Siklósi András: Elszánt kiáltások március idusára

Honfitársak, Magyarok!

Meddig tűrjük még, hogy a liberál-kommunisták a fejünkön járjanak, és összes javainkból kiforgassanak? Vegyük észre, hogy ez az út zsákutca, mely elkerülhetetlenül a pusztulásba visz. A gengszterváltás óta ugyanaz a sötét, alvilági horda ül a nyakunkon, s ez a fondorlatos hazugsággal, csalással, erőszakkal hatalomra került, hétpróbás rablóbanda gúnyosan röhög rajtunk, szerencsétlen balekokon. Nincstelen „alattvalóit”, azaz egész népünket kezdettől fogva halálra ítélte, ill. rabszolgalétre szánta. Ha nem teszünk ellene semmit, a sorsunk végleg megpecsételődik; s drága hazánkat, vérrel-verejtékkel, kínok közt megőrzött közös tulajdonunkat, páratlan természeti kincseinket örökre elveszítjük. Nem nézhetjük tovább közönyösen a ragadozó zsiványok garázdálkodását, nem fogadhatjuk el, hogy a bőrünket nyúzzák, és csontig lecsupaszítsanak!

Igazságot, szabadságot, fajtánkat védő és segítő törvényes rendet, emberhez méltó életet követelünk! Meg akarunk maradni magyarnak ősi szülőföldünkön! Tisztuljunk meg a szennytől, s cselekedjünk együtt, összefogva mindnyájunk jövőjéért! Talpra magyar, most vagy soha! Ne higgyünk, s ne bocsássunk meg ellenségeinknek, ne hátráljunk többé egy arasznyit sem! Fejezzük be 1848 és 1956 tragikus bukásában is csodálatos forradalmát, s ne engedjünk hőseink, mártírjaink magasztos eszméiből, céljaiból és rendíthetetlen keménységéből!

Teremtsünk egy olyan független, semleges, önellátásra törekvő országot (a rendkívül káros izraeli és euroatlanti gyarmati kötelékek elszakításával, a sarcfizetések megtagadásával), melyben tisztességesen, értelmesen s testvéri szeretetben élhetünk! Ahol mindenkinek otthona, állása, biztos kenyere van. Ahol a betegeket meggyógyítják, ahol gondoskodnak az elesettekről, ahol a diákok ingyen tanulhatnak, a nyugdíjasok élvezhetik munkájuk gyümölcsét, ahol megbecsülik a családokat és az anyaságot, ahol nincsenek zsarnok idegenbérencek, korrupt vezetők és terrorista rendőrök, ahol a bűnözőket lefülelik, és börtönbe zárják. Ahol az Alkotmány nem bolsevista fércmű, ahol a kormány, a parlament s az állami/önkormányzati hivatalok – szemtelen packázás és önkényeskedés helyett – a népet szolgálják.

Betelt a pohár! Ideje végrehajtanunk az elsikkasztott rendszerváltást! Ébredjünk föl bénító álmunkból, kapaszkodjunk össze, s álljunk csatasorba! Buktassuk meg vérszívóinkat, zavarjuk el a globalizmus haszonélvezőit, söpörjük ki a nemzetrontó, gyűlölködő árulókat! Építsük újjá lerombolt hazánkat, és alapozzuk meg békés, biztonságos, erkölcsös és boldog életünket!

Lehetőleg valamennyi honi településen mielőbb alakuljanak meg önvédelmünk és önszerveződésünk alapsejtjei. Ne féljünk, a gonoszság birodalma megdönthető! A népet nem lehet leváltani, sem folytonosan becsmérelni vagy rettegésben tartani. Torkig vagyunk már, türelmünk elfogyott, jogos dühünk az egekig tornyosul! Ez itt Magyarország, ahol minden a miénk, és kizárólag tőlünk függ minden. Ne felejtsük: olyan életünk lesz a Szent Korona felségterületén, a Kárpát-medencében, amilyet megérdemlünk s kiharcolunk magunknak. Másokra most sem számíthatunk, drámai küzdelmünkben komoly segítséget nem várhatunk sehonnan. Emlékezzünk jó szívvel történelmi nagyjainkra s vitéz elődeink önfeláldozó, diadalmas csatáira. Vegyünk példát tőlük, s igyekezzünk mi is hozzájuk hasonulni, hogy megnyerjük az előttünk álló honmentő háborút, hogy sikerrel vívjuk meg az immár elkerülhetetlen élethalálharcot!

