Hirdetés

Törvénytelenek a devizaalapú(nak nevezett) kölcsönök – A hibás termék korrekt elszámolása

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A 2013. augusztus 8-án Róna Péter tollából a Magyar Nemzetben megjelent, Hibás termék című cikk is egyértelműen bizonyítja, hogy a devizaalapú(nak nevezett) kölcsönök nem felelnek meg sem a Magyar Polgári Törvénykönyv előírásának, sem pedig a nemzetközi jogi normáknak.

Jogállamiság esetén a megoldás egyetlen módja, a törvényesség helyreállítása.

Egy demokratikus ország alapkövetelménye, hogy a jog ne csak megszülessen a Parlamentben, hanem jelenjen is meg a mindennapi jogalkalmazásban. Kijelenthető: a szerződések megkötésekor érvényben lévő törvényi állapot alkalmazásával a bankok és a kölcsönfelvevők között nemcsak a termék hibás tartalmi elemei szüntethetők meg, hanem megvalósítható a korrekt elszámolás is.

A devizaalapú kölcsönszerződésekben ugyanis nem tartották be a hatályos jogszabályok előírásait. A Polgári Törvénykönyv szerint súlyos jogsértés esetén a szerződések semmisek. Az egyik tipikus jogsértés, az árfolyamrés megjelölésének vonatkozásában a szerződés semmiségét már a Kúria is kimondta. Az árfolyamrést azonban a jelenleg élő szerződésekben túlnyomórészt hasonlóan alkalmazták, mint a Kúria által megítélt szerződésnél, azaz kimondható, hogy az árfolyamrés tekintetében csaknem minden jelenleg élő kölcsönszerződés semmis. (A Kúria ezen feltárt semmisségi ok megszüntetésére iránymutatást adott az alsóbb fokú bíróságoknak). A már benyújtott, de még el nem bírált bírósági keresetek között azonban más semmiségi okok is vannak. Nem ritkák például az olyan kölcsönszerződések, amelyekben több, akár 4-6 semmiséget eredményező jogsértés is előfordul. Emiatt a szerződéseket elemző szakértők véleménye szerint várható a már most is százas nagyságrendben kimondott semmis ítéletek számának dinamikus emelkedése.

A semmisség olyan, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. Az ilyen helyzetről a jog azt mondja, hogy az eredeti állapotot kell visszaállítani, ennek azonban vonzatai vannak. A banknak elmaradhat a remélt kamatbevétele. Az ügyfélnek viszont egy összegben kellene előteremtenie a felvett kölcsönt, nyilván miután elszámolták az eddigi befizetéseket. Ez az azonnaliság azonban áthidalható, hiszen a kölcsönfelvevő az eredeti  szerződésben részletben való fizetésre vállalt kötelezettséget. Nem a kölcsönfelvevő hibázott. Súlyos joghátrányt jelentene, ha a másik hibája miatt számára az eredeti vállalásnál nehezebb, esetleg lehetetlen feltételt írnának elő. A kölcsönfelvevőt az eredeti állapot helyreállításánál is csak a részletre lehetne kötelezni, aminek a megállapítására a bíróságnak joga van. Ha a bíróság a kölcsönfelvevő részére nem ítélné meg a részletfizetés lehetőségét, úgy az egyenlőség elve súlyosan sérülne, hiszen a kölcsönfelvevő kénytelen lenne a bank jogsértését is viselni, és még hátrányosabb helyzetbe is kerülne, ami nem lehet cél.

A várhatóan nagyszámú semmiségi ítélet miatt a bankoknak is megoldás lehetne a szerződések forintosítása, hiszen ezzel a semmisséget eredményező elemek javarészt kikerülhetnének a szerződésekből. Ez az első eset, amikor a bankok és a kölcsönfelvevők célja egybeesik. A közös érdek alapján, tehát lenne remény olyan megoldásra, ami megfelel a korrekt elszámolás elveinek.

Jelenleg a két tárgyaló fél, a Bankszövetség és a Kormány között jól érzékelhető bankszakmai asszimetria áll fenn. A bankok ugyanis nem csak a már meghozott ítéleteket ismerik, hanem, ügyvédeik révén az ellenük benyújtott kereseteket is.

