Egyenlőség, egyenjogúság és választójog – 1. rész

Talán a 70-es évek vége felé jelent meg Morus Tamásnak egy nagyszerű életrajza. Ahogy a jó könyveimmel tenni szoktam, mindenkinek ajánlottam, kölcsön adogattam, és a végén eltűnt a szemhatáromról. Már sem a szerzőjére, sem a pontos címére nem emlékszem. Emlékszem viszont egy Morus által előadott tanmesére, amely az egyszerű, célszerű és hatékony megoldások gyakran veszélyes és erkölcstelen voltára hívta fel a figyelmet.

Történt pedig, hogy egy római császár (természetesen az ő nevét is elfelejtettem) az „államrezonnak” engedve a nemes indoeurópai gondolkodásnak, kultúrának és hatalomgyakorlásnak megfelelően kivégeztetett egy szenátort és természetesen annak az egész családját is a nemes indoeurópai kultúra és joggyakorlat kollektív bűnösségi elvéből kiindulva. Azonban homokszem akadt a kerekekbe: a szenátornak volt egy hét éves kislánya, Rómában pedig törvény tiltotta a szüzek kivégzését. Ráadásul a császár nagy tisztelője volt a szüzeknek. Súlyos patthelyzet, mondhatnám „politikai krízishelyzet” alakult ki. A szenátus, miután végighallgatta, hogy a kislány sírva könyörgött, hogy ne  öljék meg, tanácskozni kezdett a kérdés mindenkit kielégítő megoldásán, amiből persze a kegyelem lehetősége ki volt zárva. Tanácskoztak, tanácskoztak, de sehogyan sem tudtak zöldágra vergődni. A kérdés olyan bonyolult volt, mint a gordiuszi csomó. Végül, megunva a bölcsek tanakodását, egy egyenesen, egyszerűen, bátran és célra törően gondolkodó ”praktikus” (másképp: olyan „tudjuk, merjük, tesszük” fajta) szenátor felugrott és Nagy Sándor stílusában a következőt javasolta: „Sok beszédnek sok az alja, képviselőtársaim. Elég már az örökös lacafacázásból. Én azt mondom, lépjünk a tettek mezejére!Természetesen szigorúan az alkotmányosság és a jogrend keretei között. Semmiféle engedetlenség, lincselés, gyilkosság, jogsértés és gyűlöletkeltés! A mi globális római-polgári alkotmányos demokráciánkban ez nem engedhető meg. (Ez nem anakronizmus, mert Wolfensohn, a Világbank elnöke megmondta, hogy a globalizáció a Római birodalommal kezdődött) Hogy mi legyen a tett, amelynek mezejére lépjünk? Megmondom! Nagyon egyszerű és minden jogászkodó csűrcsavarásnak, akadékoskodásnak, kispolgári szentimentalizmusnak az elejét veszi, hogy azok nem akadályozhassák a római értékeknek és a római demokráciának az elterjesztését az egész világra. Tudnunk kell, hogy ennek a folyamatnak vannak és lesznek vesztesei, de ez nem szabad, hogy hátráltassa céljaink elérését, a gonosz barbár birodalmának a megsemmisítését. Én megértem a kislány félelmét a haláltól, egyet is érzek vele, mert humanista vagyok, de tisztában kell lennünk, hogy ezt a lépést, bár nehéz szívvel, de bátran föl kell vállalnunk. Akkor is, ha fájni fog. De a törvényesség határait az állam stabilitása érdekében nem léphetjük túl. Ezért azt javaslom,  hogy a kislányt erőszakoltassuk meg egy rabszolgával, ami után megszűnik minden törvényességi és alkotmányos akadály, és nyugodtan megölhetjük őt a törvény erejénél fogva, ahogy az egy jogállamban elvárható. Mert nálunk joguralom és jogszolgáltatás van, aminek a megőrzése első a prioritásaink között! Hogy véletlenül se érhesse vád a ház elejét, utána a rabszolgát is kivégeztetjük egy római szűz megerőszakolása miatt. Így minden bűn megkapja a méltó büntetését, és nincs többé ‘lacafaca’. A törvénykönyveinkben utána néztem: nincs egyetlen paragrafus sem bennük, amely megtiltaná, hogy egy rabszolgának ilyen parancsot adjunk, ami pedig nem tiltott, az szabad. Éljen tehát a törvényesség, az alkotmányosság és a demokrácia! És, ami fő, ne keverjünk erkölcsöt a politikába!” A javaslattal, amely minden jogi igényt kielégített, egyetlen baj volt csak: egyesekben hányingert keltett. De miért is „kevertek volna erkölcsöt a politikába?” – ahogy a hallhatatlan Lendvai Ildikó oktatott minket. Ha valakinek hányingere támad, praktikusan és célszerűen válassza a leghatékonyabb megoldást: vegyen be egy Halidort, csak előtte ne felejtse el megkérdezni kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Hirdetés

