KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Jegyzet Jog Publicisztika

Sötétségben nincs értelme rajzolni

Előbb a világosságról kell gondoskodni

December 10-én lesz 63 éve annak, hogy az ENSZ közgyűlése elfogadta az „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” dokumentumot.

Bevezetésében felsorolták azokat az okokat, melyek indokolták a többségében jogászokból álló 5 fős szerkesztőbizottság által szerkesztett iratban foglaltak célját, és e között a harmadik indok a jelenlegi magyarországi viszonyok miatt számomra elgondolkoztató:

„Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,”…

Vajon nem arra is gondolt-e a szerkesztőbizottság ennek a szövegnek megfogalmazásakor, hogy azért is szükség van az Emberi Jogok Nyilatkozatára, mert ha a zsarnokságot jelképező jogtiprás felett nem lehetséges a törvényes jog uralmát elérni, vagy ha az emberek tulajdonjogait elnyomó, mások által semmibe vevő magatartások ellen a törvényes jog nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, akkor a sérelmet szenvedő ember végső szükségében lázadásra kényszerül?

És mivel a szerkesztők szerint egy ilyen kényszerű, az idézett szövegrész helyes értelmezése szerint mindenképpen indokolt, emberileg, erkölcsileg nem kifogásolható lázadás miatti pusztítást illik az ENSZ-nek akadályozni, szerintem ezért kívánták az Alapokmányt aláíró országokat emlékeztetni arra, hogy ha a jog uralma bármely országban nem biztosítja az Emberi Jogok Nyilatkozatában írtakat, akkor nem lehet egyetlen országban sem kifogásolni azt, ha az emberek végső szükségben lázadni kényszerülnek.

Így adva értelmet Zlinszky professzor úr azon megállapításának, hogy a jog lényege nem az, hogy az embereket dresszírozza, hanem az, hogy a hatalmon lévőket kordában tartsa.

———————————

Hazánk jelenlegi helyzetére vetítve ezeket a gondolatokat, behelyettesítve a „zsarnokság” fogalmát azokra a pénzintézetekre, melyek a közjegyzők segítségével átvert adósok jogait semmibe véve tisztességtelen jogi eszközökkel és állami szervek hallgatólagos támogatásával az adósokat tetszésük szerinti egyoldalú jognyilatkozatokkal folyamatosan fosztogatják, valamint az

„elnyomás” fogalmát azokra az emberekre értve, akik tisztességes emberek becsületesen szerzett javait jogtalanul elveszik és folyamatosan veszélyeztetik, vajon a 63 évvel ezelőtt megfogalmazott fenti szavak nem azt üzenik nekünk most Kölcsey szavaira is gondolva, hogy a

„a jog uralma a zsarnokság és az elnyomás ellen most különösen indokolt  minden más előtt” ?

Szerintem igen.

És a jog uralmának jelenlegi ez irányú teljes hiánya okából miféle érzéketlenségre vall ilyen körülmények között hazánkban január 2-án alaptörvényt, vagy bármikor bármit ünnepelni akkor, amikor hazánk jelenlegi helyzete hasonlít arra a családra, melynek tagjai közül több mint a fele gyógyíthatatlan beteg.

Bizonyítva az ünnepléssel azt, hogy hazánk már időtlen idők óta egy olyan tengeren hányódó bárkához is hasonlítható, melyen az éppen szolgálatban lévő matrózok mindenkor lázas tevékenységet színlelve össze-vissza rángatják a hajót, de ténylegesen csak a hajón lévő Whiskys üvegek sorsával és a mentőövek megszerzésével törődnek.

Utóbbinál a bárka szétesésére gondolva.

—————————–

Ilyen előzmények után a Nyilatkozat bevezetésének 63 évvel ezelőtt elfogadott záró szavai az erre az időszakra nekünk jutott közszereplőkre és azok cselekedeteire gondolva mosolyt fakaszt:

„a közgyűlés kinyilvánítja
az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát

mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között.”

Az ezt követő 30 cikkből pedig most kiemelem a következőt:

7. cikk

A törvény előtt mindenki egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben.