Ennek a pimasz, felelőtlen, élősködő rezsimnek semmi se drága. A saját törvénytelen hatalmának és harácsolt vagyonának megtartásán túl semmi sem érdekli. Fütyül a magyarság terheire és egyre mostohább sorsára, csupán az fontos neki, hogy hűbérurainak, az idegen, cionista hódítóknak maradéktalanul megfeleljen. Lakájszellemű szálláscsinálóként, a bankok és multicégek bérenceként a legelemibb nemzeti érdekeinkről is könnyedén lemond, hogy pünkösdi királyságát meghosszabbíthassa; s ennek fedezeteként nem átallja elprédálni össznépi javainkat, beleértve valamennyi ingó és ingatlan értékünket, így bőven termő földjeinket s éltető vizeinket is.

Kérdezem én, mit érdemel az a nemzetgyilkos vámpírcsorda, amely előtt semmi se szent, amelyiknek hitvány önzése és jellemtelensége nem ismer határokat? Bizony mondom, felelniük kell gaztetteikért, s a számonkérést nem úszhatják meg. Sokan közülük megértek a teljes vagyonelkobzásra, sőt a bitóra is, de legalább arra, hogy hátralevő napjaikat rácsok mögött töltsék.

Barátaim! Szabadítsuk föl végre magunkat a külső és belső elnyomásból; tegyünk igazságot, szerezzük vissza évezredes jussunkat, ami kizárólag minket illet, s teremtsünk itt egy olyan országot, ahol úgy élhetünk, ahogy nekünk tetszik! El kell döntenünk, hogy gyáván megfutunk, vagy – lebírva kétségeinket – merészen szembeszállunk a pokol zsoldosaival. Imádkozzunk, és esküdjünk meg a magyarok Istenére, hogy elég volt, rabok tovább nem leszünk! Aztán tömegesen lépjünk ki az utcákra és terekre, hogy végre elegen legyünk!

Lám, az arabok éppen most rázzák le sok évtizedes béklyóikat, hát pont mi mondanánk le az üdvözítő szabadságról? A siker, a győzelem főként rajtunk, a mi elszántságunkon, kitartásunkon múlik. Nincs okunk habozni és félni, a láncainkon kívül már semmit sem veszíthetünk. Ennél a lenullázott, kilátástalan életnél, ennél a keserves, lassú haldoklásnál nincs semmi rosszabb. Ha Égi Patrónánk is úgy akarja, ennél csak jobb jöhet. Készüljünk föl méltóképpen a közeli gyökeres, sőt kozmikus változásokra! Fegyverkezzünk testben és lélekben! Legyünk szolidárisak, bátrak és erősek, s a haza fényre derül!

Siklósi András 14 politikai verse

Márciusi tűz

Gyúlj ki pusztákon

hegyek gerincén

kicsi házakban

börtönök mélyén

romok virága hajnali tűz

Mérgezett szívünk

gyógyító álma

halottak mécse

bujdosók lángja

ragyogó csillag királyi tűz

Legázolt népünk

titkos reménye

kifosztott hazánk

megváltó fénye

tomboló harsány vulkáni tűz

Kapd el ruhánkat

csókolj hajunkba

forrald föl vérünk

égess húsunkba

naplángok sarja mennyei tűz

Tégy igazságot

kíméld a gyengét

pusztítsd a férgek

sátáni rendjét

hatalmas bíró rejtelmes tűz

Lázas kohódban

tisztítsd meg lelkünk

gyilkos csatákban

ne hagyj elvesznünk

örökké ifjú győzelmes tűz

Ébreszd a magyart

röpítsd a csúcsra

szabad országban

élhessünk újra

Lobogj föl bennünk isteni tűz

Magyar költősors Világos után

(Mindenkori üldözöttjeinknek)

Hontalanként sodródsz az időben

Ősi országunkban és

nyelvünk dzsungelében bujdosol

Száraz rongycsomó a szád

tüdődből vér szivárog

mégis énekelsz

Vesédet szétrugdosták

bordáid összetörték

te mégis dalolsz

Örökre bilincsbe vertek

és sárba tapostak

de onnan is beszélsz

Naponta megfojtanak

naponta megmérgeznek

ezerszer széjjeltépnek

ezerszer elvermelnek

Újra és újra fölkelsz

Fölényesen mosolyogsz rajtuk

szemük közé nézel

arcukba vágod dobogó szíved

Belső emigrációba vonulsz

a csillagok közt sétálsz

hóhéraidnak nem hajtasz fejet

Őseid csontján állsz

népedből építkezel

hiába tesznek bármit ellened

Nincsen már semmid

nem veszthetsz semmit

nincs miért megalkudnod

Még él a magyarság

együtt lélegzel vele

csak érte szólsz

Saját törvényed követed

magad vagy a törvény

Elnémítottak

Ha írsz is nem közölnek

Szemgödreiddel kiáltasz

fölmutatod megkötözött kezed

s egész testeddel üvöltesz

Túléled eltipróidat

és azok utódait

Fölzabáltatod magad

gyilkosaiddal

Nem remegsz nem félsz

ők rettegnek tőled

Nem árthatnak neked

Névtelen és láthatatlan

betyárként járod a pusztát

s megölhetetlen legendává magasodsz

Kiszámíthatatlanul törsz rájuk

rémálmukban vagy mámoros tivornyáikon

Egyedül is

te leszel mindig túlerőben

Hatalmas szabad úr vagy

zászlóvivő kürtös

csatáink legbátrabb bajnoka

Ők sunyi szolgák

gyáva idegenek csak

júdáspénzen tartott árulók

Bárhova kergetnek

örökké e tájon maradsz

A tiéd itt minden

szétosztod

magadat a versben

Büszke sasé a röptöd

Költő vagy

forradalmár

hazádnak

hűséges fia

Böjti fohász

(Mindszenty bíborosnak odaátra)

Alszik szunnyad szinte minden

halálos zord néma csöndben

Bár közeleg jön a húsvét

tombol a tél támad ismét

Erdő mező csonttá dermed

növény állat pusztul szenved

Hófúvásban jégben élünk

egyre fogyunk s hull a vérünk

Temetőben ifjúságunk

a szakadék szélén állunk

nyakunkon a hóhér bárdja

süllyedünk az éjszakába

Csak a zsarnok vasárnapol

s bennünket a sárba tipor

Ébredj ember virulj élet

rügyezz gyönyörű természet

Süss fel nap égj perzselj hétrét

tündököljön föl a húsvét

Engedd Isten hogy a néped

hittel zengje dicsőséged

Add vissza elrabolt álmunk

évezredes szabadságunk

Idegen ne bántson minket

ne fossza ki a földünket

ne alázzon ne védjen meg

ne szeressen s ne öljön meg

„Testvérre” nincs több szükségünk

söpörd ki az ellenségünk

sújts le tigrisre cápára

taposs rá a viperára

Elég volt a vereségből

gyalázatból rettegésből

Meguntuk a börtönt bitót

a sok férget rongy besúgót

Elég már a szolgaságból

rombolásból és romlásból

Esedezve kérve kérünk

engedj újra szépen élnünk

Adj hazánknak tisztességet

bort búzát és békességet

méltó népet és virágzót

förgetegben is megállót

Fordítsd felénk derűs orcád

Tavaszodj ki Magyarország

A Sátán kegyeltje

Féktelen rabló kegyetlen gyilkos

az orra horgas a bőre nyirkos

Embervért iszik agyakban turkál

hősöket mocskol sírokon ugrál

Rombolni bír csak sohasem épít

poklába rántja a tiszta égit

Fölzabál megront összezúz mindent

a pénzt imádja s gyűlöli Istent

Övé a világ még sincs hazája

könyve a Talmud zenéje lárma

Hízeleg kábít fölavat „szentté”

s nem tudod mikor fűrészel ketté

Békéről papol s viszályt szít folyton

ávóshad őrzi vízágyú kordon

Képedbe röhög remeg a gyomrod

meddő haragod lőrébe fojtod

Káromkodsz tompán kiköpsz a földre

nem érted hogyan s miért tett tönkre

Rabszolga lettél üldözött birka

megölnéd nyomban ha módod nyílna

De csak könnyezel köhögsz a gáztól

érzed lelkedbe szívedbe gázol

Beteg vagy halott Élve temetnek

Üvöltve rohansz a végtelennek

Haláltánc

Száraz bokor int zörgő csontváz

bagoly rikoltoz varjú kontráz

Villámlik dörög Remeg a hold

Reszket az élő mozdul a holt

Ajtó nyikorog ablak csörren

férgek hemzsegnek oszló dögben

Levélpénz pereg gyümölcs pottyan

kazlak indulnak csapatokban

Hullámzik a rét Tolvaj róka

menekül farka égő csóva

Lángnyelvek kapnak fűbe fába

lobog a bűvös báli máglya

Farkasok jönnek hüllők kúsznak

bőregér röpköd lárvák csúsznak

bika bakkecske vadkan csörtet

Csillagstrázsák őrzik a földet

Őrült zenészek rút pogányok

bolondítják a sokaságot

Bőgő buffog gitárhúr pattan

dob dübög kürt sír duda harsan

Fals a ritmus hangzavar támad

Forgószél ront árva hazánknak

Borzas banyák vasorrú bábák

söprűn röpködik át a máglyát

Rémes robajjal kilenc sárkány

tűzszekerén vágtat a Sátán

Döbbent hatás Mindenki tátog

de ő máris kezdi a táncot

Szőlőcsősz járja kereplővel

mosónők csorba fateknővel

péklegények sütőlapáttal

kovácsok mázsás kalapáccsal

szoptatódajkák rengő mellel

békepapok kígyómart nyelvvel

Járják sintérek stricik rablók

szajhák besúgók s gyáva alvók

farizeusok népvezérek

sátánimádók s keresztények

ártatlanok és bűnös bírák

Nyomukat egyként porba írják

Királyok ropják követekkel

bankárok rongyos tömegekkel

jámbor lovagok pártütőkkel

vitéz poéták hitszegőkkel

tsz-pribékek kulákokkal

urbánusok a subásokkal

Zord rabok járják ordas lánccal

„tréfás” hóhérok véres bárddal

Barbár tempóban kéjelegnek

Igába döntve nyög a nemzet

„Testvéri nép” „baráti ország”

ruszki rác tót oláh meg osztrák

karöltve táncol s önfeledten

minket fosztogat telhetetlen

Bűzt böfög a temető árka

fejfák és sírok kapnak lábra

Csontvázak serege bokázik

országvesztőkkel parolázik

Nincs itt se élet se szabadság

fejvesztve szétfut a magyarság

Zeng a legelő döng az aszfalt

az is táncol ma aki meghalt

Együtt kavarog élő s hulla

ropja „fasiszta” kommunista

Ringyó kurafi vámpír ördög

csámcsog közösül szellent s dörmög

térdig velőben vérben gázol

Tombol a gyilkos haláltábor

Átvágják torkát belét ontják

némán szétrohad Magyarország

Sorvad lerobban romlik minden

hol a megváltás hol az Isten

Mit hoz a hajnal mit a holnap

meddig szolgálunk zsarnokoknak

Bírunk-e újabb ezer évet

lelünk-e immár menedéket

Meddig folyik még pusztulásunk

véget ér-e a haláltáncunk

Harc az alvilág ellen

Mi a mi bűnünk

Miért gyaláznak bennünket szüntelen

mért ássák ezerszáz éve sírunkat

mért törik csontunkat

mért ontják vérünket

a nagyétvágyú őrült zsarnokok

Mért szívják el előlünk a levegőt

mért rágják le egünkről az éltető napot

az alvilág iszonyú férgei

Ki ítélhet el minket

kinek van joga megrontani széttépni országunkat

Miféle gyilkos törvény

taszíthat nyomorba milliókat

s teheti hazátlanná ártatlan fiainkat

Ébredjetek föl leigázott meggyötört magyarok

sumérok szittyák hunok avarok elárult ivadékai

Fény és igazság hordozói

ne törjetek le

A föld kardjának születtünk

Azért jöttünk

hogy utat vágjunk az elaljasodott világ lelketlen dzsungelében

s Nimród nyilaival

reményt röpítsünk a csüggedt szívekbe

s a kontinensek kínjait cipelve

védjük az elesetteket

s vigyük el a hit örömét

a hitetlenség szörnyű sivatagába

s a Tejútra fölfeszítve is

az életről daloljunk

Börtönbe zárva hátunkba döfött késsel

se hagyjuk meghamisítani elrabolni múltunkat

ne engedjük fölrobbantani jövőnk alapjait

Harcoljunk egymásért mielőtt kiirtanak

vagy elkergetnek szülőföldünkről mindnyájunkat

Balsorsunk serkentsen helytállásra

küzdelmeink kovácsoljanak egységbe

Az arcunkon futkosó döghalált okádó patkányok

az idegeinket felőrlő láthatatlan démonok

s a sátáni agyafúrtsággal kieszelt csapdák közt

kapaszkodjunk össze

hogy meg tudjunk maradni

Imádkozz értünk őseinktől származó Boldogasszony

mi vagyunk a te néped

a mi hazánk a te országod

Fiad Krisztus a világ Megváltója is a mi fajtánkból indult el

hogy megtanítsa a megvadult gyűlölködő embert a szeretetre

Az ő segítségével vészeltünk át minden pusztító háborút

s a sok ránk erőszakolt irgalmatlan békét

Ő biztat ma is

szálljunk szembe barbár hóhérainkkal

söpörjük el az alvilág erőit

Legyünk lobogó láng

világítsunk a föld eltiportjainak és kisemmizettjeinek

a ránk boruló kegyetlen éjszakában

Szent Lászlóhoz

Tán sehol se volt ekkora vitéz

ilyen fenséges győzelmes király

Hited sugárzik erőd megigéz

lelked a mennyből gyakran visszaszáll

Reményt hozol védsz ma is bennünket

éles bárdod hóhérainkba vág

Szívünkbe bújsz fölszítod tüzünket

s vérünkben vágtatsz hét határon át

Nem pihenhetsz amíg magyar néped

rablók tiporják pribékek verik

Vezess minket Ősi tekintélyed

s érckarod nélkül hazánk elveszik

Kiálts harcolj és imádkozz értünk

hogy ne sújtson vész ne rontson métely

Ha velünk vagy semmitől se félünk

megbirkózunk minden ellenséggel

Dicső táltos hős bajnokunk László

űzd a gonoszt s mi bátran követünk

Te égi láng te szentséges zászló

Szabadíts föl Mentsd meg az életünk

A hatalom torzszülöttjei

1.) A zsarnok talpnyalói

Álarcos ellenséggel harcolsz

arctalan banditákkal

Barátként viselkednek

önzetlen jótevőként

Hazudnak hízelegnek

bátorítanak somolyognak

s kiszedik féltett titkaid

Lesből támadnak

vagy álmodban lepnek meg