Sajnos, az utóbbi időkben ellenzéki honlapokon is megjelentek a fentiekhez hasonló, indoeurópai, vagy bolsevik stílusú problémakezelési javaslatok. A véleményemet ezekről néhány mondatban össze tudnám foglalni, de félek, hogy az nem mindenki számára volna meggyőző, mert a fenti típusú javaslatok első pillantásra néha nagyon vonzónak, egyszerű és hatékony megoldásnak tűnnek. Ezért előre bocsánatot kérek mindenkitől amiatt, hogy a türelmüket kell kérem, mert a dolgok hátterét inkább példák, párhuzamok sokaságával, nem pedig érveléssel tudom könnyebben emészthetővé tenni.

A keresztény tanítás szerint Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Sőt Jézus megtestesülése által, azáltal tehát, hogy ő magára vette emberségünket, az ember is részesévé vált az ő istenségének. (Ezért nem vagyunk csupán az állatvilágnak „az evolúció legmagasabb szintjén álló faja”, hanem emberek. Ez azonban a zsidók szemében az elképzelhető legnagyobb botrány, pontosabban istenkáromlás. Ahogy Israel Shamir írja egy dolgozatában:  „A Forward (amerikai zsidó lap) következtetése: ‘Gondolom, az világos, hogy a karácsony miért ihletett annyi zsidó szójátékot. Ez volt az a nap, amely iránt a zsidók ösztönös undort éreztek, lévén valamennyi keresztény felekezetnek az az ünnepe, amelyen a keresztények az Istennek emberi alakban való megtestesülését ünnepelték, azt, ami a zsidó tudatban úgy csapódik le, mint ami a legképtelenebb, legvisszataszítóbb.’ Visszataszító, ennyi és nem kevesebb!” – Nesze neked, keresztény-zsidó megbékélés!) Jézus nem tett különbséget fehérek, feketék, barnák, sárgák, arabok, görögök, rómaiak és zsidók között. Milyen nehezen és vonakodva értették meg őt még a legközvetlenebb tanítványai is, akik alig-alig voltak képesek elfogadni, hogy a zsidó nem „választott nép”. És hány mai keresztényt, klerikust kísért még mindig ez a balhit? Ez a tanítása az emberek egyenlőségéről, pontosabban azonos emberi méltóságáról a máig élő és mindig feltámadó ószövetségező és zsidózó hagyomány ellenére is annyira a részévé vált a keresztény tanításnak és gondolkodásnak, hogy a gyermek Jézust meglátogató „háromkirályok”  egyikét a hagyomány utólag „szerecsen királynak” kiáltotta ki.

Ezt a felfogást azonban nem minden ember vallja, sem most, sem a régiségben. A 12.-13. században élt nagy zsidó vallásfilozófus, Maimonides, eredeti nevén Rabbi Moshe ben Maimon, a neve kezdőbetűire épülő rövidített nevén Rambam, akit „A zsidó vallás enciklopédiája” „a tiszta ortodox hit jelképének” nevez, „akit a Yeshivák (mai zsidó vallási iskolák) világában ‘Hanesher Hagadolként’ (a nagy sasként) ismernek az ‘Oral Torah’-nak (a szájhagyomány Tórájának) a hiteles magyarázatában betöltött kiemelkedő szerepe elismeréseként” (Wikipedia), a következőket írta:

A távoli délen található négerek és azok, akik hasonlítanak a közülük valókra és velünk élnek a mi égövünkön: Ezeknek az állapota hasonló az értelmetlen állatokéhoz. Az én felfogásom szerint ők nem rendelkeznek az ember rangjával, hanem a létezők rendjében az emberénél alacsonyabb ranggal bírnak, de magasabbal, mint a majmok rendje. Mégpedig azért, mert a külső formájuk és a jellegzetességeik olyanok, mint az emberé, és a megkülönböztető képességük is magasabb rendű, mint a majmoké.” (http://freedomtalk.lefora.com/2009/12/05/maimonides-on-blacks/ )

