Reiner Péter: Baráti levél dr. Gaudi-Nagy Tamásnak

Kedves Tamás!

A tegnapi Gyurcsányhoz kötődő politikai hír és esemény Gyöngyössolymoson ért utol késő délután, egészen egyedien sajátosan jelentős politikai eseményen, ha úgy tetszik szakrális üzenetként, ahol tegnap kebel barátainkkal voltunk meghívottként együtt, hiszen a szomszéd községben, Gyöngyöspatán voltunk közel ötven tagú baráti körömmel együtt, amikor 2006. szept. 17-én, vasárnap három napos felelős politikai és gasztronómiai halastavi együttlét után – egymástól elbúcsúzva és nem összebeszélve -hazafelé bekapcsoltuk autóink rádióját, ahonnan Balatonöszöd szólt hozzánk!

Az nem véletlen, hogy egy-két óra múlva ezek után újra kinn találkoztunk a Kossuth téren Országgyűlésünknek helyet adó gyönyörű parlamentünk előtt, erős és indokolt indulatokkal és felelősséggel, és ott is maradtunk tüntetni a terrorrendszer ellen hónapokig.

Az utána történteket, a mindmáig érvényes politikai kettős mérce érvényesülését, Brüsszelben 2006 decemberében együtt megtapasztaltuk. Annak, hogy nem vagyok hajlandó erről részletesebb publicisztikával megemlékezni, bizony két oka van:

Gyurcsány lemondását a magam részéről a kormányzó és balliberális ellenzéki pártok politikai katakomba zsinórpadlásos színházának tekintem, még akkor is, ha ez néhány barátomnak nem tetszik. És nem vagyok hajlandó további több évtizedes megalapozottnak hitt barátságokat feladni, szerető és (sajnos már csak volt barátaim bizalmát elveszteni féktelen árnyékellenség kereső, számomra politikailag szemellenzős elfogult kormánypártiságuk miatt!)

Ugyanis azok, akik nem voltak együtt velünk 2006 őszén hónapokig az utcán közösen követelve a bolsevik rendszer azonnali távozását és massz-médiában tartósan csőcseléknek nevezve szabadságvágyunkkal, azok természetesen csak felületesen érthetik meg a rendőrségi terrorakciók következtében ártatlan civilek vádlottak padjára ültetésének keserű élményét és az elkövetők és felbujtók eredménytelen jogi felelősségre vonását !

Mi folyik itt, ebben az országban? – Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás sajtótájékoztatója

A 2007 augusztusában vállalt Magyar Gárda belépésemmel , majd a politikai koncepciók jegyében ellenük megindított perbe érdekeik képviseletében sikeres beavatkozóként történt belépésem, logikus folytatása volt a 2006-ban történteknek és a tárgyaló termekben való részvételem sem igényel magyarázkodást, sem származásom miatti szégyenkezésre, sem antibolsevizmusom megalapozottságára, sem közös magyar nemzetünk iránti végtelen elkötelezettségemre és valóban önzetlen szolgálatára!

A váratlanul az ismert író 2009-ben rólam a téma „érzékenysége” miatt álnéven írt könyve máig érvényes sorsa és utóélete, többszöri után nyomása sem igényel utólagos magyarázkodást, mely sajátosan kötődött össze sorsommal azóta is (azok, akik jogos nemzetféltésük sajnálatos ellenségképében valódi ellenfelet találtak szerénységemben nem élték át drámai közösségi élményeimet , politikai küzdelmeimet).

Gyurcsány és társai elévülhetetlen szerepet vállaltak hivatkozási alapként és „szemkilövetőként”, egész addig, ameddig „leharcolva” szerepvállalásukat új kezekbe került a felmutatható ellenségkép bő egy évvel ezelőtt az úgynevezett „kegyelmi ügy” posványos következményeként, és már új ellenségkép felmutatásával. Így már a szükségtelen (Gyurcsány – szerk.) jól megérdemelt helyére került tettestársaival – a történelem feledésre ítélt szemétdombjára!

Mi pedig az akkori közhatalom politikai, jogi és testi sértettjei – ha úgy tetszik 2006-os nemzedék – szabadságvágyainkkal együtt az igazságtétel érvényesülése nélkül az igazságérzetünkkel (úgy érzem elfeledetten) szintén politikai süllyesztőbe kerültünk egyfajta „veszélyes csőcselékként”, a továbbra is zavartalanul működő mély-állami háttérrendszer „független politikai korrektségének” sikeres terrorja következtében.

Úgy tűnik számomra vigasztalanul, hogy az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk ötvenedik évfordulója idején történtek emlékezete továbbra sem köti össze, hanem sokkal inkább elválasztja közös Magyar Nemzetünk közelmúltját, múltját befolyásoló felelősségvállaló nemzedékünket és közös emlékezet-kultúránkat !

A Kor felelősei pedig büntetlenül ússzák meg döbbenetes tetteiket és a jelek szerint „ágyban , párnák között ” köszönhetnek el majd földi világuktól! A közpolitika pedig mintha megkönnyebbülne egy komoly tehertétel, vagyis Gyurcsány nem is annyira váratlanul történt távozásával.

Rám és ránk pedig még óriási politikai harc vár. Ehhez adjon az Isten erőt és kitartást (sajnos már jócskán túl a nyolcvanon)! Közmegbecsültségem talán némi vigaszt nyújt néhány barátomnak a politika nem várt melléktermékeként történt elvesztése miatti szomorúságomra. Úgy gondolom, hogy a közelmúltban létrehozott „Igazságot Magyarországnak”  civil szervezetbe történt alapítói belépésem és ottani remélt hasznos köztevékenységem is erőt ad számomra a jövőt illetően.

Költői kérdésként kérdezem csupán , hogyan fog működni valaha az egyetemes igazságtétel, vagy az 1990-es és 2006-os nemzedékünk örökre eltemetheti szabadságvágyát és akkori erőfeszítéseit pont úgy, mint az 1945 utáni tisztességes nemzedék?

Barátsággal:

Reiner Péter vészkorszak túlélő

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

A kiemelt kép: a 2006. október 3-án elkövetett egyik rendőrterrorista akció közben készült