—————————–

A 7. cikk kiemelt részét amennyiben összevetem az 1789. augusztus 26-án elfogadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (Franciául: La Déclaration des droits de l’Homme et du citoyen) alábbi rendelkezésével:

VI. „… A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; és mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.”

A két Nyilatkozat vizsgált szövege közötti alapvető különbség az, hogy addig amíg az 1789-es Nyilatkozat az „akár büntet”szavak használata folytán több, tartalmasabb, mint amit az 1948-as Nyilatkozat, és első gondolata ebből bárkinek az lehetne, hogy az ENSZ Közgyűlése által elfogadott Nyilatkozat a szövegezésével eleve lehetőséget kívánt adni arra, hogy a hatalmi elittel szembeni korrupciós ügyekben büntetés kiszabása végett eljáró hatóságokat a „törvény előtti egyenlőség” alapelve ne kösse.

Aztán, ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1948-as Nyilatkozatnak szerkesztői John Peters Humphrey kanadai jogász,Eleanor Roosevelt egyesült államokbeli First Lady, René Cassin francia bíró, Charles Malik libanoni diplomata és P. C. Chang kínai professzor voltak,

akkor rájöhetünk arra, hogy feltehetőleg azért hagyták el 1948-ban az 1789-ben még használt „akár büntet” szavakat a törvény előtti egyenlőség alapelvének megfogalmazásánál, mert fel sem merült bennük az, hogy a szerkesztők nemzetisége szerinti országban a bűnüldöző hatóságok a bűncselekmények lehetséges gyanúsítottjaival bármilyen módon összejátszanak, elnézők legyenek, cinkosukká váljanak. Csak a túlzott büntetési szándék megnyilvánulásai miatt látták ők tapasztalataik alapján indokoltnak a bűnüldöző hatóságok féken tartását a Nyilatkozat 7. pontja megszövegezése során.

Hiszen gondoljunk csak arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának már a bejárata felett is hosszú idő óta jelszóként a következő olvasható:

„Equal justice under law”

– magyarul „Törvény előtti egyenlőség”.

És gondoljunk csak bele, hogy miért is kellett volna egy olyan országban ezzel foglalkozni, ahol az egyik elnök abba bukott bele, hogy két újságíró valamiféle választási telefonlehallgatási ügyet tudott vele kapcsolatosan bizonyítani, illetve egy másik elnöknek széke azért remegett, mert hazudott egy bizottság előtt akkor, amikor azt kérdezték, hogy hivatalában egyetlen alkalommal volt-e szerelmi aktusa idegen nővel.

Születtek volna Magyarországon a Nyilatkozat szerkesztői, majd megtudták volna azt, hogy miként lehet hősködni a mai napig egy olyan bukott miniszterelnöknek az Országházban, aki több száz ember előtt dicsekedett azzal, hogy miként vezetett félre mindenkit pártja választási győzelme érdekében, illetve akinek miniszterelnöksége ideje alatt az

Ügyészség határozata szerint törvényesen szerezte meg olyan lízingszerződéssel a tényleges értéknek 10 %-a körüli értéken a balatonöszödi Kormányüdülőből kiszakított 80 millió forint értékű üdülőingatlant, aminek lízingbeadója a Magyar Állam, a kezelője a Miniszterelnöki Hivatal volt.

Vagy elcsodálkozhattak volna azon is a szerkesztők, hogy miként szerezhette meg Dr. Lotz Károly vízügyi miniszter az összes állami tulajdoni Vízmű Részvénytársaságnak jelentős vagyonát a Magyar Állam részére törvényi tilalom ellenére csak azért, hogy ezáltal az összes fogyasztó azonnal 10-20 %-kal magasabb vízdíjat fizessen. Vagy miként lehet szinuszgörbe mentén az ügyészségnek a mai napig nyomoztatni akkor, ha állami tulajdonú Vízműnek SZDSZ-hez közeli Vezérigazgatójának a legkisebb tette volt az, hogy 40 millió forintos jutalmat adott egyik helyettesének akkor, amikor azt éppen kirúgta.

(A szinuszgörbe mentén nyomozás ebben az esetben egy olyan nyomozást jelent, melyben a Főügyészség 2009 őszén elrendeli feljelentésem alapján nagy értékű ügyben a nyomozást, majd így nyomoztat a rendőrséggel 2010 tavaszáig, de ekkor kis értékű ügyként átadja a helyi ügyészségnek. 2010 márciusában a helyi ügyészség megszünteti nyomozást, majd májusban mégis elrendeli még mindig kis értékű ügyként. 2010. szeptemberében a Főügyészség megint nagy értékű ügyként átveszi az ügyet, nyomoztat, majd az azóta eltelt egy év óta senkinek fogalma sincs arról, hogy a szinuszgörbe merre halad.)

De ne folytassam, mert holnapra sem fejezném be a felsorolást.

Szóval be kell látni azt, hogy az Emberi Jogok Nyilatkozata szerkesztőinek fogalma sem lehetett 1948-ban arról, hogy létezhet majd Európában egy olyan ország, ahol a bűnüldöző hatóságok folyamatosan akár a XXI. században is attól függően teszik a dolgukat, hogy a hatalmi elithez bármilyen módon kötődő személyről van-e szó, vagy sem.

Gondoljunk csak abba bele, hogy mondjuk az Amerikai Egyesült Államokban 1948-ban nyolc év börtönbüntetéssel sújtott bróker foglalkozású vádlott bűnszövetségben elkövetett ügyben megemlít egy Eisenhoweri nevű embert és az eljáró ügyészség azt közli, hogy még csak elképzelése sincs arról, hogy vajon ez az ember ki lehet.

Szerintem az az amerikai Vezető Ügyész, aki ezt mondta volna, még most is lesné a felhőket, hogy essen a hó, mert hólapátoláson kívül a mai napig más munkát nem kapna.

=======================

Egyébként bizonyára emlékeznek arra, hogy a mellékletben látható feljelentés szerint Stohl András büntető ügyében 2011. augusztusában eljáró egyik szakértő megállapítása folytán bűnpártolás – hamis tanúzás – bűncselekmény alapos gyanúja miatt szeptember 1-én feljelentéssel éltem. Ezt a feljelentésemet a Budapesti Nyomozó Ügyészség az alábbi határozattal szüntette meg:

Feljelentésemből megállapítható az, hogy másodfokú eljárást megelőzően ügyben eljárt igazságügyi szakértő (dr. Balogh István) azt állapította meg, hogy csípőízületi beszűkülés és a bal láb rövidülése miatt a sértett 15 százalékos végleges munkaképesség-csökkenése folytán következett be a maradandó egészségkárosodás, mely megállapításból az következik,  hogy önállóan a csípőizületi beszűkülés, és a bal láb rövidülése is a maradandó egészségkárosodást okoz.

A formális logika szabálya szerint ez esetben csak akkor lenne megállapítható az, hogy nem következett be a maradandó egészségkárosodás, ha az elsőfokú eljárásban eljárt szakértői véleménynek mindkét megállapítását a bíróság számára meggyőző módon újabb szakértői vélemény cáfolja . Azt is, hogy a sértettnek a baleset következtében csípőízületi beszűkülése következett be, és azt is, hogy a bal láb rövidülése következett be.

Ilyen előzmények után a másodfokú bíróság által kirendelt szakértő a következőket állította:

„„Az elvégzett radiológiai vizsgálat során a háti és ágyéki gerincen fiatalkori típusú többszörös görbülettel járó torzulást, gerincferdülés állapítható meg”. Emiatt a medencefelvételen a bal csípőízületi vápa teteje 4-4,5 milliméterrel magasabban áll a jobb oldalinál, ezért tűnik rövidebbnek a sértett lába. „Megállapítható, hogy Kaincz Pál sértettnél az elszenvedett közlekedési balesettel ok-okozati összefüggésben maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségkárosodás nem alakult ki” – írja a szakértő. 

Kizárólag a bal láb rövidülésére nézve végezte el a vizsgálat, míg a csípőízületi beszűkülésre nézve semmiféle vizsgálatot nem végzett el. Számomra nehezen magyarázható az, hogy miért „felejtette” el a szakértő véleménye szerint a csipőizületi beszűkülés vizsgálatát, de az is lehetséges, hogy elvégezte, csakhogy annak eredményét jobbnak látta a szakértő nem ismertetni.

