar jellemről való hányaveti megállapítások és a felhánytorgatás helyett a helyes magyar nyelvhasználattal, a rászorulókkal való együttérzéssel törődne, mert – amint Kosztolányi írja – a szóhasználat, a nyelvtan, a stilisztika és erkölcstan egy egység. Heller Ágnes megélhetési „filozófiájával” az a legnagyobb baj, hogy hiányzik belőle nemcsak a bölcsesség szeretete, de az értelem, a józan gondolkodás és az alapvető emberség minden jele is – hiszen, amint az kiderült, pénzért és megrendelésre íródott.
Kaslik Péter
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Halász, Német-Magyar nagyszótár:
der [~s,~] Heller = fillér, garas
1.) keinen roten(!) Heller haben = nincs egy árva fillére sem
2.) das is keinen Heller haben = nem ér egy egy árva garast sem
– az első mondat a „filózó-fosóra” ma már nem igaz
– a második rész egy értékítélet gyagya „műveiről”
Finoman fogalmaz a szótár!
Sz szerint: Nincs egy rohadt garasa sem!
(helyesen, bocs a 2 pontban elírtam egy szót)
Halász, Német-Magyar nagyszótár:
der [~s,~] Heller = fillér, garas
1.) keinen roten(!) Heller haben = nincs egy árva fillére sem
2.) das is keinen Heller wert = nem ér egy egy árva garast sem
– az első mondat a “filózó-fosóra” ma már nem igaz
– a második rész egy értékítélet gyagya “műveiről”
Kedves Péter!
Szenzációs írás! Gratulálok!
Fel kellene olvasni az összes televízióban, főműsoridőben, hetente többször is!
Valamennyi lapnak a címoldalon kellene hoznia, havonta többször is!
Csak,hát…..
Ha az oroszok kivonulása és a világbank bevonulása után a felügyelők és a hajcsárok maradhattak, akkor ez azt jelenti, hogy a mindkét bitorló ugyan annak a gazdának ‘dolgozik’.
Szerencsémre, én nem tudok elveszni, a szövegek elemzésébe , mert a lényegre koncentrálok.S számomra az jön le, hogy a cikkírója – nagyon helyesen- fel hívja a figyelmet arra , hogy ez a néni, egész életében úgy mond a felesleges szócséplésből élt meg,ráadásul úgy hogy azokat fikázta akik össze dobták neki a kenyérre valót.Igaz én csak a tv-be láttam egyszer- kétszer amikor kivágta a tutit, de az bőven elég volt belőle. Néhai apósom mondása jut eszembe:- Beszélni fekve is lehet.
Hát ez van. Vannak emberek akik a szó csavarásából is remekül megélnek , semmi haszon fejében.
Az irodalomtudománynak is megvan a maga Heller Ágnese, úgy hívják, hogy Kulcsár-Szabó Ernő. Értelmetlenséget ír – éppúgy érthetetlen nyelven, mint Heller, hogy „mélységet” kölcsönözzön neki. Régen a szadeszt szolgálta ki, most a Jobbikot. Azelőtt besúgó volt. A poszt nagyon jó, mert olyan pontosan írja le a jelenséget, hogy minden (ál)tudomány ráismer a maga „Heller”-ére. Kulcsár-Szabó Ernő annyival rosszabb, mint a többi „Heller”, hogy ő fizikailag is megsemmisíti a riválisait. Nem mernek róla kritikát írni „kenyérféltésből”. Normális az, hogy egy halandzsanyelven sületlenségeket író irodalomtudós ne csak az összes pályázatot nyúlja le és minden egyetemen kiépítse a saját vazallusaiból álló hálózatát, hanem még élet-halál ura is legyen? Az ún. bölcsészettudományok már rég nem szakmáról szólnak, hanem pénzről és hatalomról. Ez az egyetemi blog nagyjából ugyanerről szól, különösen a legutóbbi cikk, „A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya”:
http://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/01/15/unvaluable-knowledge-a-tudni-nem-erdemes-dolgok-tudomanya/
Kulcsár-Szabó Magyar Bálinték idején alapozta meg a hegemóniáját. A szadeszes haverok minden pénzt neki juttattak, minden bizottságba őt rakták be. Azóta töretlenül uralkodik. Hellernek nincs gyereke, de Kulcsár-Szabónak van fia és főleg menye, aki 3x kapott Bólyai-ösztöndíjat és minden pályázatot elnyer ő is, meg az általa kiépített fiókhálózat tagjai is. Ennyiben is rosszabb, mint Heller, mert valóságos klánná sokasodott.
