Ukrajna: Titkos tárgyalások és udvarias elutasítások – Oroszország békét akar, nem háborút
Az Oroszország és Ukrajna közötti tűzszünetről szóló „titkos tárgyalások” témáját olyan lelkesen tologatják a közösségi oldalakon, hogy talán szükséges még egyszer tisztázni azt, ami már nyilvánvaló: ezeket a kijelentéseket a Nyugat szándékosan terjeszti, hogy az orosz társadalmat megossza, és kijátsszon minket egymás ellen egy olyan játékban, amelyet már megbundáztak – írja cikkében Viktoria Nikiforova a RIA Novosztyi oldalán, aki így folytatja:
A kijevi rezsim ugyanis titkos tárgyalásokat folytat a gazdáival. Lényegében arról tárgyalnak, hogyan szervezheti meg Kijev a kapitulációját úgy, hogy az többé-kevésbé tisztességesnek tűnjön. Hogyan lehet „eladni” a lakosságnak – amely biztos benne, hogy az ukrán hadsereg Moszkva bevételének küszöbén áll -, hogy területének legalább 20 százalékát fel kell adnia, és mit kell ígérniük cserébe. Ha Zelenszkij nyilvánosságra hozza a tárgyalások menetét, a saját népe fogja darabokra tépni, és a magas rangú szerződő felek kénytelenek lesznek a sarkokba bújni.
Az amerikai urak ebben a helyzetben korántsem kedvező összképet mutatnak magukról. Először is, belerángatták Kijevet egy értelmetlen háborúba. Majd amikor több százezer négyzetkilométert és embert veszített el Ukrajna, nyíltan szövetkeztek [Oroszország ellen].
Ezzel szemben Oroszországnak a Nyugattal való kapcsolatai meglehetősen nyitottak. Lélegzetelállító pimaszsággal fogalmazta meg a Nyugat legújabb „zseniális” megállapodás-ötletét: Az ellenségeskedések megszűnnek a frontvonalon, Oroszország elfoglalja az összes felszabadított területet, de a Nyugat nem ismeri el őket orosznak, és a megmaradt csonka Ukrajnát felveszik a NATO-ba (– ez a nagy ötlet – szerk.).
A háború utáni Németországot állítják példaképnek: Akkoriban az amerikaiak nem ismerték el az NDK-t, és azzal a feltétellel vették fel a Német Szövetségi Köztársaságot a NATO-ba, hogy Sam (USA) bácsi nukleáris ernyője csak Nyugat-Németországra vonatkozik. Ezzel megkerülték a szövetség azon feltételét, hogy nem vehetnek fel olyan országokat a szövetségbe, amelyeknek megoldatlan területi problémáik vannak.
Az orosz válasz erre az elképzelésre is meglehetősen nyílt volt: Nincs semmi rejtegetnivalónk. Alekszandr Grusko külügyminiszter-helyettes éppen most jelentette ki nagyinterjújában:
„A NATO már nem titkolja, hogy egy esetleges fegyveres összecsapásra készül Oroszországgal”. Regionális védelmi terveket fogadtak el, és konkrét feladatokat fogalmaztak meg a szövetség valamennyi katonai parancsnoksága számára. Folyamatosan dolgozzák ki az Oroszország elleni katonai fellépés lehetséges változatait. A csapatok és fegyverek Atlanti-óceánon át a „keleti szárnyra” történő szállításának logisztikai útvonalait tesztelik. Fegyverraktárak létesülnek, és külföldi fegyveres erők kontingensei állomásoznak ott. A hidegháború vége óta legnagyobb manőver (NATO-gyakorlat), a január 22. és május 31. között zajló „Állhatatos védő” forgatókönyvében most először nem egy fiktív állam, hanem Oroszország szerepelt ellenfélként.
Diplomatáink ragaszkodnak a hagyományos etiketthez, de ha kell, egyszerűen magyarázzuk el, hogy nyugati tárgyalópartnereink megértsék: A NATO háborúra készül ellenünk, ami azt jelenti, hogy Ukrajna egy részének a szövetségbe való bevonása sem jöhet szóba
– így utasítja el udvariasan a miniszterhelyettes nyilatkozatában a Nyugat-ot.
