Vajta Dénes: Orwellia az egész világ

Mottó:

T.S. Eliot: “Humankind can not bear very much reality.”

(“Az emberiség nem bír ki túl sok valóságot.”)

Friedrich Hebbel: “Der Mensch will betrogen werden.”

(„Az ember azt akarja, hogy átverjék.“)

2001 szeptember 11. óta azonban az emberiség már túl nagy adagokban élvezhette átverését. Obama elnök inkább ezért a tulajdonságáért érdemelt volna ki egy Nobel díjat, s nem a béke megteremtéséért, amin csak szavakban fáradozik, a valóságban az ellenkezőjére törekszik. Legutóbb nemcsak Iránt, hanem annak szövetségeseit, Oroszországot és Kínát is sikerült csapdába csalnia.

Mint lapunkban beszámoltunk róla, április 12-én Obama elnök nukleáris csúcstalálkozót tartott Washingtonban. Obama az Irán elleni negyedik szankciósorozatot követelte, annak a nukleáris kérdésben tanúsított állítólagos hajthatatlansága miatt. Amerika és főbb szövetségesei tényként kezelték azt a sokak – többek között maga a CIA – által kétségbe vont állítást, hogy Irán atomdúsítási programja nem békés, hanem háborús célokra irányul, s ehhez már közel is áll. Így került szóba – az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) javaslata alapján – kompromisszumként az iráni fűtőelemek lényeges részének külföldön végzendő dúsítása. Brazília és Törökország, mint a Biztonsági Tanács ideiglenes tagjai erősen ezt a megoldást pártolták, amit Obama elnök szintén elfogadott, sőt azt is ígérte, hogy írásba is adja az USA számára elfogadható feltételeket. Ezután a brazil és a török diplomácia élénk tevékenységbe kezdett. Április 20-án Obama levélben közölte Lula brazil elnökkel és Erdogan török miniszterelnökkel a lehetséges megoldás paramétereit. A két politikus személyesen is elutazott Teheránba, hogy az Obama és az IAEA által felállított feltételeket elfogadtassák. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy Irán legalább 1200 kg alacsonyan dúsított urániumot Törökországban dúsíttasson fel és ezt az IAEA-val szemben szerződésben is vállalja. Ez május 17-én meg is történt. Ennek ellenére Clinton külügyminiszter asszony már másnap visszautasította a megállapodást, elégtelennek nevezvén azt. Az IAEA korábbi elnöke ElBaradei mély csalódásának és meglepetésének adott hangot egy interjúban, amelyben megállapította azt is, hogy az Irán által aláírt szerződés ugyanaz, mint a Nyugat által szorgalmazott. Emlékeztetett Obama inaugurációs beszédére, amiben az elnök kijelentette Irán felé, hogy „kinyújtjuk kezünket, ha (Irán) hajlandó öklét kinyitni”. ElBaradei szerint azonban az USA szorította ökölbe kezét, miután Irán kinyújtotta felé a kezét.

A nyugati fősodor média természetesen nem közölte a részleteket az egyeztetésről, hanem Irán lépését az elutasítás után nevetségesnek állította be. Nevetségessé valójában Obama elnök tette Brazíliát és fontos NATO szövetségesét, Törökországot is.

Ezek után különösen meglepő, hogy Irán két legfontosabb szövetségese, Oroszország és Kína megszavazták a Biztonsági Tanácsban az új Irán elleni szankciókat, amelyek nemcsak fegyverkereskedelmi tilalmat jelentenek, hanem pénzügyi elszigetelést is. Az egyik legjobb globalizáció ellenes szakértő, Michael Chossudovsky, joggal nevezte a két nagyhatalmat papírtigriseknek, akiket Amerika pillanatnyi előnyök felcsillantásával maga mellé tudott állítani. Teheráni lapok pedig méltán gyanítják, hogy titkos alku áll a dolog hátterében. Kérdés, hogy mennyire marad a két „papírtigris” még szavahihető. Moszkva ennek nyilvánvalóan tudatában is van, s talán a döntés orosz részről vitás is volt, mert Lavrov külügyminiszter rögtön a szankciók kihirdetése után úgy nyilatkozott, hogy az nem érinti a híres S 300-as védelmi rakéták Iránnak történő szállítását, mert azok védelmi célokat szolgálnak. Szakértők azonban egyöntetűen azt a nézetet képviselik, hogy a szankció szövege egyértelmű és mindenféle fegyverre vonatkozik.

Még fontosabb az a kérdés, hogy mennyire sikerült a háttérhatalomnak embereit Oroszországban és Kínában döntő pozicióba juttatni.

A legújabb hírforrások szerint Szaudi Arábia engedélyezte Izraelnek légterete használatát, ami egy Irán elleni támadáshoz további lehetőségeket ad. Megérkeztünk a szakadék szélére?

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő