Papa és papáca – fehér ruhás fehér és fekete ruhás fekete

Több okom is van arra, hogy Donald DeMarco legutóbbi írásának üzenetét olvasóink figyelmébe ajánljam. Az egyik, hogy sok-sok éve egy római, nemzetközi életvédő konferencián személyesen is találkozhattam ezzel a nagytudású, szerényen csöndes bölccsel, aki az amerikai Szent Jeromos Egyetem nyugalmazott professzoraként azóta is meg-megörvendezteti az élet és családvédő közösséget magvas gondolataival. A másik okom az ő hitelességének, tudósi elmélyültségének kérdésével kapcsolatos.

Több évtizedre visszatekintő életvédő tevékenységem során még nem találkoztam olyan, idegen nemzetből való tudóssal, aki a magyarság népességfogyásának okait hallván ki tudta volna mondani – mégpedig ékes magyar nyelven! – az élet megtartásának fő okaként a “kicsi vagy kocsi” dilemmáját. Márpedig a tőlünk sok ezer kilométerre munkálkodó DeMarco ezzel a találó, három szóval is igazolta: mennyire jól tájékozott a bennünket foglalkoztató nemzethalál gyökérokait illetően. Mivel a professzor tanítványának is érzem magam, tartozom azzal, hogy saját megjegyzéseimmel kísérve megosztom olvasóinkkal azt az intellektuális örömöt, amit nagyrabecsült tanítóm okoz nékem és (remélem) másoknak is.

Sokan tudjuk, hogy egyházunk rossz helyzetben van. Ennek egyik oka pedig valóban az, hogy a Rómában székelő “fehér ruhás ember” egyfelől elidegeníti az Anyaszentegyházhoz hű katolikusokat, másfelől megerősítő, hívó szavakkal, hatalomgyakorlást biztosító tisztségekkel, kitüntetésekkel halmozza el hitünk megrontóit. És itt azonnal kétféle, egymással szemben álló érveléssel is találkozhatunk. Az egyik szerint magát Jézus Krisztust is megszólták azért, mert egy asztalhoz ült a prostituáltakkal és vámszedőkkel, akiknek tevékenységét egyértelműen bűnösnek ítélték a kor vallási vezetői. Lehet, hogy Ferenc viselkedésében is ennek a krisztusi magatartásnak a kegyeletteljes utánzását kellene látnunk? Másfelől ugyanis akár ennek ellenpontjaként is idézhető az a magyar közmondás, mely szerint madár tolláról, ember barátjáról ismerszik meg… Márpedig ez a népi bölcsesség nem a krisztusi “tollakkal” ékeskedő pontifex maximus mellett szól.

De nézzük már most azt a példát, amit DeMarco elemez számunkra az amerikai Whoopi Goldberg és a Krisztus földi helytartója címet viselő főpap találkozása kapcsán. Ez a fekete ruhás fekete, igen gazdag és nagyon híres nő. Vagyonát 90 millió dollárra teszik. Jelenleg nagyjából évi 13 millió dollárt keres. Már eddig is számos elismerésben részesült. Kapott már Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-díjat is. A Nézőpont (The View) című tévéműsor házigazdájaként 3,4 milliós közönsége van. Ez a szám pedig jelzi, mekkora hatalma van az őt hallgatók gondolatainak és érzéseinek befolyásolására.

Az tehát vitán felül áll, hogy gazdag és híres. A gazdagság és hírnév azonban nem jelenti azt, hogy birtokában van az erkölcsi tisztaság és az így kiérlelt bölcsességének erényének is, bár napjaink tévén és közösségi sajtón “iskolázott”, agy- és szívmosott közönsége (majdnem azt írtam: közönségessége) gyakran azt feltételezi, hogy neki még ilyenje is van. Mi azonban élünk a gyanúperrel, hogy Ms. Goldbergnek nem jutott túl sok ebből a jellemvonásból.

