Stoffán György: Dominus vobiscum! (I. rész)

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Ha lapot indítanék 2024-ben, akkor annak a periodikának a címe „Vészharang” lenne, hiszen olyan korban élünk, amelyben bármerre néz az ember, csak a veszélyt, az Isten-nélküliséget, a gyűlölködést látja. A nemzetközi politika lealacsonyodott az aberrált (ön)gyilkosok jól fizetett szakmájává. Ez az öngyilkosság sajnos nem csak a világ vezetőit érinti, akikért nem volna kár, de ezek a lélektelen, ócska, gazemberek magukkal rántják a társadalmakat, mert a föld népességének kiirtására szegődtek akkor, amikor jól fizetett politikusi állásaikat elfogadták az ismeretlen és láthatatlan világkormánytól, azaz a Sátán földi helytartóitól.

A rossz, az erkölcstelen, embertelen, a Teremtéssel szembenálló világhatalom az élet minden szegmensét behálózta, és ma már törvények biztosítják a gonoszság gördülékenységét. Észrevétlenül beleivódik a fiatalságba a természetellenesség, az erkölcstelenség, a keresztény értékek megvetése, az elnemzetietlenítettség sivársága, a halálkultusz, a nihilizmus, az önimádat. A kormányok semmit nem tesznek az ifjúság, azaz a jövő megmentéséért, ám, néhány országban úgy tesznek a kormányok, a politikusok, a pártok, mintha ellenkeznének. A részletek megvizsgálásakor viszont világosan megállapítható, hogy minden ország, minden nemzet azon a lejtőn rohan, amely a megsemmisülésbe vezet, azaz, kivétel nélkül(!), minden politikus – akarva és akaratlanul is, de – a világhatalom céljait szolgálja. A megvalósítás zseniális, hiszen minden nemzetet – sok évszázados megfigyelés és tapasztalat alapján –, a nemzet igényéhez, lelki beállítottságához igazítva győz meg ez a sátáni világhatalom arról, hogy miként kövesse a parancsokat.

Elsőként a 19. század forradalmait próbálták ki a királyságok megszüntetése és a köztársaság, a liberalizmus, a keresztényellenesség bevezetésére. Ezek sikertelenségét látva, a két 20. sz.-i világháborúval és azok következményeivel törték meg a történelem természetes fejlődését és folyamatosságát, Európa keresztény voltát. Az Öreg Földrészt kétfelé vágták, s az egyikben a jóléttel, a másikban a konkrét tiltásokkal, azaz, a diktatúrával, a szabad gyilkosságsorozattal, a kommunizmussal próbálkoztak, amely csak nevében más, szellemiségében és végeredményében viszont megegyezik a liberalizmussal.

Ez is érdekelheti: Farage: Boris Johnson felelős az ukrán veszteségekért

A lényege e kétnevű, de azonos célú és értelmű szellemiségnek: a jó, az értékes, az emberséges, a keresztény lelki beállítottság kiirtása a világból, az emberiség tudatlanná, érzéstelenné, istentelenné és vallástalanná alakítása. A kiüresedett, Isten nélküli ember sem önmagát, sem a körülötte lévő világot nem tudja kontrollálni, mert nincs etalonja, nem tud mihez viszonyítani. Csak a bűn, a gonoszság és a természetéből fakadó rossz tulajdonságok élnek benne. A jót a környezetében meg sem ismerheti, nem olvashat róla, tanulmányi évei alatt nem hallhatja. A nyugati világ már ebben a stádiumban van, mert a jólét nem adott alkalmat arra, hogy bármiben is ellenkezzen a társadalom. Európa közepén és a keleti végeken azonban, ahol a diktatúrát alkalmazta negyven évig a sátáni világhatalom, kialakult egy zsigeri ellenkezés minden paranccsal, kötelezően betartandó állami intézkedéssel szemben, tehát, itt más logika alapján kellett lerombolni az értékeket, mert nem volt elegendő a diktatúrából való „felszabadítás”, a „rendszerváltásnak” hazudott időszak. A liberális eszmeiséget ezeknek a nemzeteknek a társadalmai nagyrészt elutasították, ám, a primitív társadalmi rétegek ragaszkodtak a parancsuralmi rendszerhez, mert önállóan gondolkodni képtelenek. Így alakult ki a baloldali és jobboldali társadalmi megosztottság.