A mai világban a filozófiának semmi értelme nincs. Régen se sok volt, ma viszont erre a szakterületre, tudományra pénzt adni egyenesen pénzkidobálás. Ostobaság.
Kedves Gyuri, most tévedsz! A filozófiának minden korban sok értelme van, s minden kornak szüksége van rá! Hiszen tudománytörténeti tény, hogy a tudományok elvonatkoztatási szintjei között a filozófia a legmagasabb szinten áll. Ezt követi a matematika, majd a természet- és bölcsészettudományok. Ez vitathatatlan. Már pedig ez segít átlátni a világot!
A hiba ott van, hogy ma a filozófiát önálló alkotótudományként kezelik. Pedig ma az a valóság, hogy az egyes területek legkiválóbbjai közül némelyek képesek általános, mindenre érvényes filozófiai következtetéseket levonni. Mint tudjuk, évezredekkel ezelőtt is voltak nagy, sőt, hatalmas, máig ható filozófusok, akik több szaktudománynak is legfőbb művelői voltak. Azaz, a filozófia nem lehet önálló, az egyes szaktudományoktól elszakított tudomány. Ezért – s itt viszont teljesen igazad van – nem szabad önálló, tehát pénzelendő tudományként kezelni!
Mondhatnám, filozófusok csak a polihisztorok – azaz több tudománynak is kiemelkedő művelői, szakértői – lehetnek. Csakhogy itt kezdődik a baj! Mert mára igen megfogyatkozott a polihisztorok száma! A tudósok szakbarbárokká váltak. Ez a hanyatlás kezdete. Amikor a „TUDÓS” csak specialista, akkor baj van. Hiányzik a mai világból az a réteg, akik – mint polihisztorok, „mindenhez értők” – átlátják a világot, s képesek egzakt következtetéseket levonni.
Hálát adok az Istennek, hogy nekem még megadatott igazi polihisztor szárnyai alatt nevelkednem. Matematika tanárom nem csak a matematika minden területén volt abszolút tekintély, de számtalan más területen is. Tőle lehetett filozófiai szemléletet tanulni.
Az Ószövetség idején talán a prófétákat nevezhetnénk filozófusoknak. Nekik pedig – mint tanáromnak is – élő kapcsolatuk volt az Istennel.
Végül is kétfajta filozófus létezik. Egyik „teista”, azaz istenhívő, a másik „ateista”, azaz, istentagadó.
Tessék választani!
Czakó István
Egyet értek Önnel.
Annyit szabadjon szólnom: A tanító, az általa összegyűjtött tudást és tapasztalatot adja tovább, amit lehet hasznosítani az életben.
Az események elemezgetése, megmagyarázgatása, „saját világunk és saját gondolataink” tudományos szintre emelése főleg úgy hogy elszakadunk a valóságtól, egyszerű szóval : badarság.
tothtomi
Ott torzulhatott el a filozófusokról alkotott vélemény, amióta csak a hellerek kaphatnak fórumot.
Értékes írás, bár sokan olvasnák és elgondolkodnának, kik és milyen irányt képviselnek, és hirdetnek.
Hellerrel egy dologban tértek egyet, „Heller fenti írásában külföldre küldené a magyarországi neoliberális politika veszteseit:”
Viszont arra kérem őket, vigyék magukkal a többi eszmetársaikat és maradjanak ott örökre.