Vicces hely az Unió?

 

Az év utolsó napján visszatekintve, elég nehéz olyan eseményt kiemelnem, amely nem a vírushoz kötődik, azonban mégis közérdeklődésre érdemes.  

Fritz Tamással akkor értettem egyet utoljára amikor a „következmények nélküli országunkat” kritizálta meg, nagyon helyesen. A politológus akkori elhíresült bonmotja Furcsán Nyerenchez köthető, akinek zavaros életvitelét, közvagyon elleni akcióit, az ötvenedik évfordulón megemlékező tömeg közé lövetését, büntetőjogi és politikai következmények nélkül hagyta a Fidesz-KDNP, illetve az ország népe is.

A 2010-es választásokon 2/3-ot szerzők úgy látszik hálásak Fletónak, hogy megnyerte nekik a választást ilyen nagy arányban, a nép viszont még politikai védelmet is biztosított neki azzal, hogy beválasztotta a DK élén a törvényhozásba. Jó mi? Egy törvénytelenséget bevalló csaló, aki köztörvényes bűneit csak az elévülés miatt úszta meg, ma egységbe szervezi a Fidesz elleni koalíciót. El kellene azon gondolkodni, hogy kiknek a bűne ez? NEEM?

Az igazi politológiai kérdés már 2007 őszén sem az volt, hogy pusztán politikai válságról van-e szó, amely elvileg egy egyszerű kormányváltással feloldható, hiszen a problémák az alkotmányos berendezkedésünk egészét érintették, s ezt bizony a 2006-os Kossuth téri tüntetők világosan megfogalmazták. Legfeljebb egyik pártpolitikai szekértábor sem volt hajlandó erről nyilatkozni. Nem is hagytak egyetlen mondatot sem elhangozni tőlük, pedig Molnár Tamás sajtájai (sajtótájékoztatásai) olyan profik voltak, hogy a külföldi tudósítók el voltak ájulva. Az akkor már világosan kettévált hazai médiafelületen azonban, nem jelenhetett meg semmi, ami ott elhangzott, csak negatív szakértői-politológusi kommentárok és az, hogy nem volt elég felgyújtani a televíziónál a dolgozók autóit, de még össze-vissza pisilnek is a Kossuth téren. Ez persze nem volt igaz, mert mobil WC-k voltak ott az adománypénzekből, s a TV-nél való gyújtogatás is csak annak volt köszönhető, hogy dafke nem olvasták be a követeléseket, s hirtelenjében valahonnan-valakik, benzines palackokat szállítottak oda. Ám valójában csakis azzal voltak elfoglalva mindkét szekértábor tudósítói, hogy megfeleljenek a főnökeiknek és egymásra mutogassanak. Illetve nagyon is figyeltek azokra a szerintük renitens gondolatokra, amiket a Kossuth tér legendás megszólalói (Pl. Molnár Tamás Enconnu) elmondtak ott. Figyeltek rá, hogy semmiképpen ne kerüljön bele egyetlen tudósításba se, mindenképpen agyonhallgassák az ott elhangzott gondolatokat. Ennek a legfőbb oka az volt, nehogy kiderüljön, hogy nem kormányváltást, de nem is ormányváltást, hanem egyszerűen egy valódi rendszerváltást akartak.  Jómagam százszor is elmondtam naponta, szinte imamalom szerű ismétlésekkel, hogy „nincs jobb és nincs baloldal, hanem csak becsapók és becsapottak vannak a magyar pártpolitikában. A nemzetet ugyanis nem lehet oldalakra megosztani, mert az értékrend alapú, s pártoskodás nélküli”. Ez azonban nem tetszett sem az ellenzéknek, sem a kormányoldalnak. Pedig mára már ez világosan láthatóvá vált, s a „következmények nélküli ország” szisztémája is! Természetesen Fritz Tamás politológus nem csatlakozott hozzánk, mert akkor talán el is veszítette volna az állását? Hiszen a sok okostojás azt tudta csak kitalálni ellenünk, hogy zsidó képviselőket sorolt fel valaki a színpadon. Én ugyan ilyenről soha nem hallottam ott, de ha így volt, úgy csak az USA rendszerét követtük, ahol bizony minden képviselő és szenátor nyíltan vállalja az identitását! Lehet, hogy ők is antiszemiták akkor? Érdekes, hogy mostanában éppen a Fidesz erőlködik azon, hogy a Jobbikosok közül mennyi antiszemita van. Persze amikor megszavazták anno az Alaptörvényt, akkor nem volt gond, hogy voltak közöttük állítólag antiszemiták. Engem bizony ez is emlékezet a kettős mércére, noha a mostani Jobbik szereplését nagyon lesújtónak tartom!

