Stoffán György: Megafonos partizánkodás

Az utóbbi hetek új hullámokat vertek a magyar belpolitika viharos serblijében. Az úgynevezett pedofil-botrány, az elnök asszony lemondása – vagy lemondatása(?) –, Balog püspök görcsös kapaszkodása a püspöki szék karfájába, majd az új üstökös, Magyar Péter színlelt szélmalomharca szánalmas, de egyben végzetessé is válható kavalkádja olyan, mint egy Orbán Viktorra, és ezzel a magyar népre fogott fegyver célgömbje. Persze, ehhez hozzá kell számítanunk azt a csapnivaló és erőszakos, azaz, a baloldaléhoz hasonló – vagy ugyanolyan mélységekben lévő –, jól fizetett jobboldali médiát, amely nem értelmes válaszokat ad a felmerülő kérdésekre, hanem viszont-vádol, sároz, és beszállt abba a körhintába, amelyben minden oldal azt keresi, hogy a másik oldalon ki homoszexuális és pedofil.

E témában sem az igazi, politikusok és néhány újságíró által, nagy pénzért elsikált ügyet emlegetik! Úgy tesznek, mintha ez volna a mai magyarországi társadalom legnagyobb problémája. Kit érdekel, hogy hányan menekülnek Ukrajnából, hogy milyen helyzetben vannak a déli határok védői, hogy az igazságszolgáltatás kissé akadozik, hogy Bergoglio nyíltan tárgyal a szabadkőművesek legfelsőbb vezetésével, hogy a közelgő választás megzavarásába komoly erőket vont össze hazánk ellen az Unió és az USA, hogy a készpénz és az azzal való fizetés hamarosan megszűnhet… A lényeg, hogy mindenki gyűlölje a másikat valamiért. A zavarosban a legjobb halászni!

Pedig, mindent meg lehetne oldani egyszerűen és sokkal békésebben – ha erre hajlandóság mutatkozna a feltételezett, de nem valós politikai oldalakon. Úgy tűnik ugyanis, hogy a két oldal egy térfélen focizik, azaz, egymás keze alá dolgozik. A frissen megjelent harmadik oldal, a nemzeti színekben kormányt buktatni akaró Péterünk ellenzéki aduászként tetszeleg, noha semmi mást nem csinált, mint azokat mocskolja, akikből, és akik által eddig élt. Ha minden szava igaz volna, akkor sem hős, nem az erkölcs mintaképe, csak sima árulónak kellene tekinteni, mert mind nyilvános megjelenésének körülményei, mind az azóta elmondott „hatalmas titkok” arra engednek következtetni, hogy egy remekül felépített nemzetközi, magyarellenes támadásnak vagyunk a tanúi Magyar Péter személyében. Hangsúlyozom: akkor is áruló, akár mindenben, akár csak részben igaz, amit mond! Ez erkölcsi kérdés, emberi tartás kérdése. Hiszen amit tud, de nem helyesel, ellenez, azt más módon is rendezhette volna.

Mert mit is mond? Olyan problémákat sorol, amelyek valójában nem problémák, hiszen, amióta „demokrácia” van, minden hatalmon lévő kormány, parlamenti képviselő, pártelnök a saját pecsenyéjét is sütögeti – vagy elsősorban azt! – mert a nagy „demokrácia” erre lehetőséget ad. Gyurcsány és holdudvara gazdagodása sem volt kisebb mértékű, mint a mai kormány és holdudvara gazdagodása. Ha csak a metróépítés 167 milliárdos sikkasztását, a Nyugatinál tervezett kormánynegyed költségeit, a felvett IMF hitel eltűnését vagy más efféle apróságokat nézünk, akkor azonnal látható a manus manum lavat ősi igazsága. Látható, hogy ebben az országban a politikusoknak semmiért nem jár megtorlás, büntetés, mert mindenki mindent tud a másikról. Viszont, a szándékosan felvetett problémák, bűnök, pénzügyi manipulációk, és az azokat alátámasztó törvények jó lehetőséget adnak a nép totális elhülyítésére, egymás ellen fordítására, és ez biztosítja a kiépített „parlamenti” rendszer stabilitását. Mert a nép irigy, kapzsi és zsigerből tud és akar is gyűlölni, ha erre a legkisebb okot látja. Erre a proli mentalitásra épít az ellenzék, de ezt alkalmazza Magyar Péter is. Magyar Péter azért aduász egyesek kezében, mert a kormány-, és Orbán ellenességével magához vonzza a liberális baloldaliakat is, éppen úgy, mint az ingadozó, „csalódott” jobboldaliakat. Azaz, Magyar Pétert valakik jól kitalálták harmadik – látszat – útnak. Azaz, Ő a szalámi következő szelete… Fidesz, ellenzék, Soros találmány? Ki tudja?