Akár így, akár úgy történt, de ezek után a másodfokú bíróság által szakértő az egyetlen vizsgálata alapján csak azt állapíthatta volna meg, hogy

„….az elszenvedett közlekedési balesettel ok-okozati összefüggésben a lábrövidüléssel kapcsolatosan maradandó fogyatékosság, vagy súlyos egészségkárosodás nem alakult ki.”

El nem végzett, vagy elhallgatott vizsgálat eredményére vonatkozóan az utóbbi szakértő szakvéleményt nem adhatott volna, ellenben azzal a kijelentésével, hogy

 „Megállapítható, hogy Kaincz Pál sértettnél az elszenvedett közlekedési balesettel ok-okozati összefüggésben maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségkárosodás nem alakult ki”, 

tartalmilag mégis megállapította azt, a korábbi szakértői véleményben megállapított csipőizületi beszűkülése sértettnek nem következett be azt is figyelembe véve, hogy soha nem cáfolta későbbi szakértő az előző szakértő ezen megállapításának megalapozottságát. 

———————–

Fentiek folytán tettem meg azt a feljelentésemet, melyet elbírálva az ide másolt ügyészségi határozat jól láthatóan leírja a történés első részét úgy, ahogy feljelentésemben leírtam.

Tehát megállapítja az első oldalon azt, hogy elsőfokú bírósági eljárásban valóban csípőízületi beszűkülésről is beszélt a szakértő, majd a második oldalon ismerteti a másodfokon eljárt szakértők tevékenységét úgy, hogy a csipőizületi beszűkülés szavakból még csak tévedésből sem írja le egyik szót sem.

Azaz mindenről ír feljelentésem alapján megindult nyomozás megszüntetés indokaként az ügyészség csak arról nem, ami feljelentésem lényegét, alapját, indokát adja…, és ennek alapján a nyomozást tehát megszünteti.

Javaslom, hogy jelszóként a határozatot hozó ügyészség jövőben a

„Nesze semmi, fogd meg jól”     tartalmú fejrésszel küldje meg hasonló ügyekben a határozatait.

—————————–

És hogy méltóképpen reagáljak erre az ügyészségi magatartásra, és mindarra, ami miatt nem szeretnék ebben a hazában akár egy nappal sem fiatalabb lenni, ismét csak Petőfit idézem:

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szívében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?

 Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyújtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.

 Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.

Siófokon 2011. november 27.

Léhmann György

(Nemzeti InternetFigyelő)

MOST A LEGNÉPSZERŰBBEK :

Kapcsolódó cikkek:

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

3 thoughts on “Sötétségben nincs értelme rajzolni”

  1. Friss adalék a fentiekhez: A Veszprémi Napló hétfői száma közli, hogy a bíróság HÉT ÉV FEGYHÁZ-ra ítélt egy pápai hajléktalant, mert egy ivócimboráját megverve, elvette annak 45 ezer forintját.
    Princz, Bajnai, Hagyó, Hunvald, Veres, Gyurcsány, Gergényi , Demszky és a többi gengszter pedig éli világát, és röhög a markába, illetve a képünkbe.
    A kétharmados totális hatalom meg elnézi mindezt. Akkor melyik a nagyobb gazember?

    Válasz

  3. Az örült tengerész
    Háborgó tengeren, tomboló vész.
    Törékeny bárkán, részeg tengerész!
    Veszett tánc, hullámok hátán!
    Vele örül, és rajta röhög a sátán!
    Hajója széttört rég, darabokra.
    Ő rábíz mindent a habokra!
    Mi leszakadt róla, vesszen!
    Csak a kormányos ő lehessen.
    Inog, bukdácsol, recseg a bárka.
    Nem bánja, ez a hazája!
    Élete még: a megmaradt padló,
    Haláltáncát járja, a megtépett hajó!
    Ha roncsait pusztulni hagyja,
    Elpusztul e kicsinyke haza!
    1986. 06. 04.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük