Hirdetés

Sunyi adathalászás – népszámlálás ürügyén

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Mottó:A népszámlálás az egyetlen módszer, amellyel pontosan megismerhetjük Magyarország összes lakosának életkörülményeit, tehát mindenkit érintő, országos ügy. Az adatok ismeretében megalapozottan lehet a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási, a szociális és a kulturális fejlesztéseket tervezni és lebonyolítani. Hatékonyabban pályázhatunk az európai uniós és más nemzetközi támogatásokra is. A magyarországi népszámlálás egy globális program része, általa adunk képet magunkról a szomszédainknak, az EU-nak és az egész világnak.” (KSH)

Éppen félidejénél tart a 2011 októberére kiírt, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által szervezett hazai népszámlálás, s 16-án (vasárnap) megszűnik az internetes, elektronikus ügyintézés, ill. a papír alapú kérdőívek önálló kitöltésének lehetősége.

Ezután már a kijelölt számlálóbiztosok (kb. 40-50000 van belőlük) mennek házhoz az adatlapokat rendezni és begyűjteni. Jómagam – megelőzendő ezt a hívatlan „családlátogatást” – a napokban abszolváltam a 10 évenként esedékes, kötelező állampolgári feladatot, így frissek az élményeim e művelettel kapcsolatban. Nem biztos, hogy tökéletesen belelátok a „Nagy Testvér” kártyáiba, s nincsenek pontos információim a hatóságok hátsó szándékait illetően sem. Azonban józan paraszti ésszel gondolkodva is sok furcsaság bukkant föl számomra, melyek közül néhányat ezúton szeretnék megosztani érdeklődő honfitársaimmal. Haladjunk tehát sorjában.

Bevezetésként megemlítem, hogy (a korábbi hasonló népszámlálásokra visszatekintve) nem emlékszem arra, hogy valaha is ilyen részletességű (szinte mindenre kiterjedő!) felmérést készítettek Magyarország teljes lakosságáról, ill. vagyoni helyzetéről. Persze nem kizárt, hogy öregszem, és romlik hajdan kitűnő memóriám, mégse hiszem azonban, hogy jelentősen melléfognék, s ne lenne igazam abban, amit mondani kívánok.

Mindenekelőtt vizsgáljuk meg az adatvédelmi kritériumokat, ill. az ígért „titkosságot” a befutó eredmények kezelése kapcsán. Az, hogy a népszámlálás „anonim” zajlik (vagyis sehol se kérik a nevünket), ne tévesszen meg senkit, hiszen az állandó és/vagy ideiglenes lakcímek s a születési időpontok összevetése alapján bárki percek alatt fülön fogható, ha „pártunk és kormányunk” úgy akarja. Arról nem is beszélek, hogy a puszta azonosításon túl, rögtön mindenkiről egy alapos „életrajzi térkép” (otthonának nagysága és komfortossága, egyéb ingatlanai, családi állapota, gyermekei száma, iskolai végzettsége, foglalkozása, munkahelye, esetleges gépkocsi-tulajdona stb.) is a kutakodó „kíváncsiak” kezébe kerülhet. Ezzel tálcán kínáljuk a fejünket pl. a rendőrségnek, az APEH-nek, a Nemzeti Nyomozó Irodának (NNI) s még egy rakás efféle, nem éppen közkedvelt erőszak(os) szervezetnek. Nem vagyok túlzottan járatos a jogban, de azért eligazodom a törvények, rendeletek világában, s bátran állítom, hogy ezzel a módszerrel egy csomó emberi és alkotmányos jogsérelem valósul meg, hiszen szándékunk ellenére a legbizalmasabb dolgainkban „turkálhatnak” az arra illetéktelenek.

Innen-onnan hallottam olyan véleményeket, hogy – többek között ezért is – merő önvédelemből tagadjuk meg a válaszadást (ennek kétségtelenül nyomós indokai vannak!); ám ezt mégsem javaslom, mert komoly pénzbeli és egyéb retorziókra számíthat az, aki ekképpen cselekszik. A félrevezetésnek, sumákolásnak sem látom különösebb értelmét, mert az igazság, így vagy úgy, legtöbbször mindig kiderül, s a becsületes magyar ember egyébként se szeret hazudozni. A helyes megoldás nyilván a totális rendszer- és paradigmaváltás függvénye, hiszen semmibe vett, lépten-nyomon sárba tiport jogainkat központilag kellene garantálni. Ezektől az idegenszívű, szolgalelkű, élősködő banditáktól ne reméljünk ilyesmit!

Szerintem egy tisztességes népszámlálás célja az (lenne), hogy településről településre haladva fölmérjük az ország tényleges lélekszámát; a felnőttek és kiskorú gyermekek anyakönyvezett nevét (álságosan pont ezt nem kérik!), állandó lakcímét, nemét és életkorát (konkrét születési adatok nélkül!); faji-etnikai és vallási hovatartozását (ez egyenként és összesítve sem magánügy, s még kevésbé „bevallás” kérdése!), állampolgárságainak számát; s éppúgy, mint régen, ezeket a személyi igazolványokba is szigorúan be kellene vezetni, hogy tudjuk, hányadán is állunk. Ennyi és semmi több! Csakhogy nálunk, Abszurdisztánban, pont fordítva történik ez is. A szükséges adatokat el lehet titkolni, a senkire sem tartozókat pedig kötelező megadni.

Nos, nézzük először az ún. lakáskérdőívet.

Hihetetlen alapossággal firtatják a házak, lakások típusát, korát, tulajdonjogát, használati célját; építőanyagát, alapterületét, a szobák s mellékhelyiségek számát és méretét, közművesítettségét, fűtését; a bennük működő háztartások és az ott levő személyek számát; s még azt is, hogy utóbbiak közül ki tartózkodik ott életvitelszerűen, átmenetileg, vagy csupán külföldről hazajáróként stb. Ugyan mire való mindez, minek ezt bárki orrára kötni? Elárulom: alighanem azért e szokatlan buzgalom, mert bár országszerte rohamosan épülnek a védett, elkerített lakóparkok (gettók?), melyekben a folyamatosan beözönlő zsidó söpredék nyer luxus-elhelyezést, annyi hajlékkal mégsem rendelkeznek, hogy az összes itt levő, vagy később ide áramló „új honfoglalót” zökkenőmentesen föl bírják szippantani. Azért kell a pontos, beható adatgyűjtés, hogy kijelölhessék azokat az ingatlanokat, amelyek – a magyar „bennszülöttek” ármányos kilakoltatásával, áron aluli fölvásárlással, banki vagy egyéb kisajátítási trükkökkel – alkalmas fedelet nyújthatnak a kaftános „túlélőknek”.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a szintén parazita, segélyekkel, családi pótlékokkal és kedvezményekkel kövérre hizlalt, vírusként szaporodó cigányságot is „méltó helyekre” akarják költöztetni az omladozó, tetves putri-sorról, természetesen a mi rovásunkra. (Magyar fajtánk meg mehet helyettük az ócsaihoz hasonló koncentrációs lágerekbe.) Persze más rejtett okai is lehetnek a részletes fölmérésnek ezeken kívül (pl. minden lakás potenciális zsarolási forrássá, eszközzé is válhat, kiváltképpen az idősebb egyedülállók ellen), de nem óhajtok fikciókba, találgatásokba, összeesküvés-elméletekbe bonyolódni. Erős a gyanúm, hogy a magyarság tervszerű szétszóratása és „békés” kiirtása immár a végső fázisába érkezett, s e tragikus események fölgyorsítását segíti ez az alvilági leltározás is. Ha ilyen tempóban haladnak külső és belső „jóakaróink”, nem hiszem, hogy 10 év múlva érdemes még népszámlálást celebrálni; mert a „magyarok” akkor már zömmel nem magyarok lesznek.

Másodjára tekintsük át „szőr mentén” az ún. személyi kérdőívet.

Ez még a lakásra vonatkozónál is terjedelmesebb és mélyebbre szántó, s a következő 6 fejezetre oszlik: I. demográfia (neme, születési ideje, állampolgársága, ott lakásának minősége, jogcíme és időtartama, előző és születéskori címe, egyéb mostani lakcímei, hosszabb külföldi tartózkodásai, családi állapota, házastársi vagy élettársi kapcsolata, a háztartásban betöltött szerepe, gyermekei száma és kora); II. iskolázottság (jelenlegi tanulmányai, korábban befejezett iskolái, legmagasabb végzettségei, szakmái és képesítései); III. nyelvismeret (a magyaron kívül beszélt és megértett idegen nyelvek); IV. foglalkozás, munkahely, közlekedés (dolgozik-e, avagy munkanélküli, nyugdíjas, gyesen van, eltartott gyermek, keres-e munkát, hol dolgozik, melyik cégnél és milyen formában, hány beosztottja van, mivel és hány perc alatt éri el munkahelyét); V. nemzetiség, nyelvi kötődés, vallás (a felsorolt 18 nemzetiség közül melyik[ek]hez tartozik, mi[k] az anyanyelve[i], szűk közösségében melyik nyelvet használja, kötődik-e felekezethez, avagy ateista); VI. tartós betegség, fogyatékosság (van-e ilyen, miféle és mióta, s mely feladatai elvégzésében akadályozza).