fegyverrel csapnak le

a fegyvertelenre

Lelkedbe gázolnak

szívedet marcangolják

vesédbe szádba rúgnak

Semmi se szent előttük

nem riadnak vissza semmitől

Bántja őket az ártatlanság

irtóznak erkölcsi fölényedtől

hideglelősen gyűlölnek

mert másként gondolkozol

mert ellent mersz mondani

és szabad vagy

Hamis vádakkal bemocskolnak

elnyomnak száműznek

bolonddá nyilvánítanak

Árgus szemmel

figyelik minden lépésedet

Besúgnak lehallgatnak

agysejtjeidbe is behatolnak

Percig se lehetsz

soha egyedül

Félnek tőled

verítékezve pisztollyal alszanak

Nézz el fölöttük

megvetéssel fordíts hátat

s várd ki míg összeomlanak

Azt hiszik övék a hatalom

pedig csak annak rabjai

nyomorult világuk

sivatag-sivár

Önbizalmuk ledőlt

rettegnek társaiktól

előttük mindenki gyanús

Rosszabbak mint a dögvész

mindent elpusztítanak

Aljasságuk határtalan

barbárságuk pokoli

Inged alá bújnak

bőrödbe petéznek

véredben költik ki lárváikat

Lerágják rólad a húst

kizsigerelnek s csupasz

csontokkal sorsodra hagynak

Villámsújtottan állsz

élve is halott vagy

törött bordáidon

süvítve orgonál a szél

Lehajolsz

fölveszed elgurult koponyádat

összerakod szétszórt csontjaid

Vonulsz a temetőkön át

holt őseid seregével

Megszállod a hegycsúcsokat

visszafoglalod a síkságokat

Fegyelmezetten némán

biztos öntudattal

és elsöpörhetetlenül

megindulsz

az ágyútorkok felé

2.) A „reform” szóvivői

Ők azok akik

agyonverték apádat

elhurcolták családodat

kifosztottak és megaláztak

Ők tiporták el

hegy-mozdító hited

ők gázoltak becsületedbe

ők alacsonyítottak szolgává

ők tanítottak gyűlöletre

ők vették el reményed

ők neveltek árulóvá

hitvány kis csalóvá

ők szívják ma is a véred

Nem bízhatsz bennük

Ne hagyd hogy megtévesszenek

mézes szavaikkal

Békegalambjuk szárnya

géppuskafészek

baráti jobbjuk

neked szánt tőrt szorít

Bármilyen gaztettre készek

habozás nélkül

ismét ölnek ha kell

Horrorfilmbe való

minden moccanásuk

lélegzetvételük is hamis

Régi zenészek ők

modern hangszerekkel

új időkkel jelvényt váltó

elvtelen udvaroncok

és szélirányba fordult

tolla hullt kakasok

Menekülnek a süllyedő nemzetről

csörtetve más hajókra másznak

s ringatóznak a hatalom tenyerén

Ne akarj velük megegyezni

ne fogadd el a felkínált koncot

nem lehet velük semmi dolgod

nem állhatsz velük egy zászló alá

porotok sem pihenhet

közös temetőben

Viselkedj méltósággal

nézd őket levegőnek

fölényesen mosolyogj

jogos rettegésükön

Szállj le a keresztről

s készülj a feltámadásra

Rád vár a népünk megmentése

Be kell kötöznöd

az üszkösödő sebeket

meg kell állítanod

az országos pusztulást

Légy különb náluk

Takarítsd el és büntesd meg őket

de ne állj bosszút

ne avatkozz Isten ítéletébe

Szétesett minden körülöttük

Idegesen kapkodnak fűhöz-fához

fékevesztetten harácsolnak

mert érzik hogy idejük lejárt

s véget ért szörnyű rémuralmuk

Önmaguk elől nem futhatnak el

nem lehet soha nyugodalmuk

Nem mások ők

mint nyálas férgek

levitézlett sötét haramiák

jövőtlen bukott kommunisták

lelketlen gyáva gyilkosok

Országos temetőben

Sokezer éves lázban

állok az elmúlásban

Számig érnek a sírok

Virrasztok Némán sírok

Fojt a temető csöndje

csontvázként csuklom össze

Megrohannak a rémek

és félek félek félek

Mit tehet itt a költő

hol koporsó a bölcső

ahol az ablak lőrés

s a lakodalom dögvész

ahol tilos az álom

s fosztogatnak a vámon

Reménytelen az ének

ahol fázik a lélek

Mint az elhagyott gyermek

olyan béna a nemzet

Ködbe veszett az arca

és hitét rég föladta

Tetőtől-talpig vérzik

s tiporják nyúzzák tépik

Egyre rosszabb a sorsunk

Nem létezünk Csak voltunk

Kiégtünk barbár tűzben

s elsüllyedtünk a bűnben

„Kegyes” hozzánk az Isten:

