Orbán jószolgálatot tett a Nyugatnak azzal, hogy felkereste Putyint

Orbán Viktor jószolgálatot tett a Nyugatnak azzal, hogy Putyin orosz elnökkel tárgyalt a békéről, a kelet-nyugati kiegyezés lehetőségéről, és egy új európai biztonsági és együttműködési rendszer elveiről – értékelte Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke a magyar miniszterelnök moszkvai látogatását.

Huszárvágásával Orbán megmutatta, hogy a békés jövő útja nem Oroszország áhított katonai legyőzésén, következésképpen az ukrajnai konfliktus kiterjesztésén át vezet, hanem annak tudomásul vételén, hogy a biztonság egy és oszthatatlan, és egyik fél sem érvényesítheti saját biztonságát a másik rovására, mint teszi a NATO keleti terjeszkedésével.

Orbán, az Európai Unió soros elnökeként felerősített egy másfajta logikát: Oroszország 2021. decemberében megfogalmazott jogos biztonsági követeléseinek komoly megfontolását. Meggyőződhetett arról, hogy Putyin elnök kész a kiegyezésre a biztonság kölcsönös szavatolása esetén, de mivel a nyugati hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, nem csak elutasítják a kiegyezést, hanem folytatják Zelenszkij Ukrajnájának katonai és anyagi támogatását, Oroszországnak nem áll módjában lemondani arról, hogy biztonságának katonai eszközökkel szerezzen érvényt.

„Sok még a tennivaló a békéért” – fogalmazott Orbán. Putyin pedig őszintén megmondta neki, Oroszország senkinek a kedvéért sem mond le biztonságáról, és ha a Nyugat nem hajlandó szavatolni biztonságát, akkor maga szerez érvényt neki.

Putyin megismételte, amit az ukrajnai békekötés feltételeiről mondott június közepén az orosz külügyminisztérium állománya előtt:

1. Ukrajnának el kell ismernie a Krím, a Donyecki Népköztársaság, a Luhánszki Népköztársaság, továbbá Zaporozsje és Herszon megye Oroszországhoz tartozását;
2. Ukrajnának jogilag kinyilvánítottan el nem kötelezetté és atomfegyvermentessé kell válnia;
3. Ukrajnának le kell szerelnie (demilitarizálás) és nácitlanítania kell;
4.  Fel kell függeszteni a szankciókat Oroszország ellen;
5. A béketárgyalás megkezdéséért Ukrajnának vissza kell vonnia fegyveres erőit a Donyecki Népköztársaságból, a Luhánszki Népköztársaságból, Zaporozsje és Herszon megyéből.

Olyan őszinte megbeszélésben volt része a két delegációnak, hogy Lavrov orosz külügyminiszter egyenesen „nagyszerűnek” nevezte a találkozót, Szijjártó Péter külügyminiszter pedig kijelentette: „a párbeszédet semmi sem pótolhatja”.

Az őszinteség vélhetően arra is kiterjedhetett, hogy megmondták Orbánnak, bármennyire nagyra tartják és tisztelik a magyar kormány békére irányuló diplomáciai erőfeszítéseit, különösen szembefordulását a Nyugaton uralkodó háborús politikával, a kiegyezés végső soron nem Magyarország jószándékán múlik, hanem a nyugati nagyhatalmak Oroszországgal szemben követett politikájának radikális felülvizsgálásán. S amíg ennek az ellenkezője, nevezetesen az oroszellenes háborús hisztéria uralkodik a józansággal szemben, Oroszország nem lát lehetőséget a kapcsolatok normalizálására.

Moszkvai útját megelőzően Orbán azt mondta, hogy „Oroszországnak az európai biztonsági rendszer részesévé kell válnia”. Szíjjártó Péter külügyminiszter pedig Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel közös közleményben tudatta, hogy Magyarország az Ukrajnában élő összes nemzeti kisebbség jogainak szavatolását szükségesnek tartja. Tehát nem csak a magyarét!

Ezek a jó irányba tett lépések arra utalnak, hogy a magyar diplomácia szuverén népek és nemzetek egyenjogúságának és önrendelkezésének szellemében szeretné elérni az igazságos és tartós békét, s lefektetni egy új európai együttműködési rendszer erkölcsi alapjait.

A Magyar Békekör különösen nagyra értékeli, hogy Orbán igyekezett megtudni Putyintól, hogyan körvonalazódik az orosz vezetés fejében egy olyan új biztonsági és együttműködési rendszer, amelyben Magyarország egyenjogú félként találhatná meg a helyét, és jó viszonyban élhetne Kelettel és Nyugattal egyaránt.

Két és fél órás megbeszélésükön Putyin elmondhatta miniszterelnökünknek, hogy nem pusztán európai, hanem eurázsiai rendszert terveznek, és hogy alapelvnek az egyenjogú, oszthatatlan biztonságot, az egymás iránti tiszteleten és az élet minden területére kiterjedő egyenjogú együttműködést tartják. Az országok és népek szuverén fejlődésének kölcsönös megalapozásáért. Példaként említődhetett a sokpólusú világrendet megalapozó BRICS, a Sanghaji Együttműködési Szervezet és az Eurázsiai Gazdasági Unió tapasztalata, különös tekintettel az utóbbira, a tervezett eurázsiai biztonsági és együttműködési rendszerrel összefüggésben.

A NATO és az EU vezetőinek írt beszámoló jelentésében Orbán arról is számot adhatott, hogy az orosz politikai vezetés nyitott a komoly biztonságpolitikai tárgyalásra, ehhez pedig akkor sem tart szükségesnek semmilyen közvetítői szerepvállalást, ha meghallgatja és méltányolja is a vele kapcsolatot kereső felek véleményét. Ez lényegében azt jelenti, hogy Oroszország biztonsága nem közvetítés, még kevésbé teátrális békecsúcsok kérdése, hanem közvetlen megállapodásé Ukrajnával és nyugati támogatóival.

De ettől még távol vagyunk. Az EU vezetése úgy kikelt magából amiatt, hogy Orbán tárgyalni mert Putyinnal, rést ütve a háborús politika falán, hogy elhatározta, nem jön Budapestre felavatni a soros magyar EU elnöki tisztséget. Legszívesebben megfojtanák Orbánt egy kanál vízben, ha a békepolitikának nem volnának más nyílt vagy hallgatólagos támogatói. Az ellene elkövetett merénylet után lábadozó Fico szlovák miniszterelnök ugyanis első nyilvános megjelenésekor közölte: szívesen Moszkvába utazott volna Orbán Viktorral, ha egészsége megengedte volna. S ott van még a jobboldali Patrióta pártösszefogás is, mely a háborúpárti liberális-szocialista koalícióval szemben formálódik.

Maga a magyar miniszterelnök higgadtan a következő szavakkal utasította vissza azoknak a nyugati szövetségeseknek a bírálatát, akik tücsköt-békát kiáltottak rá: „Ha véget akarunk vetni a háborúnak, politikailag kell cselekednünk, nem pedig bürokratikusan”.

Orbán Viktor annak ellenére sem képviselhette Moszkvában a Nyugatot, hogy az EU soros elnökeként tárgyalt Putyinnal. Mindazonáltal kiállásával a békés együttműködésért lefegyverző hatást gyakorolhat a nyugati háborús politikára, bizonyítva, hogy a konfrontációval szemben létezik reális együttműködési alternatíva. Nagyon fontos vállalkozás ez egy olyan pillanatban, amikor Magyarország nyugati szövetségesei a közvetlen katonai beavatkozás gondolatát dédelgetik Oroszország ellen.

 

Moszkva, Budapest, 2024. július 6. szombat (MB)

Kiadta: Magyar Békekör

Kiemelt képen: a magyar és az orosz delegáció a Kremlben 2024. július 5-én.