Szólnunk kell a keresztény egyházak felelősségéről is

A kommunista diktatúra idején a keresztény egyházak, mint egyetlen, isteni voltában emberi intézményrendszer működtek, amelyek kiálltak a nemzet, és a krisztusi értékek mellett, megtartották hagyományaikat és liturgiájukat, a nép által megszokott és gyakorolt szokásaikban lelki és szellemi erőt adtak híveiknek, következetesen az Új Szövetség, azaz, Krisztus tanításai által. A pápaság intézménye is – XII. Pius pápa haláláig – ebben a szellemben működött és pozitívan hatott a világra, kiállt a veszélyeztetett nemzetek mellett, diplomáciai és egyéb módon és úton védte a nemzeti egyházak érdekeit. Halála (1958.) után, XXIII. János pápa elindította a II. Vatikáni Zsinatot, de az ő halálával, a szabadkőműves utód irányítása alatt, fordulatot vett a zsinat, és torz szellemiségű túlmodernizálást hajtottak végre a zsinati atyák. E romboló változtatásokat, későbbi pontifikátusa alatt, XVI. Benedek – mint maga is egykori zsinati atya –, megpróbálta korrigálni, de ekkorra már a Vatikánban is többségben voltak a modernista, gondolkodásukban keresztény-, és hagyományellenes bíborosok. XVI. Benedek pápának, körmönfont, ismert, aljas zsarolások után, „egészségi állapotára” hivatkozva, váratlanul le kellett mondania. Bergoglio, St. Gallenben eldöntött jezsuita pontifikátusa végleg pontot tett a hagyományos, krisztusi egyház ügyére, hiszen Jézus Krisztus tanításait kiforgatva, a Szent Hagyományokat eltörölve vagy megcsonkítva, a latin liturgiát tiltva – mintegy ámokfutóként –, alakítja az egyházi intézményrendszer ügyeit, torzítja el tanítását, engedi relativizálni a bűnt és Krisztus áldozatát. Ennek bizonyos szegmeseit parancsként osztja ki a világban, így a papság és püspökeink, a kötelező engedelmesség nevében kénytelenek bevezetni az egyes változtatásokat. Így például, a Novus Ordo, ószövetségi szóhasználattal lealacsonyítja a szentáldozást, a „Bárány lakomájának” nevezve azt, a keresztáldozat liturgiájában, azaz, a szentmisében, megfeledkezve a krisztusi meghívásról, amely az utolsó vacsorai asztalához hívja a hívő embereket.

Ez is érdekelheti: Bírósági abszurd: Migránsbűnözőt "sértett meg" a német nő - börtönt kapott

Amíg a kommunizmus kívülről támadta az egyházakat, addig ez a pontifikátus olyan belső feszületséget idézett elő, amely visszafordíthatatlan folyamatokat von maga után. Az igazi keresztények, előbb vagy utóbb, felekezettől függetlenül visszatérnek majd a katakombák, a Krisztusban eggyé váló titkos összejövetelek, az üldözött őskeresztények sorsához, az ebben a sorsban való megújuláshoz. A mai papok vagy behódolnak ennek a Krisztus nélküli, Abu Dhabista szemléletnek, vagy vértanúkká válnak. Közel van az az idő, hogy mindez bekövetkezzék!

A megosztottság és a politikai, világhatalmi törekvések tehát, minden keresztény egyházba és felekezetbe beszivárogtak, s azoknak megfelelően rombolnak. Hiszen a protestáns felekezeteket is magával sodorja az új világ mindenben modernizált szellemisége, a politikai elvárások, a vallástalanság és a hitetlenség. A krisztusi tanítás csak elvétve vagy a mai világnak megfelelő módon, félreértelmezve, félremagyarázva szerepel a hitoktatásban, az iskolai tananyagokban. Nyugaton az imádságért és a bibliai idézetekért is börtön jár, papokat ölnek meg „pszichésen terhelt”, ezért nem büntethető jövevények, és az egyházi iskolákban sem kötelező már a vasárnapi misehallgatás, az istentiszteleten való részvétel igazolása.

A rombolás tehát folyik, a társadalmak pedig, csak azzal foglalatoskodnak végtelen ostobaságukban, hogy melyik párt képviselőinek szerezzék meg a jólét bársonyszékeit, amelyekből az ő sorsukat pecsételheti majd meg – a világkormány és/vagy a WHO parancsára – a kiválasztott kedvenc politikus. Ezért a társadalmakban vérre képesek menni az emberek. Nem fogják fel, hogy ma, minden politikus ugyanazt az urat szolgálja… és az az úr, nem a Teremtő Mindenható Isten…

(folyt. köv.)

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)Kiemelt kép: illusztráció / Jézus Krisztus mennybemenetele – fantáziarajz

További részek: