Siklósi András: Nyomás alatt – avagy így működik a „demokratikus” (ön)cenzúra


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Egy kellemetlen, ugyanakkor tanulságos esetet szeretnék olvasóim elé tárni, konkrét bizonyítékokkal (dokumentumokkal) alátámasztva. Nem először fordul elő velem, hogy bizonyos „láthatatlan háttérerők” beleköpnek a levesembe.

Az előző kommunista rezsimben ezen nem is csodálkoztam túlzottan. Akkor minden hazai sajtótermékből szigorúan kigolyóztak, azaz több mint 10 éven át feketelistára kerültem. A gengszterváltás után 2-3 esztendeig publikálhattam néhány újságban és folyóiratban, ill. szólhattam olykor különböző rádiókban, televíziókban is. Aztán lassan megint bezárult előttem minden ajtó, s ha az internet nem volna, akkor teljes némaságra lennék kárhoztatva ma is. Számos esetben betiltották vagy megtorpedózták tervezett rendezvényeimet, előadásaimat, közszerepléseimet is. Mivel a hatalom berkeiből sem lekenyerezni, sem megfenyegetni nem tudnak, azaz tollamat és becsületemet soha semmilyen szekértábornak, csoport(osulás)nak nem adtam el; hanem kizárólag az egyetemes magyarság ügyeit és érdekeit igyekeztem szolgálni legjobb tudásom, legtisztább lelkiismeretem szerint, ezért mindig a lehető legalattomosabb módszerekkel és eszközökkel jártak el velem szemben.

Fölsorolni is komoly teljesítmény lenne, mennyi megaláztatást, kudarcot kellett elszenvednem a magyar igazságért és szabadságért folytatott sok évtizedes tántoríthatatlan küzdelmeim, valamint korlátokat nem tűrő szókimondásom miatt. S ami a legszomorúbb az egészben, hogy legtöbbször még azt sem tudhattam pontosan, hogy kiktől és honnan ered az ellenem irányuló „megfontolandó figyelmeztetés”, vagy éppen durva beavatkozás.

Idén március végén, április elején egy erdélyi (7-8 helyszínes) előadássorozatra kértek föl, amit örömmel vállaltam, s komolyan készültem rá, hogy egy kis világosságot, bátorítást, vigasztaló nemzeti szolidaritást csempésszek tragikusan elszakított honfitársaim szívébe-lelkébe. Pár napja mélyen megdöbbentett meghívóm jelzése, hogy körutamat mégsem tudja megszervezni, mert egyéb fontos közéleti események következtében „most nem aktuális”. Vajon ilyenkor mire gondolhat az ember? Vajon miért megint pont velem történt ugyanaz, ami már korábban is annyiszor? Ki lehet az a sunyi, arctalan féreg, aki a ködös homályból utasítgat másokat, anélkül, hogy szemtől szembe elém merne állni? Nyilván sohasem kapok e kérdésekre kielégítő választ. (Ilyenkor szoktam mondani: nekem nincs üldözési mániám, hiszen valóban üldöznek!)

De menjünk tovább. Nem jobb a helyzet a Csonkaországban sem. Még erdélyi utam előtt (március 20-án) Debrecen külvárosában (Józsán) tartottam volna egy előadást, egy helyi civil szervezet megkeresését elfogadva. Rendben megtörténtek az ilyenkor szükséges egyeztetések, azaz „sínen volt” a dolog. Említenem se kell, immár ebből se lesz semmi. Az már szinte mellékes, hogy ennek lemondása külső behatásra, avagy a vezető (elnök) „öncenzúrája”, oktalan gyávasága miatt következett-e be. Pedig itt már a hivatalos meghívó is elkészült, de kinyomtatását és terjesztését mégis elszabotálták. Föltétlenül bosszantó az ügy, nem könnyű megbarátkoznom vele. Ennek dacára nincs bennem harag vagy düh, máskor is előfordult már velem ilyesmi.

Annyit azonban csöndesen megjegyeznék – általános tanulságként leszűrve –, hogy amíg ilyen élhetetlen, önfeladó, szervilisen megalkuvó a népünk zöme, addig az elszántabbak sem sokat tehetnek sorsunk jobbra fordításáért, s addig bizony a gyökeres rendszerváltás csupán tünékeny ábránd marad (függetlenül a küszöbön álló választások eredményeitől!). Kár, mert ez a kór azokat is sújtja, akik megérdemelnének egy magasabb rendű, minőségi életet, s helyette egy hitvány biológiai vegetációra kényszerülnek, mivel tulajdon nemzettestvéreik lépten-nyomon elárulják és hátba szúrják őket. Bizony érdemes kinek-kinek eltöprengenie ezen, és sürgősen változtatni érthetetlen, elfogadhatatlan viselkedésén.

A fönti rövid összefoglalóm után alant publikálom – okulásként, nem bosszúképpen! – azt a dupla internetes levélváltást, amely köztem és a debreceni szervező között zajlott, ill. a tervezett plakát és szórólap szövegét is. (Mivel csak a puszta jelenség számít, s egyébként sem kívánok kellemetlenséget okozni senkinek, ezért partneremet nem nevezem meg, annál is inkább, mivel nem rajta múlott elutasításom.) Hát akkor lássuk a medvét!

1. levél

Tisztelt Siklósi András!

Nagyon örülök, hogy sikerül a március 20-ra tervezett előadását megoldani.

A megbeszélt írásos anyagot, ami a hónap első felében megjelenő helyi kiadványunkban fog eljutni a józsai lakosokhoz, kérem az e-mail címemre elküldeni.

Sajnos a honlapunkat még nem volt erőnk megcsinálni, bár már folyamatban van. A Domain-nevet beregisztráltuk, néhány dolgot felraktunk, s reméljük, hamarosan végleges formája is kialakul. (www.jozsaiturul.hu )

Tisztelettel M. Antal

2. levél

Kedves Antal!

Küldöm a kért anyagokat: egy rövid és egy hosszabb prózámat, valamint 6 hazafias versemet. Bármelyiket közölhetik tetszésük szerint, ill. a rendelkezésre álló helynek megfelelően.

Ha plakátot vagy szórólapot készítenek, ill. újságban, interneten meghirdetik az előadásomat, akkor nagyjából a következőket kérem föltüntetni a pontos helyen és időponton kívül.

Előadó: vitéz Siklósi András, költő, író, a Tárogató főszerkesztője, a Turul Szövetség elnöke.

Előadásának címe: „A pusztulástól a magyar újjászületésig”.

Az előadás után szegedi vendégünk kötetlen beszélgetés keretében válaszol a hallgatóság kérdéseire.

Én megteszem a tőlem telhetőt. A többi már önökön múlik. Ha bármi további probléma fölmerül, bátran keressen meg e-mailben vagy telefonon.

Minden jót! Üdvözlettel Siklósi András

3. levél

Tisztelt Siklósi Úr!

Egy idézettel kezdeném az EMM anyagából:

„… mert az elmúlt húsz évben bizonyítható módon minden hazafias szervezetbe beépültek a bomlasztó ügynökök. A szerveződések stagnálása és belső viszályai mögött szinte minden esetben ott találhatjuk ezeket az elemeket, akik kihasználva a tapasztalatlanságot és a visszás demokratikus gondolkodásmódot, nagy károkat okoztak az adott szerveződésnek.”

Sajnos úgy néz ki, hogy mi is hasonlóan jártunk. Még folyamatban vannak az események, de a márc. 20-ra lekötött előadás időpontja már időhiányt valószínűsít, ezért nem halogathatom tovább értesítését arról, hogy az előadását nemigen tudjuk megszervezni.

A következő történt:

Febr. 13-án volt dr. Drábik János előadása. Előtte tájékoztattam társaimat az Önnel megbeszéltekről, körbe adtam a kapott írásos anyagot, amit egy ütős kis kiadványban állított össze a társunk (mellékelem). Megbeszéltük, hogy 200-300 példányban a Drábik-előadáson szétosztjuk, majd márc. 10-15. között a szokásos havi újságunkban és a plakátokon hívjuk fel a lakosság figyelmét az előadására. A sokszorosítást az elnökünk vállalta. Meglepődve tapasztaltuk, hogy ez nem történt meg, sőt az elnök úr be sem jelentette a következő előadás időpontját és előadóját (vagyis Önt).

Tagságunk egy része ezt számon kérte rajta. Először másik előadó meghívásával próbálkozott, majd mikor ezt több alkalommal leszavazta a tagság, kijelentette, hogy amíg ő az elnök, addig Siklósi András nem fog egyesületünkben előadást tartani. Okként azt jelölte meg, hogy Ön karakteresen nevén nevezi az ellenségeinket. (Legfőképpen a hazai és nemzetközi zsidóságot – S. A.)

Azóta megállt az érdemi munka. Bár lemondását felajánlotta, azt mégsem tette meg, így az alapszabályunk szerinti új választás lefolytatása van terítéken.

Nagyon szégyellem magam a történtek miatt, s a további fejleményekről tájékoztatni fogom. Abban a reményben, hogy fog még Ön Józsán előadást tartani, nagy-nagy tisztelettel üdvözli Önt:

M. Antal

4. levél

Kedves Antal!

Sajnálattal nyugtáztam különös elutasításomat, ill. az elnökük furcsa hozzáállását. Szeretném leszögezni, hogy az előadásaimban elhangzó gondolatokért mindenkor egyszemélyben vállalom a jogi és erkölcsi felelősséget, tehát se őt, se az általa vezetett szervezetet emiatt nem érheti hátrányos következmény vagy elmarasztalás. Önmagamnak sem vagyok ellensége, azaz semmi olyat nem kívántam Józsán se mondani, ami (egyébként törvénytelen és nemzetrontó) törvényeinkbe ütközne, vagy éppenséggel az isteni parancsokkal s az emberi humánummal nem harmonizálna. Persze nyilván arra törekedtem volna, hogy napfényre hozzam a lehető legteljesebb igazságot, amire hosszú küzdelmeim és bőséges élettapasztalataim során jutottam. Annak ugyanis nem látom értelmét, hogy beérjem „virágnyelven megfogalmazott maszatolásokkal”, vagy sokat sejtető elhallgatásokkal. Erre nyilván könnyen találnak más „alkalmas” személyeket, ám én csak olyan helyekre megyek el, ahol korlátozások nélkül, szabadon beszélhetek. Tehát, ha előre megkötéseket támasztanak (így lett volna korrekt), akkor el se fogadom a meghívásukat. Ahhoz túl drága az időm, hogy félmegoldásokra pazaroljam. (Egyébként nem vagyok „verbális terrorista”, hogy bárkinek félnie kelljen tőlem. Leszámítva persze hazánk elvetemült vérszívóit és tönkretevőit; nekik ugyanis nincs bocsánat és kegyelem, se földön, se égen!)

Azért is kellemetlenül érint a dolog, mert föllépésemről már értesítettem Debrecen környéki barátaimat, ráadásul folyamatban van, hogy egy füst alatt talán a közeli településeken (Püspökladány, Kaba és Hajdúszoboszló került szóba) is szerveznek még 1-2 hasonló előadást számomra. Az önök visszakozása miatt most fogalmam sincs, hogy mitévő legyek.

Hogy mentsük, ami menthető, a következőt javaslom. Tartsuk meg az előadásomat Józsán is, mint privát rendezvényt, ami nem kötődne sem a (volt?) elnökükhöz, sem pedig a szervezetükhöz, hanem csupán hozzám. Ennek megfelelően lehetne módosítani – kinyomtatásuk előtt – a szórólapokat és a plakátokat is.

Sürgősen tudnom kellene, hogy mire számíthatok, mert döntésem ettől függhet az esetleges további előadásaimat illetően.

Kérem, hogy mielőbb vitassák meg a problémát, s a lehető leghamarabb értesítsenek az eredményről.

Várom válaszát vagy hívását. Üdvözlettel Siklósi András

U.i.: Még annyit, hogy a történet konzekvenciáit (függetlenül annak további alakulásától) másoknak is elérhetővé teszem, vagyis a nyilvánosság ítéletére bízom. A levelezésünket tartalmazó, magyarázó előszóval bővített anyagot ezennel önnek is csatolom. Remélem, nincs különösebb kifogása ellene.

A plakát és szórólap szövege

JÓZSAI TURUL EGYESÜLET

2010. március 20-án 16 órakor Debrecen-Józsa, Kiss- Erdő csárda.

Előadó: vitéz Siklósi András, költő, író, a Tárogató főszerkesztője, a Turul Szövetség elnöke.

Előadásának címe: „A pusztulástól a magyar újjászületésig”.

Az előadás után szegedi vendégünk kötetlen beszélgetés keretében válaszol a hallgatóság kérdéseire.

Ezen felül még Siklósi András versei és prózája címmel 2 költeményemet és a hosszabbik tanulmányomat tervezték közölni lapjukban (Turul Hangja), az előzetesen megküldött írásaim közül.

Siklósi András
(A HunHír.Hu munkatársa)
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “Siklósi András: Nyomás alatt – avagy így működik a „demokratikus” (ön)cenzúra” bejegyzéshez

  1. Tisztelt v.Siklósi András Úr!
    Nagyon sajnálom,hogy ezt követték el Ön ellen.
    Sajnos az erkölcs mint olyan, sokak számára ismeretlen.Mint ahogy ismeretlen az Isten,Haza,Család fogalma is.Olyan mélyre süllyedt ez a nép,és nem nemzet,hogy nagyon nehéz és fájdalmas út áll még az Ön és Önhöz ,hasonló gondolkodású emberek előtt,hogy megtisztitsák a fejeket..De nem szabad feladni,és köszönet a kitartásáért.
    Mély tisztelettel üdvözlöm:D.Éva

  2. Siklósi, a szerény(?) “vitéz” Siklósi természetesen nem azért volt tiltott(?) 1990 előtt mert politikailag nem kívánatos elem volt, hanem azért mert akkor még létezett valamiféle irodalmi színvonal…
    Azt pedig már csak mosolygással lehet olvasni, hogy pénzért nem adja el a tollát… – Ez a pénzsóvár szegénylegény, akinek a családjában MUNKA HELYETT mindenki költő, örömmel gyártana pénzért verset – ha akadna olyan, aki megfizeti.

  3. Lehet, hogy a “vitéz” Siklósi (honnan ez a cím?) a radikális jobboldal kedvence, de attól még – legalább ezeken a weboldalakon – visszafoghatná magát. Túlzottan is dicsérőleg szól, szinte minden írásában, bejegyzésében önmagáról, amit intelligens-egészséges gondolkodású lények nemigen tesznek. Nem hiszem, hogy Erdély magyar lakóinak a “több évtizedes bőséges élettapasztalatokkal rendelkező” Siklósitól kellene megismerni a magasabb rendű minőségi életet és gyönyörködni a “hazafias verseiben”. –
    Sajnos, a sok űléstől, a fizikai munka hiányától csipőben egy kissé vállas falusi fűzfapoéta elfeledkezik arról, hogy Erdélyben a magyarok is egyfajta zsidóknaknak számítanak – azaz nemzetidegeneknek, ezért köreikben az állandó és spontán zsidózás nem olyan népszerű mint az anyaországban.

  4. Kicsit megkésve válaszolok, mert egyéb dolgaim miatt eddig nem jutottam hozzá.
    Évaanyunak köszönöm baráti hangon írt, további kitartásra biztató sorait.
    Tóth Ákos és Kósa Judit esetében sajnos nem mondhatom el ugyanezt. Itt nyilvánvalóan rosszindulatú, hamis vádakról, torz értékítéletekről van szó. Mivel írásommal érdemben nem tudnak vitatkozni, ezért szánalmas módon személyemet, képességeimet, sőt családomat próbálják leminősíteni. „Véleményük” azonban csupa melléfogás, hiszen mákszemnyit sem ismernek engem, vagy életkörülményeimet. Így aztán marad a vaktában történő, netán távoli súgásokra „alapozott” lövöldözés, ami komolytalanná teszi egész próbálkozásukat.
    Persze megszoktam már, hogy pályafutásom során – az elismerő hangok mellett – mindig akadnak hasonszőrű „kritikusaim” is, s ami azt illeti, ezek zöme legtöbbször valamilyen külső megbízatást teljesít, talán némi baksisért vagy júdáspénzért. Szerencsére küzdelmeim alaposan fölvérteztek a nemtelen támadásokkal szemben, ezért aztán az efféle befeketítési kísérletek könnyedén leperegnek rólam, s jottányit sem térítenek le választott utamról, ill. a harci kedvemet, elszántságomat sem csökkentik.
    Viszont kifejezetten arra sarkallnak, hogy munkámat legalább addig érdemes folytatnom, amíg ilyen perc-emberkék arra méltatnak, hogy belém kössenek. Végső soron – szándékuk ellenére – jót tesznek velem, hiszen határozottan növelik büszkeségemet, s fejlesztik valós önképemet is.

  5. Kedves v.Siklósi András Úr!
    Nagyon köszönöm a HunHir-en ma olvasott Imádságot,és külön köszönet a rovás irással is leirtakért.
    Igy gondolkodik,és igy ir,aki szivében is Magyar.
    Lélekben feltöltődtem,és végre jól kezdődik a hetem!!!
    Isten Áldja meg érte!!!
    Továbbra is tisztelettel üdvözlöm:D.Éva

  6. Tisztelt(?) Siklós Úr,
    Ön a fenti irományában, csak az egyik felet szólaltatta meg! A másik fél megkérdezése nélkül ítélkezik és vádol olyan embereket akiket nem is ismer!
    Én ismerem azt az egyesületet, és tudom, hogy tisztességes jószándékű magyar emberek, ellentétben azokkal, akik keverték a szart az ön közreműködésével.
    Kérdezném, mikor számol be arról a nagy buktájáról, ami a hajdúsági előadó körútját illeti? Tudja arra gondolok, amikor ki akarta játszani a gárda kapitányt és a megyei pártelnököt….
    Az is egy olyan ocsmány hazugsága volt mint ez az ügy!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A CCEE ELNÖKÉNEK KÖZLEMÉNYE
Útjára indult a Jobbik kampány-kamionja
Felelőtlen emberek veszélybe sodorhatják a radikális fordulatot
Close