Az illető 1955-ben született New Yorkban, ahol a Caryn Elaine Johnson nevet kapta. De mivel elégedetlen volt a keresztnevével, ezeket sutba dobva a Whoopee párnáról kezdte nevezni magát. (A whoopee szót Amerikában az ‘ujjongás’ kifejezésére, egyben a ‘közösülés’ szépítő megjelölésére is használják.) A Goldberg vezetéknevet egy állítólagos zsidó ősétől vette fel, aki azonban sosem létezett.

Nem szerzett ugyan érettségi bizonyítványt, de előfordult az ír, Szent Kolumbáról elnevezett katolikus középiskolában. Megtévesztő volt az az állítása is, hogy a családjában vannak zsidók, buddhisták, baptisták és katolikusok is, de – mint mondotta – „egyikkel sem azonosulok, mivel nem hiszek semmiféle, ember-alkotta vallásban.”

Miután háromszor is férjhez ment, megfogadta, hogy soha többé nem házasodik: „Akadnak olyanok, akiknek nem való a házasság, nekem sincs rá szükségem.” Ahogy mi választottunk (The Choices We Made) című könyvében elárulta, hogy 25 éves korára már hét magzatkorú gyermekétől szabadult meg művi abortusszal, és elismerte, hogy a fogamzásgátló tabletták szedése mellett is folyton terhes lett. Bár jól ismert tény, hogy a fogamzásgátlók nem jelentenek teljes biztonságot a várandósságtól irtózó nőknek, a Whoopi által jelzett szupertermékenység azonban csak akkor járhatott állapotossággal, ha vagy rendszertelenül vagy rossz módszerrel, vagy egyáltalán nem élt a fogamzásgátlás (a Magyar Ugron használt kifejezés: óvszerelem) eszközével. Bár hátat fordított minden, állítólag ember által alkotott vallásnak, máskor mégis azt állította, hogy amikor egy nő dönt az abortusz kérdéséről, akkor „ez választás önmaga és a saját istene között történik.” Vajon ezt úgy kell értenünk, hogy mégiscsak van neki mint embernek egy különbejáratú “istene”, aki éppen ezért senki másnak nem lehet az Istene? Nevezhetjük ezt vallási egoizmusnak is?! Meglehet, hogy mindazok tévúton járnak, akik úgy vélik, hogy az Isten mint a világmindenség teremtője ilyen fokon nem privatizálható, vagyis mégis mindennek és mindenkinek az Atyja/Anyja?! A 2022-es, abortuszról szóló kansasi népszavazás után Goldberg azt állította, hogy Isten azért támogatja a magzatölést, mert ő maga adott erre választási szabadságot a nőknek. Ezzel szemben – szerinte – a férfiaknak nem jár az a szabadságjog, hogy ellenezzék az abortuszt, mégpedig egyszerűen csak (figyeljük ezt a körmönfontan bugyuta argumentációt!) azért, mert ők férfiak. Ezek szerint Isten, akinek neméről a nőből való Whoopi nem bölcselkedik (sajnálhatják ezt a patriarchális társadalom ellen késeket élező, sorosgyuribácsis Patent Egyesület tagjai), meglehetősen elfogultan jár el a választás szabadságának osztogatásakor. Meglehet az a nézet húzódik meg emögött, mint amit az ókori Varro hirdetett a mezőgazdasági eszközök kapcsán. Varro három részre: beszélő, félig beszélő és néma eszközökre osztja a földműveléshez szükséges szerszámokat. E szerint némák osztályába tartoznak a szekerek, a félig beszélőbe az ökrök, a beszélőbe a rabszolgák.

Whoopi amerikai elméletében a férfiak töltik be a kétlábon jár beszélő szerszám, immár (és ez a XXI. századi Amerika demokráciafogalmának egyik “értéke”) az ivadékaik túlélésének ügyében is teljességgel jogfosztott rabszolga szerepét!