„Azok között, akik képtelenek magasabb vallási értékek megértésére, találhatók a fekete színű emberek és akik az égövükön rájuk emlékeztetnek: A természetük olyan, mint a néma állatoké. A létező dolgok körében elfoglalt szintjük az emberé alatt, de a majmoké fölött van.” (Maimonides, Guide To The Perplexed, Hebrew Version) (http://www.stormfront.org/forum/t567821/ )

Az északi turkok (törökök, mongolok) és nomádok, a feketék és a déli nomádok és akik a mi égövünkön rájuk hasonlítanak: A természetük olyan, mint a néma állatoké és a véleményem szerint nem állnak az emberi lények színvonalán és a szintjük a létező dolgok között az emberé alatt, de a majomé fölött van, mert inkább emberi a képük és jobban hasonlítanak hozzá, mint a majomhoz.” http://uk.answers.yahoo.com/question/index?qid=20100503183637AAHpelS

A biblia szerint Noénak három fia volt, Sém, Kám és Jáfet. Ezektől származik az emberiség három nagy törzse: a európai és keresztény felfogásban Sémtől a sémiták (szemiták), zsidó felfogásban csak a zsidók, Kámtól a négerek, Jáfettől a többiek (európaiak). Látjuk, hogy Rambam idegengyűlölete mind a két nem zsidó csoportra kiterjedt és sajnos, az utódainak, a mai rabbiknak a nagy részénél is ez a helyzet.

„A zsidó Kaballah is telve a van a nem zsidók iránti gyűlölettel: ‘A nem zsidókat szó szerint úgy kell tekinteni, mint a sátán cimboráit. A nem zsidók között az a néhány nem sátáni személy, akik áttérnek a zsidó hitre, a valóságban zsidó lelkek, akik elvesztek, amikor a sátán erőszakot tett a Szent Hölgyön (a kaballista zsidó istenség női összetevőjén).’” (Kabballah: The Zohar) Ld.: Jewish History-Jewish Religion, Israel Shahak http://www.realjewnews.com/?p=71 (Magyarul: Israel Shahak:  Zsidó vallás, zsidó történelem – Gede testvérek)

„Minden zsidó kötelessége, hogy saját kezűleg végezze ki a hitetleneket – az olyan hitetleneket, mint a Názáreti Jézus tanítványai.” (Maimonides, Book Of Knowledge AKA, The Maimonides Code) (http://www.realjewnews.com/?p=71 )

Nehogy valaki abban a hitben maradjon, hogy én csak 12. századi szövegekkel akarom megalapozni a mondandómat, álljon itt egy-két 20. századi megnyilatkozás is.

Abraham Isaac Kook rabbinak, Palesztina első askenázi főrabbijának, aki a Wikipedia szerint „egyike volt a 20. század legbefolyásosabb és legünnepeltebb rabbijainak”, az volt a véleménye, hogy: „A zsidó lélek és a nem zsidók lelke közötti különbség – mindegyiké és minden szinten – nagyobb és mélyebb, mint az emberek lelke és a szarvasmarhák lelke közötti különbség.” (http://weekly.ahram.org.eg/2009/961/focus.htm )

David Batsri rabbi pedig így oktatta a tanítványait: „Nem szabad a tisztát a tisztátalannal összekeverni. Ők (az arabok) a métely, az ördög, a szerencsétlenség. Az arabok állatok és meg kell, hogy kérdezzük magunktól, hogy az Isten miért nem úgy teremtette őket, hogy négy lábon járjanak. Nos, a válasz az, hogy szükség van rájuk, hogy építsenek és takarítsanak. (kiemelés a fordítótól, http://forum.atimes.com/topic.asp?TOPIC_ID=13346 )

Mielőtt a t. olvasók antiszemitizmus vádjával az ügyészséghez fordulnának, sietek előre bocsátani, hogy ez az írás nem a zsidókról, hanem a rasszizmusról szól. Hogy miért nem náci szövegekből vettem a példákat? Válaszom egyszerű: sosem olvastam náci irodalmat. Ha valaki  a segítségemre siet ilyen idézetekkel, köszönettel elfogadom. A rendszerváltás óta viszont a tömegkommunikációban a két leggyakrabban hallott szó a „zsidó” és a „holokauszt”, a leggyakrabban emlegetett ország pedig Izrael. Persze, hogy elkezdtem foglalkozni a zsidó kultúrával, és – többek között – a zsidó rasszizmusnak, pontosabban a zsidó antinonszemitizmusnak, azaz nemzsidó-ellenességnek az idézett megnyilvánulásaira találtam.