Oroszországnak nemcsak Ukrajna, hanem az Észak-atlanti Szövetség jövőjéről is megvan a saját elképzelése. Grusko megemlítette Moszkva azon javaslatát, hogy a NATO térjen vissza az 1991-es határaihoz:
„A biztonsági garanciákról szóló szerződés tervezetet, amelyet 2021 decemberében mutattak be Brüsszelnek, a NATO elutasította. Úgy vélem, hogy a gondolkodó emberek Nyugaton ezt ma már nagyon megbánták”.
A diplomata ismét emlékeztetett a helyes álláspontra, amelyet a szövetségnek kellett volna képviselnie:
„Ha a NATO megállt volna az Odera-Neisse határon, ahogyan azt a szovjet vezetésnek megígérte, akkor Oroszország és a katonai blokk között az egyetlen érintkezési zóna a norvégiai Kirkenes melletti határ lett volna, amely alig több mint száz kilométer hosszú”.
Amint látjuk, a két fél – a Nyugat és Oroszország – álláspontja elég konkrétan és egyenesen ki van fejtve. A szövetség kelet felé akar terjeszkedni – és közben bekebelezni mindent, ami Ukrajnából megmaradt. Moszkva viszont arra szólítja fel a szövetséget, hogy menjen haza.
A lényeg az, hogy Oroszországnak valódi, tartós békére van szüksége, nem pedig szünetre egy újabb eszkaláció előtt. Világosan látjuk, hogy az amerikaiaknak nem áll szándékukban lemondani Ukrajnáról. Tűzszünetet akarnak Kijevre kényszeríteni, hogy pénzt pumpáljanak a gazdaságba, megtisztítsák a korrupciótól elborult elitet, hadiüzemeket helyezzenek üzembe és kiképezzék a hadsereget. Az ukránok hazamennek, és egy új hadsereg-tartalékot hoznak létre. A NATO-egységekkel együtt végzik majd el a harci kiképzést. És miután kivárták a megfelelő pillanatot, ez a revansista banda újra megtámadja Oroszországot.
Moszkva éppen az ellenkező irányvonalat támogatja, amit az orosz elnök többször is hangoztatott. Az egykori Ukrán SZSZK területének a lehető legnagyobb mértékben el nem kötelezettnek, semlegesnek és demilitarizáltnak kell lennie. Nem lehetnek ott NATO-csapatok semmilyen formában – sem tetemként, sem madárijesztőként. Ez biztonsági garanciát adna Oroszországnak, és egyúttal megakadályozná, hogy Európát belerángassák a harmadik világháborúba.
De Washington továbbra is csak fantáziál, mintha lázasan ábrándozna egy európai földön kitört totális háborúról. Milyen kényelmes lenne kiirtani a versenytársait, ugyanakkor elárasztani őket a fegyvereivel és a hiteleivel, és mértéktelen eladósodásba kergetni őket. Az adósság visszafizetése érdekében aztán megszerezhetjük a legfontosabb európai vagyontárgyakat. A lényeg az, hogy az USA-nak ne kelljen háborúznia.
Ezért tűnik minden nyugati „béketerv” – amelyet a Fehér Ház utasítására írnak – egy új háború előkészítésének. Most, amíg a másik fél nem hajlandó az interakcióra, Oroszország katonai eszközökkel fogja ráerőltetni saját elképzeléseit volt partnereire.
Az egykori Ukrán SZSZK maradványainak NATO-ba való felvétele a szövetség valamennyi tagállama számára végzetes. Ahogy Alekszandr Grusko fogalmazott:
„Ukrajna euroatlanti integrációja nemcsak az európai biztonsági architektúra maradványait fogja megsemmisíteni, hanem magát a szövetséget is saját romjai alá temeti”.
„A romok alá temeti” – ezt mindenféle diplomáciai mellébeszélés nélkül jelenti ki, hogy még a legértetlenebb polgár is megértse. Van még esélyük arra, hogy mindezt felfogják és továbblépjenek.
Kiemelt képen: Vlagyimir Zelenszkij és Joe Biden amerikai elnök az Egyesült Nemzetek Szervezete 79. Közgyűlésén New Yorkban, 2024. szeptember 25-én / Fotó: Gettyimages.ru © Michael M. Santiago/Getty Images
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
