Prolikampány-2025.
Rosszul esik az embernek, amikor azt látja, hogy saját politikai közösségében is ugyanaz a méltatlan, proli stílus uralkodott el, mint az ellenzéki oldalon. Ha csak egy-egy politikus engedné el magát és beszélne ilyen stílusban, az nem volna olyan nagy baj, hiszen minden pártban van intelligens és bunkó is. A vagdalózás viszont, ma már oda-vissza zajlik és egyre visszataszítóbb minden oldalról azok számára, akik a nemzet és a haza, a hit és a hagyományok pártján állnak.
Sem emberség, sem méltóság, sem valamiféle megbékélési szándék nem észlelhető, és ez a tény, mint a járvány, a hétköznapi emberek mindennapjaira is egyre inkább rávetül. Mert a hétköznapi ember nem tud elszakadni a pártoskodás ostoba, és immár otromba megnyilvánulásaitól, mert úgy véli, hogy a harc érte zajlik.
És téved! A harc nem a népért van!
Érdemes megvizsgálni, hogy mikor futott vakvágányra a nemzeti oldal stílusa? Hol szakadt meg az a kulturált politizálás, amely azt az érzetet keltette a polgárban, hogy lám, van még párt, amelyik ad a kulturált magatartásformákra, vigyáz mind a saját, mind mások emberi méltóságára, érthető és őszinte válaszokat ad a felmerült kérdésekre? Már évekkel ezelőtt. És ennek oka volt.
A hatalom elvakította a jobboldali médiumok megmondó embereit, akik magas lóról, cseppnyi alázatot sem mutatva, trágár kifejezésekkel fűszerezve mutatták meg ellobbanó hatalmukat, a „nekem mindent szabad” mentalitást.
A politikai életben is rettentő rosszul reagáltak nagyon fontos kérdésekre, és mintegy lepattintották a sokszor elviselhetetlen ellenzéki nyikhajokat, akik újságírónak képzelve magukat, azt gondolták, hogy nekik mindent szabad. Igaz volt hasonló arcátlan kérdezgető a jobboldalon is.
A mai jobboldali politizálás teljesen átvette a rossz stílust, a méltatlan magatartást és a pökhendi, „ki ha én nem”, önmutogató, hatalommániás, másokat lekezelő viselkedést. Ezzel viszont hatalmas öngólt lő be magának a jobboldal.
Hiszen, amikor nagyképűen, a viszonyokat félreismerve próbál politizálni és el-elszólja magát mérgében, akkor alapot ad arra, hogy a baloldal azt vesse a jobboldal szemére, amit ő maga csinál 2010. óta. És itt a legnagyobb baj.
Mert ha a jobboldal megőrizte volna, a kellő alázatot, a visszafogottságot, és kiválasztotta volna, hogy mire érdemes és mire nem érdemes reagálni, akkor ma méltósággal háríthatná el a vádaskodást, és kulturáltan vághatna vissza minden baloldali gyűlölködésre.
Azonban, ez a lehetőség elment, mert hiába volt a figyelmeztetés, a számos cikk, amelyben a nemzeti méltóságról papoltam, s papolunk néhányan,
azokba a saját maguk által felsőnek hitt körökbe nem jutott el a figyelmeztető szó.
Most méltatlankodunk, kikérjük magunknak, anyázunk jobbra-balra, de mindez amolyan szánalmas vergődésnek tűnik. Azokkal az emberekkel pedig, akik a kampányért felelősek immár késő és nem is lehet a helyzeten javítani. Hiszen, nincs a barikádon a nemzeti értelmiség, a KÉSZ-t, és az egyházakat sem lehet igazán a kormánypártiak közé sorolni. A régi polgári körök is eltűntek, s a mai digitális világ nem alkalmas a választási győzelem kivívására, mert nem személyes kapcsolatok születnek, itt nem lehet – mint a régi polgári körök idején – egy pohár bor mellett megbeszélni a tennivalókat.
Ma retteg a társadalom, gyűlölködik a társadalom, összevesznek családok, sokéves barátságok mennek tönkre, mert a politika, azaz néhány politikus ezt generálja. A félelem, a békétlenség, a gyűlölködés világa az, amelyben ma élni vagyunk kénytelenek – a kampány, a politika miatt,
pedig élhetnénk békében, szeretetben és egymás iránti tiszteletben is, ha ismernénk a „béke, a szeretet, az egymás iránti tisztelet” szavak értelmét.
Azt hiszem, hogy ma, egy olyan megrázkódtatásra van szüksége a társadalomnak, amely észhez téríti, amelyben újra felismeri az egymásrautaltság szentségét, az alázat és a megbecsülés alapkövetelményét és a hit erejét.
Mert minden politikai oldallal elszaladt a ló, minden politikai oldal megfeledkezett arról, amire felesküdött:
a törvények betartásáról és betartatásáról, a magyar nemzet szolgálatáról – és csak a saját érvényesülésének, politikai győzelmének az erőszaktól sem mentes útját járja.
Ha pedig bármelyik oldal veszít, azzal a saját szavazóinak árt a legtöbbet. Azoknak, akik ma miattuk és értük gyűlölködnek… az ő irányításukkal. Egyetlen politikai kivétel sincs ebben a pókerben… és vannak helyzetek, amikor az ember már nem húz lapot!
Kiemelt kép: Ötvenhatosok tere (Felvonulási tér), május 1-jei felvonulás résztvevői (Fotó: Fortepan, Szalay Zoltán adományozó)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
