Tamás a Krímből: A világ egy szevasztopoli történelemtanár szemével
Tamás, aki már egy ideje kint él a Krímben, rendszeresen küldi szerkesztőségünknek írásait, gondolatait, amelyeket egyébként saját blogján is közzétesz. Ez alkalommal egy szevasztopoli történelemtanárral beszélgetett a Krímről, a 2014-es eseményekről, és természetesen világpolitikai kérdésekről, beszélgetőpartnere inkognitójának tiszteletben tartásával.
Kezdeném egy provokatív kérdéssel: 2014-ben az oroszok katonailag megszállták a Krímet?
Induljunk egy picit messzebbről. A kijevi Majdanon lezajlott CIA által finanszírozott puccs után minden megváltozott Ukrajnában. Napokon belül egyértelművé vált a számunkra, hogy az USA és európai szövetségesei politikailag megszállták az országot. Megdöntötték a törvényesen megválasztott kormányt, amelynek bár sok hibája volt, mind az ország népe, mind a nemzetközi közösség elismert. Teszem fel ez alapján a kérdést? Ki szállt meg kit?
Más megközelítésben: az oroszok elfoglalták a Krímet 1783-ban. Úgy foglaltuk el, ahogy a magyarok a Kárpát-medencét több, mint ezer éve. Erővel, hittel, akarattal. Azóta mi innen nem mentünk sehova. A Krím orosz többségű, mi adjuk a gazdasági, kulturális elit nagyját, mi adjuk a nyelvet, amelyet mindenki beszél. Sajátos geolokációs és geopolitikai helyzetünkből adódóan mi 2014-ben meg tudtunk tartani egy népszavazást, amelyben a Krím lakossága egyértelmű döntést hozott. Sajnos ilyen népszavazást a kelet-ukrajnai területeken nem lehetett tartani, ott fegyveres ellenállás kezdődött.
Ez nem igaz! Voltak-e katonák? Persze! De had kérdezzek vissza! Tud a világon olyan konfliktuszónát, amelyben a választásokat nem szükséges fegyveresen biztosítani? Na ugye, én sem tudok. Mindamellett a katonák többsége maga is krími volt. Itteni oroszok. A történet nem túl bonyolult. Az oroszok megszavazták az Oroszországhoz való csatlakozást és meg volt a katonai erőnk, hogy ezt meg is védjük. Ez nagyon fontos. Ha jól tudom a 90-es évek elején „Kárpátalpán” (kicsit hibásan, de magyarul mondja a terület nevét), jól mondom? (nevet közben…) is volt egy népszavazás. Autonómiáról nem is elszakadásról. Tudja miért nem lett abból semmi? Mert nem volt kellő politikai akarat és katonai erő a végrehajtására. A demokrácia szép dolog, de ha nincs hatalmad a döntés végrehajtására, akkor semmit nem ér.
Még valami! Csinált már interjút szevasztopoli ukránokkal? Kérdezze meg őket, mire szavaztak és hogy élnek most! Ha gondolja szívesen megszervezek egy találkozót. Nagyon jó a kapcsolatom többükkel.
Oroszország és benne a Krím-félsziget világa egyre távolabb kerül egy átlag európai polgár számára. Milyen az élet a Krímben?
Szerintem mint máshol. Egyszer fent, egyszer lent (nevet…). De a viccet félretéve nincs okunk panaszra. Én inkább Szevasztopolt és Szimferopolt járom, de az infrastrukturális fejlődés itt elképesztő. A fizetésünk korrekt, bár lehetne még rajta dolgozni. Van minden a boltokban, az üzemanyaghiány ismeretlen fogalom. Összességében sokkal jobb az élet, mint 2014 előtt. Akkor sokkal nagyobb volt a korrupció, tanári fizetéseink reálértéke semmit nem ért. Mindenen érezted, hogy haldoklik, elsorvad. Most meg! Állandó mozgásban van minden. A harcok lezárása után véleményem szerint a turizmus is nagy fejlődésen megy majd át, meg az újrainduló tengeri szállítmányozás is lendít még egyet a területen. Jól haladnak a dolgaink.
Mint történelem tanár hogy látja a konfliktus gyökerét? Mi robbantotta ki a harcokat?
Ez egy kreált konfliktus! Ha történelmi távlatokban nézzük, akkor a Nyugatnak mindig érdeke volt a történelmi Oroszország területén etnikai konfliktusokat szítani. Legtöbbször ezt akkor tette, amikor bennünket gyengének gondolt és/vagy magát túl erősnek. Nem kell messzire mennünk. A 90-es évek kaukázusi konfliktusai ebben gyökereznek. Ha ott végbemegy az elszakadás, akkor továbbszeletelik Oroszországot. Mindig is ez volt a cél. Ami Ukrajnát illeti megvezették őket. 2014-ben ugyanis nem csak egy politikai puccs következett be, hanem egy szélsőségesen ukránsoviniszta elit felemelkedése. Emlékszik még a Jobb Szektorra? Mennyi szörnyűséget elkövettek az oroszok ellen! Ők támadták meg a civileket Odesszában, zaklatták és ölték őket az ország számos településén. Ha ezeket nem engedi az ukrán állam, akkor ma lehet nem is lennének harcok. De a folyamat elindult és az orosz nem arról híres, hogy hagyja magát pusztítani. A folyamat beindult.
Mi lehet a vége a konfliktusnak? Milyen változásokat vár globálisan a jövőben?
Ahogy én látom az ukrán állam, de még inkább az ukrán nép kezd belefáradni a helyzetbe. Hazudtak nekik és a hazugság utoléri őket rövid időn belül. Én teljes orosz győzelemre számítok most már, ami legalább a 4 új régió és Odessza Oroszországhoz csatolását, Ukrajna demilitarizálását és semlegességét, valamint a mostani politikai elit elzavarását jelenti. Lehet, hogy furcsán hangzik, de globálisan még nagyobb változásokat várok, bár lassabb ütemben. Az amerikai hegemónia vége közeleg és csak remélni tudom, hogy az emberiség rájön, hogy együttműködve többre képes, mint úgy ha kizsákmányolja egyik nép a másikat.
Kiemelt kép: illusztráció / Szevasztopol városa /©Shutterstock/Fotodom
Mementó 2006 emlékmű
