Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Nem állítja meg, te barom.
Aki az életét kockáztatva ezer kilométereket utazik, gumicsónakon átevez a Földközi-tengeren, azt nem állítja meg semmi, csak egy éles géppisztolysorozat. Ne hantázz Gabika. Az éles tűzparancs kiadásának követelését nem mered felvállalni, ehelyett könnygázos baromságokkal hülyíted a táborod. Szánalmas vagy.
Az amerikai mexikói határon mi is a helyzet? Nem az ölés a cél! Az elrettentés! Ez hiányzik nálunk is. Elrettenteni az erre alkalmatlanokat,hogy politikai pályára adják a fejüket(?). A fej még nem azt jelenti,hogy alkalmas rá, ahhoz gerinc is kellene,de nem gumiból és lehetőleg egyenes !!