Az amerikai statisztikai szolgálat szerint 2023 novemberében az Egyesült Államok mindössze négy országtól – Oroszországtól, Nagy-Britanniától , Japántól és Belgiumtól – vásárolt urán üzemanyagot, összesen csaknem 191 millió dollár értékben. Ugyanakkor Moszkva lett a fő exportőr – 96 millió dollár. A készletek negyedét Nagy-Britannia (48,6 millió dollár), Japán 22%-át (majdnem 44 millió dollár), Belgium 1,3%-át (2,4 millió dollár) adta.
És hogy miért adnak el uránt az oroszok az amerikaiaknak? Ennek leginkább két oka van. Először is: megéri! Egy év alatt az urán világpiaci ára közel megduplázódott, Oroszországban pedig hatalmas készletek állnak rendelkezésre. 2023-ban összesen több mint 1 milliárd (!) dollár értékben értékesítettek polgári felhasználásra szánt uránt. Másodszor egy végtelenül nyomós másik ok is felmerül: hosszútávú szerződés köttetett a kereskedelem ügyében. Persze most legyinthetnénk, hogy kvázi hadviselő feleknél mióta fontos ez az érv? Az igazság az, hogy nagyon is fontos. A szerződések betartása nem csak a két fél számára mérvadó, hanem az Oroszországgal szerződésben álló más államok felé is jelzi: Moszkva nehéz, akár ellenséges nemzetközi környezetben is betartja az általa vállaltakat.
Ezzel szemben az USA magatartása tökéletesen igazolja azt a kettős mércét, amelyben ideológiával átitatva igyekezett (sikeresen) leválasztani az európai gazdaságokat az olcsó orosz energiáról, ezzel tönkretéve az ipari termelés alapjait. Ismét bebizonyosodott, hogy ha saját érdekeiről van szó, akkor nem számít a neoliberális maszlag. Akkor csak a pénz az úr.
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