Hogy miért idéztem a fentieket? Nem, nem azért, hogy a zsidó vallást szembe állítsam a kereszténységgel. Szó sincs róla! Kizárólag csak azért, hogy a kétféle, a keresztény és a rasszista szemléletet állítsam szembe. Felejtsék el, hogy az idézetek zsidóktól származnak, hiszen csak a rasszizmusra kerestem szemléletes példákat. Lehet, hogy idézhettem volna náci ideológusokat is, de mint említettem, azokat nem ismerem. Még a „Mein Kampfot” sem olvastam. Csak arra kívántam felhívni a figyelmüket, hogy ha mai cikkekben az idézett rabbikéhoz hasonló gondolatokat találnak,  az nem egyeztethető össze a keresztény tanítással, sem akkor, ha zsidók, sem akkor, ha cigányok, sem akkor, ha négerek vagy arabok a címzettjei. Az a megállapítás viszont, hogy a fenti rabbiknál és a híveiknél rasszistább és gyűlölködőbb emberek nem nagyon találhatók a földkerekségen, nem antiszemita, mert a rasszizmusukat, gyűlölködésüket a saját szavaik igazolják és a megállapítás nem fajra, nem népre, nem vallási közösségre vonatkozik, csak egyes emberekre. Még akkor sem az, ha tudjuk, hogy főleg Izraelben, de a szórványban is, nagyon sok zsidó osztja az idézett rabbik álláspontját, bár akadnak zsidók is szép számmal, akik nem csak elítélik őket, hanem felveszik velük szemben a kesztyűt.

Miután leírtam az előbbi sorokat, azon kezdtem gondolkodni, hogy a „kiegyensúlyozottság” kedvéért – ami a Fidesz szerint nagyon fontos követelmény a sajtóval szemben – mégis kéne talán néhány, nem zsidóktól származó rasszista idézetet is közzé tennem, ha már a „kiegyensúlyozottság” olyan hangsúlyos szerepet kapott a médiatörvényben, hogy a „magas Európai Porta” is fölemelte a szavát vele kapcsolatban. Ennek és a történelmi érdekességnek a kedvéért jegyzem meg, hogy amikor a „Gulag szigetcsoport” megjelent, amelyben nagyon sok, kegyetlen zsidó szerepelt, befolyásos zsidók megkeresték Szolzsenyicint azzal az igénnyel, hogy a „kiegyensúlyozottság” kedvéért szerepeltessen egy derék, becsületes és bátor zsidót is. Szolzsenyicin azzal az „elképesztő” indoklással utasította vissza ennek az igénynek a teljesítését, hogy nem találkozott olyanokkal. Nem fölháborító? Mit számít, hogy nem volt olyan, amikor a kiegyensúlyozottságról van szó! Ha nem volt, ki kell találni! Kész! Mibe került volna neki! Semmibe! És mégsem tette meg! Csoda, ha ezután rasszistának nevezik? Mit gondolnak, hogy értékelte volna ezt a magyar médiatanács?

Amikor Dickens az USA-ban felolvasó körutat tartott, a hallgatóság soraiban ülő zsidók mindig számon kérték tőle, hogy Fagin, a zsebtolvaj gyerekek „kiképző- és tartótisztje” miért zsidó. Ez sem volt szerintük „kiegyensúlyozott”, de globalistául nem polkorrektnek is mondhatnánk. Ha a „Twist Olivér” Faginja keresztény lett volna, esetleg egy Tartuffe-féle álszent, semmi gondjuk sem lett volna. Az kóser. Ezt jelenti a kiegyensúlyozottság a sajtóban a judeomammonita világban. Tehát az antiszemitizmus vádjától féltemben kezdtem arra gondolni, hogy egyéb forrásokból származó rasszista véleményeket is kéne idéznem. Emlékeim között kutatva eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt olvastam Roger Garaudy könyvét „Az izraeli politika és a mögötte álló mítoszok”-at, ahol találtam hasonlókat, pontosabban egy anglikán lelkipásztor szavai derengtek fel az emlékezetemben. Ez az! Pont egy ilyen kéne a „kiegyensúlyozottság” kedvéért. Egy rasszista keresztény klerikus. Elhatároztam, hogy a megkeresem a könyvet.

Folytatjuk…

Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Újabb IMF hitel: hazugságok a Széll Kálmán programban
Dr. Bene Gábor S.: Magyarország Nemzetvédő Államtörvényének indoklása, jogalapjának magyarázata
Az emberi psziché manipulálása – négy részes interjú Alan Watt-tal (kötelező videó)
Close