Közben a proli plebsz megint bekapta a horgot, amelyet a parlamenti pártok vagy így, vagy úgy, de felkínáltak neki. A proli plebsz jobbra is meg balra is gyalázkodik, szidja a Fideszt, a kormányt, a kormányfőt, mert elhatalmasodott rajta a nemzeti demencia és skizofrénia. Nem emlékszik semmire, de mindent elhisz, amit mondanak neki. Visszakívánja a szocialista vezetést, mint annak idején Horn Gyulát, feledve a véres csütörtököt, és 1956. december 8-át, a Nyugati pályaudvar véres lépcsőit, az anyákra, a pufajkások által leadott géppisztolysorozat hangját, a haldokló magyar nők sikolyát… A nép nagyobbik része már csak ilyen. Néha nyáj, máskor csorda. Nem tűnik fel neki, hogy 2010-ben csak a biciklije volt a kocsma falának támasztva de, ma már két autó áll az udvaron, és nem a helyi kocsmában issza csontra magát a családi pótlékból, hanem a közeli város, menő vendéglőjében tapsolja el a fizetése egy részét, nyáron meg a 2000 ft-os lángost zabálja a Balaton parton. Ám, nem akarom a tizennégy év alatti változásokat ezredszer is felemlegetni, mert az már amolyan megafonos partizánoskodás volna.

Egyszerű polgárként csupán bosszankodom, mert az összeforrt jobb-, és baloldal aljasul használja a társadalmat. Nem a nemzet érdekében, hanem saját anyagi jólétének megtartását, javainak szaporítását biztosítandó. Közben a nem létező világkormány elnézve, sőt, felpörgetve az országon belüli káoszt, ránk telepszik és pontosan olyan, vagy még drámaibb országvesztést él majd át a magyar nemzet, mint Trianonban. Mert a mindkét oldalon tapasztalható önös érdek, és ennek a szolgálatába állított hatalmi cinizmus és erőből való politizálás, az erkölcstelen hazudozás rávetül az immár hazafiatlanná alacsonyodott társadalomra.

Olyanok lettek a politikai oldalak, mint amikor a cigánysoron veszekedés közben cigányozza egymás két cigány-család…

Nézetem szerint, a jelenlegi politikai káosz csupán látszat, figyelemelterelés. A háttérben sokkal nagyobb ügyek zajlanak, és úgy tűnik, hogy az egykor volt „rendszerváltást” is tartalmazó forgatókönyvben egy új fejezethez érkeztünk. Azt, hogy ennek az új fejezetnek milyen külpolitikai, gazdasági és belpolitikai következményei lesznek, a nép még nem tudja, de szolgálja… a dolgok viszont nem jó irányba mennek és szemmel látható, hogy valamit nagyon erősen takargatnia kell a parlamenti pártok összességének, hiszen vannak olyan politikai, társadalmi és szociális témák, amelyekről senki nem beszél. Sem a hangadók, sem a politikusok, sem a Partizán, sem a Megafonosok. És ott van igazából az eb elföldelve…

Jön március idusa… Kíváncsi vagyok, hogy melyik pártvezető mer kiállni a tömeg elé, melyik párt vagy „Magyaros” civil kezdeményezés rendezvényére tódul majd a tömeg… és ki, milyen aljasságokat mond majd a másikra, a nép teljes összezavarása érdekében.

Végül, elárulom, miért is írtam le mindezt: Mert hányingerem van attól a politikai és erkölcsi mélységtől, attól a legsötétebb proli hazudozástól, amely ma ömlik a társadalomra minden politikai oldalról. Mert az ilyen politikai magatartás mindig undorító, de ebben az időszakban, amikor a keresztény embernek önvizsgálatot kellene tartania, amikor a kereszténység legnagyobb ünnepére kellene készülnie, a politika akkor tapos bele legjobban a lélekbe, a szellembe, az erkölcsi normákba, a józan ítélőképességbe, gyűlöletre uszítva a társadalmat. Csak jelzem: A történelem során láttunk már néhányszor effélét. Évtizedekre, évszázadokra kiható tragikus vége lett minden hasonló politikai konstellációnak, árulásnak, hazudozásnak! Mert a történelem Urával nem lehet egyezkedni, az igazságot nem lehet előtte relativizálni, és a büntetését sem lehet kikerülni akkor sem, ha szándékosan elfordulunk tőle, ha nem veszünk róla tudomást, ha megmagyarázzuk magunknak vagy a minket hallgatóknak, hogy az Istennek miért nincs igaza. Pedig, mindig Neki van igaza! Ő megelőlegezte a bizalmat, kereszttel a vállán, töviskoszorúval a fején és ezzel a bizalommal ma aljasul visszaélünk. 

Jó volna tehát, ha a jelen helyzetből, az elmúlt hetek, hónapok történéseiből tanulnánk, és a kettős beszéd átalakulna igaz, hiteles beszéddé, a cinizmust pedig a legfelsőbb vezetésben is felváltaná az alázat. Proliból éppen elég van a másik oldalon. Jó volna, ha legalább akkor nem fordulna fel a gyomrom, ha a „sajátjaimat” hallgatom! A társadalom pedig elképzelhetné végre, hogy mi történnék, ha akár a baloldalnak nevezett előadóművészek, akár a Magyar Péter-i új formáció venné át a kormánykereket, program és hozzáértés nélkül, átadva mindent – nyilvánosan is –, az USA-nak. Ugyanaz történne, mint Lengyelországban. Csak még nagyobb gyűlölettel.

Tehát, figyelmeztetésül mindenkinek: Aut Caesar, aut nihil!

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)Kiemelt kép: Nemzeti Napló

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!