A bankszakma Magyarországon az elmúlt 20–25 évben megszokta, ha valamilyen változtatást akar, azt előterjeszti, és a Parlament megszavazza. Így állhatott elő az elképesztő helyzet, hogy például a Hitelpiaci törvény az Uniós csatlakozás óta mintegy 56 alkalommal változott. A bankszakma igényei szerint kialakított törvényi keretek ellenére, mégis elkövettek alapvető hibákat, amelyek viszont most alapot jelenthetnek a rendezésre. A sajtóból kiolvasható, hallható hírek és érvelések elemzéséből azonban az sejlik fel, hogy a mostani tárgyalásoknál is a Bankszövetség a kezdeményező fél. A nyilatkozatok szerint például a megoldáshoz a Kormánynak egyelőre nincs elegendő pénze. Sugallják, hogy meg kell várni a jövő évi költségvetést, hogy „be lehessen tervezni ezt a kiadást”. Pedig nem a Költségvetés nyakába kellene terhet rakni, hanem a korrekt elszámolást kitűzni célként.

A Kormány a jogi és gazdasági helyzet miatt olyan tárgyalási pozícióba került, mint eddig még soha.

Ma ugyanis a hazai jegybanki alapkamat 4%. A kölcsönszerződések tisztes banki hasznot kalkulálva már 6%-al finanszírozhatók lehetnének. A bankok a devizalapú kölcsönöknél azonban jelenleg is 9-10% kamatot számítanak fel. Érthetetlen, miért hivatkoznak arra, hogy devizából finanszíroznak, mikor az forinttal sokkal olcsóbban megoldható?

Egyébként a jelentős devizák nemzetközi kamatai (LIBOR) is zuhanórepülésben vannak, és úgy néz ki, hogy még maradnak is! Néhány 3 hónapos LIBOR kamat érték: CHF 0,018%, JPY 0,15%, EUR 0,15%, USD 0,26%.  Nagy kérdés, hogyan lesz ezekből Magyarországon 9-10%-os kamat?

Egy bank egyébként is válogathat a forrásai között. Saját jól felfogott érdeke, és a banki szabályzatok is arra szorítják, hogy mindig a legolcsóbb források alapján valósítsa meg lépéseit. Ha pedig a devizaalapú kölcsönök hátterében forint van, miért hagyja a Kormány, hogy a tisztes 6%-os kamatszint felett a bankok devizakölcsönöknél 9-10%-ot alkalmazzanak és ennek révén akár 50% extraprofitra tegyenek szert, amikor köztudott, hogy egyre kevesebben tudják zökkenőmentesen fizetni a részleteket? Erről az extraprofitról nem akarnak lemondani a bankok!

Az érezhető bankszakmai asszimetrián csak úgy lehet változtatni, ha a Kormány szakértői is elmélyednek a szerződések részleteiben. Hiába olvas el azonban valaki akár száz szerződést is, nehezen tudja értelmezni azokat a buktatókat, amelyeket a már évek óta a témával foglakozó gyakorló szakemberek felismertek.

A szerződések forintosítására megalapozott jogi és pénzügyi elemzés alapján előterjesztést kellene készíteni, a gyakorlati munkában résztvevő szakembereknél meglévő tapasztalatok felhasználásával!

Tárgyalási alap lehet például a már korábban említett szerződési semmisség. A korrekt elszámolás érdekében nem a teljes semmisségre kellene törekedni, hanem a részleges semmisség keretén belül a szerződések deviza jellege kerülhetne a szerződéskötés kori állapottól kezdve törlésre. Ezzel megszűnne a szerződésekre a devizaárfolyam hatása. Természetesen nem csak az árfolyam vonatkozásában kell dönteni, hanem a kamatokat is a forintkölcsön kamataihoz kellene igazítani, például a BUBOR + 2% nagyságrenddel, és a szerződés kezdetétől a kamatokat újra számolni. A túlfizetést pedig tőketörlesztésként betudni. A cél az, hogy megvalósuljon a korrekt elszámolás és egyik fél se a nyerészkedjen a másik rovására. Ennek a következetes végig vitelével semlegesíteni lehetne azt a mantraként emlegetett vádat, hogy „az egész arra megy ki, hogy ne kelljen visszafizetni a tartozást”. A felvett kölcsönt korrekt elszámolás alapján valóban vissza kell fizetni, de a tartozás soha nem lehet egy bizonytalan, ám legtöbbször állandóan növekvő összeg.

