47 éve halt meg a kommunista elnyomás mártírja
Emlékezzünk rá szeretettel és tisztelettel!
Bauer Sándor 1969-ben gyújtotta fel magát a Nemzeti Múzeum kertjében, ezzel tiltakozva a kommunizmus ellen.
Tiszteletére szobrot avatott Józsefváros Önkormányzata a Mátyás téren. Kocsi Máté akkor azt mondta, „régi adósságunkat törlesztettük ezzel”. A fiatal autószerelő 1969. január 20-án gyújtotta fel magát a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, így tiltakozva Magyarország szovjet megszállása ellen.
Búcsúlevelében ezt írta: „Eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. Most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”
Bauer Sándor harmadfokú égési sérüléseibe január 23-án halt bele.
Forrás: http://jozsefvaros.hu/ nyomán
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Milyen messzire kerültünk 1969-től, attól, hogy valaki úgy érezze, tiszta szívéből, hogy önfeláldozása felrázhatja a Nemzetet, tiltakozhat és talán a megdöbbent hatalom meghátrál, és vállalja ezt a szörnyű halált.
Manapság meg fizetett, látszólag “civil”, Haha. meg ilyen nevű senkik, meg egyéb csőcselék randalírozhatott az utcákon a Nemzet ellen. Az állami, vagyis az én, az ön, a mindegyikünk adójából fizetett tanulmányok után, az friss diplomások, szembeköpik a népüket és kimennek külföldre, mert ott gazdagon megfizetik őket, ha igaz, és nem az ott érvényes legkevesebb fizetést kapják. Kíváncsi vagyok, hogy a médiában mikor említik meg ezt az évfordulót, megemlítik e?
Sajnálom szegény srácot. Nem voltak illúziói a nemzet feltámadásával kapcsolatban. Az idő őt igazolta. A tibeti szerzetesek is valami ilyet érezhettek. Megértették hogy eljárt az idő a nemzeti ellenállás fölött. A magányos harcos útját járták.
Kár volt! Még ma is tevékenykedhetne a magyar közéletben és unokáit nevelhetné a haza szeretetére. Nyugodjon békében!
Ilyet azért nem mondanák, hogy “kár volt”, ez a fiatalember, talán mélységesen naiv volt, mélységesen hitt valamiben, s ezzel a “kár volt”-al, tulajdonképpen, hogy úgy fogalmazzak finoman, nem tiszteljük meg. Minden életért kár, de Reá ugyanúgy nem mondhatjuk, hogy “kár volt”, mint az Aradi Vértanúkra sem mondhatjuk, feleslegesen haltak meg.
Ez a szörnyűséges halál, amit a hatalom nem tudott elrejteni, volt akinek felnyitotta a szemét, akit megerősített, s a “nagyon demokratikus és szabad nyugat”, ez a szemét banda sem tehetett úgy többé, mintha Magyarország konszolidálódott volna. Persze ahogy Tóth úr írta az egyik megjegyzésében, minden út egy lépéssel kezdődik, nem pontosan idézve. Ez a fiatalember volt az első, ha csak egy morzsányira is, de megbontotta a rendszer örökkévalónak hitt börtönépületét.
Szerintem kár volt, hogy négy nappal Jan Palach példáját követve kínos halállal haltak meg, önmagukat feleslegesen feláldozva. Abban lehet igazság, hogy naivak lehettek, mint anno a szabadkőműves Goethe Az ifjú Werther szenvedései című könyvének fiatal olvasói is, akik öngyilkosságba menekültek. Goethe meddig élt?!
Csak akkor kár ez az önfeláldozás, ha mi, az utókor, nem emlékezünk meg rá. Ha az ezelőtt 2 évvel emelt szobor/emlékmű magyar zarándokhellyé válna és növelné a nemzettudatot, az összetartás érzését, a közösségi elszántság érzetét növelné, akkor nem volt kár az áldozat!
Tehát rajtunk múlik, hogy hiába áldozta fel magát vagy sem. Mondhatni azt is, sarkítva, hogy rajtunk, tunyákon szárad a lelke!
Mindenki, aki teheti, alkalomadtán látogassa meg az emlékművet! Ez a szerkesztőség és az én személyes kérésem!
Transyadmin
Ha meg akarod érteni Jézust, akkor Jézussá kell válnod. Ha meg akarod érteni a harcost, harcossá kell válnod. A pap csak egy prédikátor, a mozi meg egy köd.
A mindig mások által magyarokra kényszerített balsors miatt naponta többször is meg lehetne emlékezni. Lélekben tegyük meg, de gyakorlatban a nagyon sok megoldandó feladattal foglalkozzunk már végre mélázás helyett.
Akkor tessék gyakrabban járni a Dunaparti Cipőkhöz mélázni. Mert érdekes módon a PT élén OV-al, aki még Cameron-t is oda vitte mélázni!
A legkézenfekvőbb dolgokban sem tudunk egyetérteni!
Szégyen!
Ne maszatoljon admin!
A világ a maga törvényei által halad a saját útján. Illúzió azt hinni hogy bele szólhatunk. Egyetlen pontjára van ráhatásunk.
Bauer Sándor előttem a hősiesség, a hazafiság első számú példaképe! Aki nem hisz Istenben, Ő egy Fiában, az ugyancsak elcsodálkozhat azon, hogy ez a csodálatos fiatalember miként volt képes szénné égve ott úgy ülni, mintha csak strandon lenne. Azért, mert ott volt vele Krisztus Jézus Urunk, aki azt nem ígérte, hogy szenvedni nem fogunk; ám azt megígérte, hogy a nehéz órákban ott lesz velünk! Isten áldja Bauer Sándor drága emlékét, aki az örökkévalóságban ott ül Jézus Urunk jobbján. Vattay Szabolcs
AMEN!
T.Vattay Szabolcs!
Ha megengedi,csatlakozom az Ön által elmondottakhoz.!
“a legkézenfekvőbb dologban sem tudunk egyetérteni, szégyen.
“talán mert 44-telén befagyott a Duna!
Kedves Anna!
Öné a pont!