Azonban most, ismét egyetértek Fritz Tamással a Vicces hely ez az Európai Unió – című cikke miatt. Most idéznék belőle pár sort: „Vera Jourová egy igazi hasznos idióta, küldött ember, a globális elit által rá bízott feladatait nagy szorgalommal teljesítő politikai tényező. Az látszik rajta, hogy időnként önmagával sem ért egyet: tavasszal, amikor éppen a magyar vészhelyzettörvényt támadta az európai liberális hálózat, véletlenül elszólta magát, és azt mondta, hogy elolvasván a törvényt, abban nem talált jogállamellenes elemeket. Pár nappal később már megvilágosodott: nagy baj van a törvénnyel, közölte. Jobban járt volna, ha nem olvassa el, ahogyan azt gyakran a liberális-sorosista hálózati társai csinálják.”

 

Igen, egyetértek Fritz politológussal! Legfeljebb azt nem értem, hogy amikor mi vidéki parasztgyerekek, Kossuth térre naponta kiszaladt pesti értelmiségiek, nemzeti elkötelezettségű munkások és alkalmazottak, ott voltunk 2006 őszén az Országgyűlés mellett és világosan kifejtettük, hogy az EU a gyarmatosítás újabb formája, s nekünk még sok problémánk lesz a nem megfelelő csatlakozás okán, akkor merre járhatott Fritz úr? Miért nem jött közénk és miért nem kamatoztatta ezt a mostani bölcsességét akkor? Lehet, hogy közben megvilágosodott? Vagy csak annyi a történt, hogy Jurova tovább erőltetett nyilatkozata kiverte nála a biztosítékot, hiszen ezt most tudta leírni Fritz Tamás, kritizálva a liberális-sorosista hölgyeményt:

„De nem is ez most a legfontosabb számomra, hanem az, amit nem is olyan régen mondott, de elsiklottunk felette. Ez így szólt – nem szó szerint –: a nyílt társadalom eszménye, szellemisége ott dobog az unió szívében. Meg persze Soros György szívében.

Két lehetőség van: vagy igaza van Jourovának, vagy nincs. Ha nincs, akkor innentől egyszerűen tekintsük a hölgyet persona non gratának, akinek a mondanivalója nem érdekes számunkra. Ha viszont mégis igaza van e lelkes Soros-követőnek, akkor annak súlyos következményei vannak. Akkor nekünk, magyaroknak – és talán a lengyeleknek is – nincs keresnivalónk az Európa Unióban.”

Valójában tapsolnom kellene ezen mondatok után. Én azonban nem tudok, mert közben eltelt 16 esztendő. Meghozta a Fidesz az EU számára kedvező döntéseket, szépen beilleszkedtünk a gyarmati sorba, s ennyi év után jöttek elő azok a gondolatok, amelyeket mi – akik még véletlenül sem vagyunk jólfizetett politológusok – 2006 őszén hibátlanul elmondtunk? Hogy is van ez? Mi már akkor felismertünk valamit, amit a szakértő csak most vesz észre? No ennyit arról, hogy mit érnek ebben az országban a szakértők! Remélem 2022-ben nem a szakértők nyerik meg a választásokat, hanem az a nép, amely képes kitermelni magából olyan helyben ismert és elismert pártonkívüli Népképviselőket, akik nem akarnak egyik szekértáborhoz sem csatlakozni, hanem a józan paraszti eszük alapján akarják eldönteni, mi a jó a magyarság egészének! Talán éppen a hatástanulmányok nélkül bevezetni akart, embereken folytatandó oltáskísérletek fogják majd végre rákényszeríteni a nép legjobbjait arra, hogy egymásmellé álljanak és alulról szerveződő, valódi népképviseletet hozzanak létre úgy, hogy azokat egy újabb népi ellenőrzés, és az agyonhallgatott Nemzetegyesítő Mozgalom együttesen bízza meg a képviselettel!  Fritz úrnak pedig javaslom gondolja át, hogyan tudná felszámolni az egyre jobban következmények nélküli közéletet, mert bizony azzal van itt a baj, és nem az országgal! Az új közös piacot pedig valójában, csak a Kárpát-medencében kellene újra gondolni, a lengyel testvéreinkkel szoros barátságban!

S ezzel kívánok Békés, Vírus és Agyfertőzésmentes Létbiztonságot és Harmóniát a 2021-es esztendőre a magam, és a NEEM nevében is!

Mondjunk együtt NEEM-et az emberkísérleti vakcinákra!

 

Dr. Bene Gábor

A szerző közjogász és a Nemzetegyesítők pártonkívüli szóvivője

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)