dúskálhatunk a nincsben

Sárkányfogak közt járunk

s áruló minden társunk

Mikor támadsz föl népem

meddig alszol még tétlen

Le kell győznünk e hordát

vagy széthullik az ország

s leszünk förtelmes szajha

zsiványok birodalma

Szökjetek talpra holtak

betegek megraboltak

Bújjatok elő árvák

vitézek hősök s gyávák

Fogjatok kopját kardot

meg kell vívnunk a harcot

Ütött a végső óra

Lóra magyarok lóra

Két vers a Kárpát-medencéből

külföldre menekülő magyaroknak

1.) Ne menj el

Ne hagyd itt az országot

ne menj el

Itt születtél

ez a földed

itt tetted az első lépéseket

itt tanultál beszélni

itt voltál először szerelmes

itt tudsz csak élni

Ne menj el

Szükség van rád

veszélyben vagyunk

Elpusztulunk

elfogyunk ha elmész

Megromlik szép nyelvünk

eltörlik múltunkat

megrohad a jövőnk

Maradj itt

vállald a sorsod

Dolgozz és harcolj

gyilkosaink ellen

Állj őrhelyeden

szülj nemes utódokat

védd a rád bízottakat

Ne vidd tudásodat

messze idegenbe

Ott csak megvesznek

kihasználnak

s megvetnek mint egy szolgát

Sose lesz ott

hazád becsületed

Ide-oda hányódsz csak

mint hajó a parttalan vízen

Ne menj el

Sokezer éve lakunk

a Kárpátok alatt

Barátod itt erdő-mező

madárdal frissíti napjaid

veled búsulnak a falusi harangok

ide kötnek a folyók

szelíd ezüstszalagjukkal

téged mulattat a borpincék

tüzes bora

érted aggódnak porladó őseink

a roskatag temetőkben

Felelős vagy

Nincs jogod eldobni

amiért milliók vére hullott

Ha meghalsz se adhatod

ordas népek kezére

Ott légy magyar ahol vagy

bárhogy ütnek ne fuss el

Ne menekülj

ne hagyd el a hazát

Itt kell maradnod

Ne menj el

2.) Ne csüggedj

Föl a fejjel

ne félj a jövőtől

Ne szomorkodj ne sírj

ne bánkódj

ne hagyd el magad

Mióta küzdünk már

a megmaradásért

micsoda vérzivatarokon

ment át nemzetünk

Hány csatát háborút vesztettünk

hány árulás viszály

bomlasztott morzsolt

hány ellenség akart

elpusztítani végleg

Hányan szeretnék ma is

elvenni kis földünket

s megölni népünk

szétszabdalt maradékát

Csüggedt vagy

oda a reményed

erős hited meggyöngült

elbátortalanodtál

Mindenről lemondasz

nem érdekel semmi

Pont ezt szeretnék

akik életünkre törnek

Vértelenül akarnak győzni

elvárják hogy magunk

csomózzuk nyakunkra a kötelet

sírunkat is megásatják velünk

Összemosolyognak fölöttünk

vállukat veregetik

s leköpik haló porunk

Előbb rabszolgává tesznek

majd letörölnek a föld színéről

ha hagyjuk

Ne add meg magad

légy szívós és ravasz

Verj vissza minden támadást

védd ki a rágalmakat

Fogj össze véreiddel

bárhol is élsz

Szülőfölded véded

múltad anyanyelved

Igazságos a harcod

győznöd kell

nem bukhatsz el

Ne félj

ne keseredj el

Ne csüggedj soha

Sötét angyal

Sötét kor angyala szárnyal

ég és föld közt lebeg

fülsértő károgással

Egy szó kell csak és lesújt ránk

mint a „fölszentelt” hóhér

Borzalmas napokat élünk

lelkünk elkárhozott

lábunk félig a sírban

Ablakaink temetőkre néznek

falvaink visszanőnek a földbe

porladó csontunkból nem sarjad jövő

Mi vagyunk népünk végső maradéka

előttünk öregek

mögöttünk többé senki

Forgasd fokosod fekete angyal

mert most arcodba vágunk

Nincs már mit félnünk

nincs mit vesztenünk

Ezerszer átkozottak lettünk

ezerszer eltiportak

Századok sara mocskolt és rohasztott

puhány férgek vagyunk

hitetlen öngyalázók

Talpra mihasznák

fülünkbe sikolt a holnap

szívünkben őseink dobolnak

Fel a zászlóval a csúcsra

Ébresztő álomba fulladt nemzet

munka és harc vár ránk

hogy újra becsüljék a népek

nagy múltú szép nevünket

hogy zord teled kitavaszodjon

hazánk elvérző Magyarország

Turul induló

(dr. Bánki Károlynak)