2023 októberében Whoopi Goldberg váratlanul Rómába repült, ahol fogadta őt az ott székelő, fehér ruhás fehér ember. A Vatican News által közölt interjúban a fekete ruhás fekete kijelentette, hogy hosszú évek óta várt már arra, hogy megköszönje Ferencnek azt a megengedő üzenetét, mely a homoszexuális házasságok megáldására, valamint az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz való járulására vonatkozott. Nagyon boldog volt, amikor meghallotta a pontifex maximusnak azt a kijelentését, hogy „mindenkit szeretnünk kell”. Ebből ugyanis ő arra a következtetésre jutott, hogy lényegében Bergogliónak is az az álláspontja, mint neki, vagyis hogy senkinek semmi köze egy másik személy nemi magatartásához. (Így mondja ezt kihalófélben lévő népeinek további rontását szolgálva az Európai Unió határozata is.) Nem tudunk arról, hogy a Vatikán illetékesei helyeselték vagy helytelenítették-e a messziről jött látogató sajátos értelmezését. Sába királynője is messziről jött, de Salamon, aki ugyan nem volt pápa, mégis bölcs uralkodó volt. Leleplezte az ármánykodó asszonyt, akiről az a hír járta, hogy lúd lába van és azt hosszú szoknyája alá rejti. Meglehet, a Vatikánban nem vették észre ebben a sajátos olvasatban azt, amit a magyar néphit már évszázadok óta állít, vagyis hogy a Gonosz kilétét elfedve viszályt és bajt okozni jön közénk, amikor emberi alakot ölt. Népünk bölcsei még tudták, aki résen van, az képes felismerni egy jellemzőjéről az ördögöt, mégpedig ló (korábban lúd) lábáról, mely a Patás (értsd: az Ördög) ábrázolásának hagyományos része volt.

Ms. Goldberg, aki katolikus középiskolába is járt, bizonyára legalább százszor hallotta, hogy Isten mindenkit szeret. A fehér ruhás fehér ember nyilatkozata azonban most mégis újdonságnak tűnt számára. Lányként még átsiklott rajta. Néhányan ugyan vitatják, hogy „mindenki” fogalmába beletartoznak-e a magzati életkorukat élő emberek is. De vajon beszélhetünk-e mindenkit megillető szeretetről, ha közben jóváhagyjuk, támogatjuk és elvégeztetjük az embertársainkat pusztító abortusz népirtó gyűlöletét?!

Whoopi szerint a szerelem színtiszta szentimentalizmus. (Micsoda sziszegő szavak?!) Az ember persze jól érzi magát, amikor kijelenti a világ előtt, hogy mindenkit szeretnünk kell. De az efféle szentimentális érzés nem terjed túl annak az embernek a fején/szívén, akiben ez lakozik.

 A szívbe/fejbe zárt “szeretet” még nem jut el a másik emberhez, még nem szolgálja egy másik ember javát. A szeretet ugyanis olyan akarat, amellyel mások javát kívánjuk elérni, előmozdítani. Nem azonos azzal a mindent elfogadó, minden felett kritikátlanul átsikló elnézéssel, mely patyolattiszta fehérnek láttatja azt a korántsem makulátlan viselkedést, ami a másik embernél olykor megjelenik.

Goldberg bevallja, hogy korábban egy ideig „kábítószer-függő volt”. Akkoriban olyan szeretetre lett volna szüksége, ami segít neki abban, hogy megszabaduljon ettől az önpusztító szokásától. A szeretet ugyanis a legjobbat akarja a szeretett személynek, és nem tudja elviselni azt, ami a másikat károsítja.

Olykor bizony nehezebb megengednünk, hogy szeressenek minket, mint másokat szeretni. Szeretve lenni annyi, mint nyitottnak lenni a megváltozásra, a megtérésre. Ehhez pedig meg kell ismernünk és le kell küzdenünk a bennünket a magunk által és magunkról kialakított, hamis állásponthoz kötöző, önhitten öncsaló előítéleteket, tévhiteket. A világ sokkal keservesebben szenved attól, hogy elutasítja a szeretetet, mint attól, hogy azt gondolja: nincs szeretet. Vagyis semmire sem megyünk, ha az a másik nem fogadja el a szeretetet. Igen, mindenkit szeretnünk kell, de mindenkinek hajlani kell arra is, hogy elfogadja a szeretetet. Csakis így, mindkét szárnyával tud repülni a szeretet s a szerelem boldogságos kék madara…

Goldberg már régóta támadja a katolikus egyházat azért, mert elítéli az abortuszt. Vagyis ez a nő nem tudja elviselni azt, hogy az Anyaszentegyház szereti a magzati életkorú gyermekeket. Aligha lehet kétséges, hogy

e súlyos, elutasító magatartása annak a mélyen megsebzett anyai lelkiismeretnek a kezeletlenül és feldolgozatlanul maradt gyászából fakad, amely miatt máig sem tudja se megbocsájtani, se megengedni magának, hogy ő maga oly sok, saját méhében hordott kisbabája életére tört.

2022-ben, miután Salvatore Cordileone San Francisco érsek az abortusz nyilvános és rendszeres népszerűsítése miatt eltiltotta Nancy Pelosit, az amerikai kongresszus elnökét a szentáldozástól, Goldberg felháborodott. Az általa vezetett tévéműsort használta arra, hogy leszámoljon az érsekkel. A műsorban kijelentve, hogy nem az érsek dolga, hogy ilyen döntést hozzon.: „Ez nem a te dolgod, haver! Nem te vagy az, akinek meg kell hoznia az erről szóló döntést.”

De hadd tegyünk fel mi is egy idevágó kérdést! Vajon Whoopi Goldberg feladata-e, hogy kioktassa a püspököket arról, hogy használják vagy ne a maguk törvényes (és Istentől kapott) előjogaikat olyan hitelhagyók kiközösítésére, akik kitartóan, tudatosan és szándékosan megsértik az egyház tanítását ilyen lényeges ügyekben? Vajon az ő dolga-e, hogy felszólítsa az egyházat, hogy tagadja meg önmagát? Ki választotta meg őt arra, hogy efféle fekete mágiát “pontifikáljon”?

Miközben Borgoglióról súlyos és észszerű kritikákat fogalmaznak meg az egyház különböző és hűséges tagjai, Whoopi Goldberg, ez a fekete ruhás fekete, dicséri a fehér ruhás fehér embert.

Ő és a papa (így!) között szoros kötelék jött létre az Egyház által mindig is teljes következetességgel elítélt kérdések képviseletéhez. Így lett ő a papa papácája, aki miközben lealázza az Anyaszentegyházat, az annak trónján székelő embert földicséri.

Végezetül tegyük fel a kérdést: becsülhetjük-e Ms. Goldberget azért, hogy ő mindenkit szeret, vagy legalábbis helyesli azt az elképzelést, hogy mindenkit szeretnünk kell? 2016-ban Goldberg lelkes ünnepléssel fogadta azt a vádemelést, melyet azokkal a texasi életpárti oknyomozó riporterekkel szemben foganatosítottak, akik leleplezték és nyilvánosságra hozták a Tervezett Szülőség (Planned Parenthood) által végzett abortuszok barbár és szervkereskedésbe torkolló gyakorlatát. Mert – mint mondotta – már attól tartott, hogy “futni engedik ezeket az alakokat.”

Az Anyaszentegyház tehát igen rossz helyzetben van akkor, amikor a székén székelő fehér ruhás fehér ember, “Krisztus helytartója” elidegeníti a krisztusi egyház hű katolikusait, közben pedig dédelgeti annak megrontóit. Vajon mit gondol Whoopi Goldberg, milyen lenne egy igazi Pápa? Mit is gondolhatna erről egy olyan személy, aki közhelyeken kívül semmi értelmeset nem tud mondani. Szokása, hogy a tudatlanságot többre tartja a tudásnál, a gyengeséget az erőnél, a kételkedést pedig jobbnak, mint a hitet! Ezzel a tehetséggel bárki más is betölthetne egy ilyen elvárások és képzettség nélkül is betölthető tisztséget. Ezzel az erővel tehát akár maga Whoopi Goldberg is, mint afféle papáca, magára húzhatná az “emberhalász” cipőjét.

Közreadta: Dr. Téglásy Imre

 Nemzeti InternetFigyelő (NIF)