Egyébként Róna Péter 2013. augusztus 8-i cikkében, az általa a magyar közbeszédben először alkalmazott „hibás termék” tartalmi kifejtéseként úgy jelölte meg a „hibásságot”, hogy Polgári Törvény Könyv Ptk. 523. paragrafusa szerint tőkeként azt kell visszaadni, amit a kölcsönfelvevő eredetileg kapott. Ha forintot, akkor forintot, és annyit kell visszaadni, amennyi forintként a szerződésben leírtatott. Róna Péter azt fejtette ki, hogy a szerződések tőketartozást emelő devizaárfolyam hatása ellentmond a Ptk.-nak, ezért a deviza hatás beépítése a kölcsönadott tőkére, semmisséget eredményez.

A részleges semmiséget más oldalról közelítve megalapozza a Hitelpiaci törvény is, amely előírja, hogy szerződések esetén „a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot.” A pénzintézetek jelezték ugyan, hogy ha a svájci frank árfolyama vagy a kamata változik, akkor a törlesztő részlet is módosul, de ez nem elegendő!

A pénzintézeteknek a 20 éves árfolyam és annak trendje alapján tudták, tudniuk kellett, de a kölcsönfelvevők elől elhallgatták, hogy svájci frank árfolyama rövid időn belül akár 20-30%-kal is emelkedhet, és akár a 200 HUF/CHF árfolyamot is elérheti. Hogy mennyire tisztában voltak ezzel, bizonyítja, hogy ezt a várható következményt, némelyik bank még a szerződésébe is beleírta, persze olyan szakmai kifejezéseket használva, amit csak egy pénzügyi ismerettel rendelkező ember tud értelmezni.

Hosszabb távot szemlélve a pénzintézetek azt is elhallgatták, hogy a svájci frank az eltelt 20 évben átlagosan évi 8%-ot emelkedett. Legalább jelezni kellett volna, hogy a következő időszakban is várható az árfolyam dinamikus emelkedése.

Az sem magyarázták el, ami a legtöbb ügyfelet bizonyosan eltántorított volna, nevezetesen, hogy az árfolyam kihatással lesz a tőkére is. Ezt néhány éves törlesztés után kezdték érzékelni az adósok úgy, hogy az egyre növekvő törlesztés ellenére a tőketartozás is egyre emelkedik. Például a felvett 10 millió forintnyi kölcsön helyett ma már, akár 15 millió forintot is elérhet a visszafizetendő tőke. Azért emelkedett a tőketartozás 8-10%-ot, mert a törlesztő részletek a kezdeti időszakban csupán 2-3%-kal csökkentik a tőketartozást, míg az árfolyam emelkedése – 2008-tól évi 12%-kal! – növelte azt. Emiatt a kölcsönfelvevőnek a teljes futamidő alatt akár ötször többet kell fizetni egy forintkölcsönhöz képest.

Ha a fenti tényeket a bankok elmondták volna a kölcsönfelvevőknek, aligha kötött volna bárki is deviza alapú kölcsönszerződést!

A devizához kötött kölcsönszerződések fenn felsorolt törvénytelenségei egyelőre nem jelennek meg kellő súllyal a kormányzati érvelésekben. Nem érzékeljük a bankok és a Kormány közötti szakmai asszimetria megszüntetésére irányuló törekvéseket sem. Eközben a pénzintézetek vezetői már érzi a jövőt. Példának okáért Csányi Sándor és vezérkara sem véletlenül adta el nagy mennyiségben banki részvényeit!

Makkos Albert

közgazdász

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás