Szociális katasztrófa – egy újabb nyílt levél
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Magyarország példátlan szociális katasztrófának néz elébe. A mellékelt filmen csak egyetlen példát lehet látni.
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=Q_FUsbSNuv8]
Ha az Önök kormánya nem cselekszik tegnapra, ebből iszonyú vihar kerekedik rövidesen! Kérem, olvassa el figyelmesen az érveket, majd mélyen gondolkodjon el felette!
Tudom és értem a munkások elkeseredettségét és elszántságát, magam is voltam hasonló helyzetben.
Lehet, csupán tűzoltás-jellegű egy-egy ilyen helyzet megoldása. Az elmaradt pénz, az éhség országszerte haragot fog szülni Nem lehet elképzelni, hogy ezt a folyamatot nem érzékelik! Vannak az adónkból érettünk jól fizetett szakembereik. Végre rántsák fel a vasalt ingük ujját, s ne tanulmányokkal bíbelődjenek, meg különböző jelentésekkel! A tömeg egyre türelmetlenebb!!! Nem csupán a filmen látott gyárban, hanem a földművelők, állattenyésztők is, meg egyre többen mások.
Szeretném szakembereik figyelmébe ajánlani az orosz példát! Két évvel ezelőtt Putyin elnök meghirdette, hogy kiszorítják a silány külföldi árukat és a betolakodott kereskedőket. A célcsoport kapott egy határidőt, hogy elhagyják az országot. Aki ennek nem tett eleget, attól elvették az árut és beruházását, bevagonírozták, és átgurították eredeti hazájába.
Eredmény: két hónap múlva újra együtt voltak a gyárak dolgozói. Volt munkájuk, ebből keresetük, és képesekké váltak megvásárolni országuk termékeit, kinek-kinek szükséglete szerint. Ámulatra méltó a tempó! Tartják az ütemet. Nem imádom különösen az orosz vezetési magatartást, de ez lenyűgöző.
Ha pedig egyszerűen végigtekintünk a magyar ipar, ezen belül a magyar könnyűipar jelenlegi gazdasági helyzetén, tisztán kirajzolódnak a romvonalak. Olyan tébolyodott gazdaságpolitikát végzett a megelőző nyolc évig regnáló társaság, ami tövig lerongyolta a textilipartól, a bőriparon át az összes többi ipari ágazatot.
Ez a rojtosra taposott gazdasági helyzet immár sokáig nemehez elviselhető, hovatovább hordozhatatlan terheket ró azokra a társadalmi csoportokra, akiknek a keze nyomán ez az ország még egyáltalán létezni képes úgy gazdasági, mint politikai értelemben, és akiknek a verejtékéből például Ön is szép summában részesül.
Voltak ezen a tájon, akik nemes egyszerűséggel első száz napról beszéltek. És minden maradt a régiben, vagy még rosszabbá vált a helyzet. A minap Öntől elhangzott, hogy egy kerek esztendőnyi türelmet kér az országtól a rendbetétel végrehajtására. Tényként szükséges kezelni azt a vélekedést, nincs erre egy esztendő! Ha hiszi, ha nem!
Menjen el ebbe a gyárba meg az összes többi hasonló helyre, nézzen a munkások szemébe, és ott mondja, hogy még egy év. Ha ehhez van bátorsága!!!
Ferencváros, 2010. október 24.
Lengyel Károly
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Orbánnak azért kell az egy év, hogy befejezze, amit Gyurcsány nem tudott.
Kedves Munkások !
Ti, MINDIG csak a közvetlen főnökeitekre, művezetőitekre, vagy maximum egy beosztással felette lévőkre panaszkodtatok, okoltátok őket minden rosszért, ami titeket ért, azóta, amióta munkásosztály vagytok. Az ezeknél magasabb beosztásúakat, vagy netalántán az ország „nagyjait”, elnézéssel, és némi megbocsájtással kezeltétek, sőt sokszor egyenesen istenítettétek. „Félre vezetik őket” – suttogtátok, ha mégis nyíltan lebuktak, vagy vétettek. Ha ezek, „leszálltak” közétek, örültetek, ha megszoríthattátok a kezüket, jövőbeni kiváltságokat remélve.
Nyüszítettetek, amikor a privatizáció közben veszélybe került a munkahelyetek, vagy lapátra tettek benneteket. Hajléktalanok lettetek, bele haltatok jó néhányan. Az egészségügyi „reformok” következtében soraitok megtizeledését is csöndben tűrtétek.
A cigányok, rendőrők, a hatóságok, a multik terrorját békésen tűrtétek, tűrítek.
Elhittétek, amit országunk „nagyjai” hazudtak nektek, többször, több éven át.
Nem foglalkoztatok a politikusok szineváltozásával, és négy évenként a rossz négyzetet ikszeltétek be, ha egyáltalán elmentetek szavazni.
És, most kérítek azokat, akik az országot, de személyesen titeket is tönkretettek, TÖNKRETENNI ENGEDTEK, örökre eladósítottak titeket, elűztek földjeitekről, hogy legyenek szívesek, ne tegyék ezt már veletek. Segítsenek.
Ez, komoly ? Úgye, vicceltek ?
Életerős férfiembereknek nem panaszkodni és nyafogni kellene, hanem ÖSSZEFOGNI ÉS ELFOGLALNI A GYÁRAT.
A BENNE LÉVŐ NYERSANYAG ÉS KÉSZTERMÉK ÉRTÉKE MÉG FEDEZHETNÉ AZ ELMARADT BÉREKET. Persze ehhez bátorság, kitartás és nagyon erős összefogás kellene. (Csakúgy, mint az ország megmentéséhez.) Amíg ez nem működik, addig marad a siránkozás és a csodavárás.