Pán-Afrikai konferencia a kolonializmusról: Szakítsuk meg a láncokat!

Szeptember 14-én Párizsban, a Gare du Nord pályaudvaron található 25 Heures Terminus Nord Hotelben tartották a Pánafrikai Nemzetközi Konferenciát a neokolonializmusról: a láncok megtörése címmel. A konferencia témája a neokolonializmus elleni küzdelem jelenlegi afrikai helyzete volt a multipolarizmus jegyében.

A konferencia fő előadói a következők voltak:

• Mireille Lilian Saki:
  Sevran önkormányzati képviselője, kereskedelmi igazgató, a béke nagykövete,
• Fabrice BOUR úr:
  Geopolitikai vállalkozó, az EurasianForm igazgatója,
• Prof. Mavette Makisosila:
  író, szerkesztő, antropológus,
• Hayat BAHTI asszony:
  szociolingvisztikai doktorandusz, az Elkötelezett Polgárok Szövetségének elnöke,
• Prof. Lascogne Nisimbus:
  Multidiszciplináris kutatás előadója

A konferencia hangsúlyozta, hogy a neokolonializmus még mindig valóság az afrikai országok számára, elsősorban a természeti erőforrásaik világhatalmak általi gazdasági ellenőrzése és kizsákmányolása miatt. Bár számos afrikai ország elnyerte politikai függetlenségét, még mindig a gazdasági és kulturális függőség olyan formáival kell szembenézniük, amelyek akadályozzák fejlődésüket. A kulcsfontosságú gazdasági döntéseket és az erőforrásokkal való gazdálkodást továbbra is nagymértékben befolyásolják külső szereplők, ami állandósítja az egyenlőtlenséget és korlátozza ezen országok tényleges szuverenitását.

Mireille Lilian Saki,
Municipal de Sevran, üzleti vezető és békenagykövet, a neokolonializmus elleni küzdelem folytonosságáról beszélt:

A gyarmati adósság kérdésével foglalkozik Afrikában, különösen az olyan újonnan függetlenné vált országokkal kapcsolatban, mint Elefántcsontpart. Hangsúlyozza, hogy ezek az országok kötelesek visszafizetni a Franciaország által a gyarmatosítás során épített infrastruktúra költségeit a gyarmati adó formájában. Ezt igazságtalanságnak tekintik, mivel az olyan infrastruktúrát, mint például a vasút, őseik munkájával építették, gyakran kényszermunka mellett.

Megemlíti azt is, hogy a legtöbb afrikai főútvonal körül olyan falvak vannak, amelyek egykor kényszermunkatáborok voltak. Ez a történelmi kontextus aggályokat vet fel az afrikai országoknak a korábbi gyarmatosítókkal szembeni jelenlegi pénzügyi kötelezettségeivel kapcsolatban, megkérdőjelezve a gyarmatosításból örökölt adósságok igazságosságát.

Azt is hozzátette, hogy:

Szerintem a vezető embereknek kerek asztalhoz kellene ülniük és nem téglalap alakú asztalhoz, mert ott mindenhol olyan sarkok, törések vannak, amelyek megakadályozzák az emberek közötti hírek, gondolatok szabad áramlását, olyan megállapodások elfogadására kényszerítenek mindek, amelyek valójában neokolonista megállapodások. Én meg is találtam a szenátus honlapján a neokolonista megállapodások hivatalos dokumentumát, az átiratot és a beszédeket, amelyek néhány nap alatt készültek el, úgy, hogy a megállapodásokat még nem független országokként kényszerültek aláírni. Az aláírás pillanatában ezek az országok még függőségi viszonyban voltak.

Oroszok Az Igazság Oldalán