Tiltakozás a Tom Lantosról elnevezendő „kisebbségi jogvédő intézet” ellen

Megdöbbenve és hányingert keltő mély undorral fogadtam a hírt, hogy a korábbi „karrierdiplomata” (a védelemre szoruló, ártatlanul meghurcolt sportolóinkat rendre cserbenhagyó!) Schmitt Pál, az új hivatalát máris visszataszítóan sűrű nyelvcsapásokkal kezdő „zsideszes államfő” egy ilyen szélsőségesen magyargyűlölő, senkiházi zsidóról akar bármit is „elkeresztelni” jobb sorsra érdemes honunkban; ahelyett, hogy ezt a minősíthetetlen, rasszista figurát – minden normálisan gondolkozó honfitársunkkal egyetemben – a feledés jótékony homályának adná. E nemtelen törekvésében méltó társai Likud Viktor jelenlegi iniszterelnök, valamint bukott elődje – az akasztófa várományosa! –, Furcsány Nyerenc, utóbbi „ötletgazdaként” (jelesül: Lantos „szellemi hagyatékának ápolójaként”!) is.

Csupán emlékeztetőül szeretném felidézni azt a rövid szösszenetemet (nekrológomat?), amit 2008-ban hirtelen felindulásomban fogalmaztam, közvetlenül eme féreg elpatkolása után. Okuljon belőle minden nemzetrontó hazaáruló, akit csak illet! Megjegyezném még, hogy a névtől függetlenül sorsüldözött népünknek ma sokkal inkább magyar önvédelmi központokra lenne szüksége Kárpát-medence szerte, semmint ellenséges kisebbségeinket dédelgető és fölénk emelő „pozitív diszkriminációra”!

Lantos nem „muzsikál” többet!

A vén (80 éves) talmudista zsivány, akinek hosszúra nyúlt, kártékony pályafutása alatt egyetlen tiszta gondolata, egyetlen becsületes cselekedete sem volt, s akinél nagyobb rosszakarója, hitványabb gyűlölője aligha akadt vihartépett fajtánknak, végre földobta a talpát. Nem rontja tovább a levegőt sem egykori szülőföldjén (Magyarország), sem választott hazájában (USA), sem pedig a világ többi részén, ahol valaha megfordult.

Tom Lantost (Lantos Tamást?), a hivatásos „holokauszt-túlélőt” – noha senki sem deportálta sehova a „vészkorszakban”, s koncentrációs tábort legföljebb álmában, avagy filmen látott, sőt sok más hitsorsosához hasonlóan biztos menedékre lelt a háborús Budapesten – ahelyett, hogy örök hálára kötelezte volna népünk egyedülállóan önzetlen zsidómentése, egész életében csak szapulta, mocskolta jótevőit, s példátlanul aljas módokon ártott a Kárpát-medence magyarjainak. Ilyen hazug, torz jellemű, sötét figurát keveset hordott a hátán öreg bolygónk. A Sátán igencsak elemében lehetett, mikor teremtette. Az amerikai képviselőházba tucatnyi alkalommal „választották be” a gyengeelméjű jenkik, s politikai karrierje során amolyan érinthetetlen „szent tehén” volt, aki mást sem csinált, mint az izraeli érdekekért „lobbizott” (konspirált). Bűnlajstromát nehéz lenne fölsorolni, de néhány példát hadd emeljek ki találomra. Aktívan részt vett a „hollókoszt-ipar” felvirágoztatásában, keblére ölelte a magyarfaló Ceausescut, habzó szájjal üvöltözött az elhíresült Csurka-tanulmány ellen, döntő szerepet vállalt az afganisztáni és iraki orvtámadások kirobbantásában, s miközben „lantját” verte a terrorizmus ellen, szava sem volt a palesztinokat pusztító zsidó vérengzésekről, vagy éppenséggel az ellenünk föllépő globáltőke fojtogató gyarmatosításának megfékezéséért stb.

Ahányszor betette hozzánk lúdtalpas patáját, mindig valami még szörnyűbb következett az életünkben, mert „baráti tanácsait”, „elvárásait” kezüket-lábukat törve (túl)teljesítették dróton rángatott, szervilis vezetőink. Visszavonulása alkalmából kis híján még magas állami kitüntetést is kapott tőlünk, de szerencsére időben elvitte az ördög. Kár, hogy az „emléke előtt” néma felállással adózó parlamentünk nem süllyedt le vele együtt a pokol fenekére!

Lantos egy tehetségtelen, semmihez sem értő, ragadozó görény (büdösborz?) volt csupán, aki kizárólag előnyös származásánál fogva kapaszkodhatott ilyen befolyásos posztra. Akárhova kaparták el rothadó hulláját, nyilván komoly környezetszennyezési kockázatot jelent. Talán egy csillagközi fekete lyuk megfelelő lenne számára, ahol a fényt is elnyelő, roppant gravitáció atomjaira tépné. Reméljük, hogy gonosz lelke is méltó helyére jut!

Siklósi András

Nemzeti InternetFigyelő