65 évvel ezelőtt a Gyimeseknél védték Magyarország határát

Augusztus 27-29 között egy győztes csatára emlékeznek a Bilibók-tetőn. 1944 augusztusának végén az orosz csapatok — a románok átállását követően — áttörték a frontvonalat a Keleti-Kárpátoknál, és a Gyimesi-szorosba is betörtek.
A zömében székely határőrök több helyen védték a Hazát. A 32-es határvadászok Sebő Ödön főhadnagy vezetésével a Gyimesi-szoros jobbszárnyát védték. A balszárnyon a szám szerint kicsi, de bátorságában és kitartásában kiváló 4. Székely Határezred, a vitéz Deáky Béla zászlós vezette csapat rendezkedett be a Bilibók-tető védelmére. A túlerőben lévő orosz csapatok elfoglalták a Bilibók-tetőt, azonban Böbl Gyula ezredes parancsára a határőrezred megmaradt maroknyi katonája egy gyors szuronyrohammal visszafoglalta ezt a stratégiailag jelentős őrhelyet. A magaslatot mindaddig tartották, amíg parancsot nem kaptak a visszavonulásra.
Erre a bátor csatára emlékeznek a gyimesiek évről-évre a Történelmi Vitézi Rend szervezésében. A résztvevők elzarándokolnak a hősies harc helyszínére, s a csodálatos táj csendjében, az elesett katonákért bemutatott szentmisén emlékeznek azokra a hősökre, akik 65 évvel ezelőtt történelmet írtak. Az ütközet helyére a Történelmi Vitézi Rend állított emlékművet. A megemlékezésen két egykori honvéd is részt vesz, vitéz Orbán Ferenc és vitéz Tankó Antal. Az ütközet helyszínére a 84 éves Orbán Ferenc faragott kőtömböt, amelynek felirata: „Kegyelet a hősöknek, védők és támadók békésen pihennek (1944)”. A kő felső részén a rovásírás szövege így szól: „Hiszek Magyarország feltámadásában”. Ne hagyjuk feledésbe menni hőseinket, és tanuljunk múltunk dicső fejezeteiből.
Forrás: Történelemportál
Mementó 2006 emlékmű












Valószínűleg az itteni harcokban halt hősi halált nagybátyám Kiss János, akinek az esetleges sírját azóta is keresem.
Isten nyugosztalja, akárhol is nyugszik társaival.
Hősi halálukkal örökre beírták nevüket a nemzet dicső emlékezetébe.