Szállj szállj sólyommadár

röpülj föl az égre

vess életet s boldogságot

a romlás helyébe

Jöjj közénk vigyázz ránk

emelj fénybe minket

Jézus király igazsága

gyógyítsa lelkünket

Tündöklő szent Turul

hitünk ős-jelképe

szétroncsolt Kárpát-hazánkat

forraszd új egységbe

Add vissza jussunkat

s elillant reményünk

mosd tisztára vértől szennytől

minden nemzetségünk

Isten-küldte Turul

mutasd meg hatalmad

hozz békét és szabadságot

az összes magyarnak

Tanácsok honfitársaimnak

Catullus a római költő így írt:

gyűlölök és szeretek

Konfucius a kínai bölcs szerint:

csak az szerethet igazán aki gyűlölni is tud

Ellentétek mozgatják a világot:

derűre ború jön

egészségre betegség

aszályra árvíz

déli verőfényre sötét éjhomály

Az angyalokkal ördögök birkóznak

élet és halál együtt vet s arat

Ugyanaz a kéz simogat vagy fenyít

egy testben lüktet áldás és átok

Csak a mi népünk nem gyűlöl senkit

Emiatt gúnyolják híres jámborságát

s ezért támadják fönnállása óta

ezért fogyatkozik gyöngül 500 éve

emiatt tépték szét örökös hazáját

s zuhant immár tátongó sírgödörbe

Vessünk véget ennek

másképp kell gondolkodnunk eztán

Nem ölelhetjük keblünkre zsarnokainkat

hóhérainkkal szembe kell szállnunk

csak azt pártolhatjuk aki nekünk is jót akar

Ismerjük meg az indulat a harag s a düh ízét

köpjük le a besúgót ítéljük el a rablót

kövezzük meg az árulót kössük föl a gyilkost

intézzük el a nemzet ellenségeit

Derék magyarom ne légy bamba birka

tanulj meg gyűlölni is

Szükséged lehet rá megmaradásodhoz

hiszen családot becsületet menthet

s visszavívhatja elorzott kincseid

Bocsáss meg az ellened vétőknek

ha gazságukat őszintén megbánják

és sérelmeidet készek orvosolni

Ám a nemzetrontóknak országhódítóknak

sohase kegyelmezz

s ne kíméld a Sátán hazug prófétáit

Ne füstölögj ok nélkül

őrizd meg józanságodat és szíved tisztaságát

Vigyázz mert a szüntelen háborgás

eltorzítja felőrli a lelket

Amíg hagynak élj csöndes békességben

ha nem üldöznek te se bánts másokat

Tűrd a szenvedést ha Istentől való

viseld el sorsodat ha hazád parancsolja

De ugorj talpra ha kell

s álmodban is éberen figyelj

Tartsd számon bitang vérszopóidat

ne hátrálj előlük ne adj át nekik semmit önként

ne engedd hogy mézes szavukkal megtévesszenek

s ne áldozd föl magad mohó idegen érdekekért

Szeresd földünket becsüld fajtánkat

igazunkat védd minden erőddel

Szabadságunkért boldogabb jövőnkért

verekedj vitézül s ne habozz meghalni sem

Járj rendelt utadon biztos lépésekkel

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

végezd a dolgod töltsd be küldetésedet

Légy hős mint legkiválóbb őseink voltak

ne rettenj meg semmilyen veszélytől

A jog a méltóság s az égi fény nevében

állj ki a gátra a pokol seregei ellen

Üsd-vágd és győzd le azokat

kik árva nemzetünk életére törnek

Vihar előtt

A testünk börtön s a rabságot

lelkünk nehezen viseli

Ereinkben a nyugtalan vér

a szabadságot keresi

Az ember küzd úszik az árral

s hol elsüllyed hol fönnmarad

Sátáni sötétben sínylődik

ritkán mosolyog rá a nap

A szerelem csalóka tükör

arcunk a mélyén széttörik

A barátság se tart sokáig

fölvillan s máris eltűnik

Másokért szólsz népedet véded

közben elveszted önmagad

Ellenségeid kigúnyolnak

nem lehetsz hős csak áldozat

A lét beteg gyógyíthatatlan

A föld fájdalma egyre nő

Az élet sír Megdermed lassan

mint a jégre tett csecsemő

Elzüllöttek a forradalmak

szétfoszlanak a nemzetek

Minden értéket fölhabzsolnak

a kíméletlen vérebek

Árnyék zúdul ránk szörnyű bánat

az öröm félve menekül

Otromba férgek uralkodnak

Szívünkön gyilkos átok ül

Kongassuk meg a vészharangot

támadjon elsöprő vihar

Harcoljuk ki a szabadságot

Csöpp hazánk maradjon magyar