Ezeket is ravaszul ki lehet forgatni, és számos álcázott csapda, időzített akna búvik meg köztük. Jó tudni, hogy kit lehet egzisztenciálisan sakkban tartani, családja révén megfenyegetni, létfenntartó javaiból kiforgatni, házastársi szövetségét megbontani, nyelvismerete és/vagy külföldi munkája (pl. Irakban, Iránban és más „terrorista” arab államokban végzett tevékenysége) kapcsán megrágalmazni, sőt megvádolni, napi közlekedését, mozgását nyomon követni stb. De kirívóan feltűnő az is, hogy a 18 nemzetiség közt felsorolják a kínait, vietnamit, arabot, ukránt, lengyelt, de mellőzik a zsidót; mely nációhoz tartozók csupán vallásilag különülhetnek el, mondjuk a keresztényektől, de fajilag hivatalosan nem különböztethetők meg a magyaroktól. Vagyis továbbra se lehet pontos kimutatásunk a létszámukról, s a frissen bevándorolt talmudista-cionista bitangokat nem különíthetjük el a már több évtizede itt sertepertélő „sorstalan” hittestvéreiktől. Így előállhat az a bumeráng-effektus, hogy a nyíltan bevallott 80-120 ezerről hirtelen 4-500 ezerre „duzzadnak”, ha éppen valamilyen holokauszt-kárpótlást osztogatnak. Vagy, ha kitüntetik valamelyiküket (sajnos elég gyakran!), akkor hangsúlyozottan zsidó identitású lesz; bezzeg, ha egetverő korrupcióban vagy disznóságban lepleződik le (lényegesen ritkábban!), akkor rögtön „vállalja” magyarságát. (Ebben egyébként „ikertestvérek” a cigányokkal, akik jó diáknak bizonyultak felbujtóik ördögi „műhelyében”.) Az sem mellékes, ha a hatalom tisztában van azzal, hogy kit milyen kórságok, fogyatékosságok gyötörnek, hiszen adott pillanatban ezen ismeretek megkönnyíthetik a páciens likvidálását. (Mentségükre szóljon, hogy ennek bevallása önkéntes alapon megy, azaz nem kötelező.)

Nem árt felhívni a figyelmet arra sem, hogy egyesek azt tervezik, hogy valamiféle „ősmagyar virtusból” eredően hunnak, sumérnak, szkítának, esetleg palócnak, kunnak, jásznak nyilvánítsák magukat (elvileg ezt meg is tehetik); azonban e bődületes ostobasággal csak az összmagyarság létszámát csökkentik, s a nemzeti egységet rombolják. Ugyanez persze a székelységre is vonatkozik (a román bábállamban is mostanában lesz népszámlálás!), mivel pártjaik, civil szervezeteik széltében-hosszában hirdetik, hogy ne vallják magukat magyarnak, hanem csak székelynek, mert akkor több esélyük lesz az autonómia kivívására. Ez kapitális marhaság, egyenesen közös nemzetünk elárulása! Nem érzik a szerencsétlenek, hogy ezzel épp az oláhok malmára hajtják a vizet, s ló[email protected] kapnak, nem területi autonómiát, még kevésbé önrendelkezést. (Megjegyzem, aki megtagadja önnön véreit, nem is érdemel mást, mint a lebunkózást.) Senki nem vitatja el a székelyek ősi származását, sajátos voltát, különleges kultúráját és hagyományait a magyarságon belül; de ha a választásokon, népszavazásokon, népszámlálásokon nem magyarként mutatkoznak, akkor takarodjanak inkább az oláh birkapásztorok közé! Lám, minek nekünk ellenség? – fölaprítjuk, szétszaggatjuk mi magunkat is, hóhéraink kaján örömére.

Vizsgálódásom, rövid elemzésem korántsem terjedt ki mindenre. Más megközelítésben a föntieken kívül is tömérdek aggály, csalafintaság kereshető és található, de most érjük be ennyivel. Ezekből is világosan kitűnik, hogy „forradalmi” Orbán(c)unk (akarom mondani: kórmányunk, ormányunk) sem áll a havas csúcsok szűzi magaslatán, s hitvány elődeivel összevetve, bizony ez a színtársulat sem különb semmivel náluk, ill. a Deákné vásznánál. Én már csak egy olyan „népszámlálást” szeretnék megérni, ahol az elmúlt 65 esztendő valamennyi nemzetrontó, gyilkos szörnyetege (pártállásától, sátáni „kiválasztottságától” függetlenül!) vállvetve és kezén-lábán megbilincselve poroszkál a börtönbe; ahol a rácsokon (kordonokon?) belül minden reggel és este a smasszerok számolják meg őket. (Legalábbis azokat, akiket a népharag előzőleg nem húz lámpavasra.)

Siklósi András

Ajánló:

Szegedi Közéleti Kávéház, Nemzetpolitikai Klub

„Mítoszok és realitások a népi gyógymódok világából”
Időpont: 2011. október 18-án (kedden) 17 óra
Helyszín: Jobbik Iroda (Oroszlán u. 4.)
Házigazda: vitéz Siklósi András író, költő, a Tárogató főszerkesztője
Vendég: Kovács József természetgyógyász, publicista
Beszélgetés a szerző könyveiről, újságcikkeiről és gyógyító tevékenységéről
 
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás