Orbán Éva: Háború, hadüzenet nélkül - 1956. november 4.

A Pravdában közzé tett 1956. október 30-i megtévesztő szándéknyilatkozattal ellentétben – miszerint a szovjet fél kész csapatainak kivonásáról tárgyalni – október 31-én az SZKP vezetősége már vita nélkül a magyar felkelés leverése mellett döntött. Ennek a döntésnek a kiváltó oka a szuezi válság mellett az USA elnökének döntése volt, ami megpecsételte a magyar forradalom sorsát.

Charles Bohlen moszkvai nagykövet október 30-án (az izraeli támadás másnapján) hivatalos jegyzéket adott át a szovjet vezetőknek. Ebben az USA külügyminisztere (Foster Dulles) leszögezte, hogy az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe. Vagyis a szovjet vezetés szabad kezet kap.

Ez az „üzenet” mely Dulles október 27-i beszédének csatlós államokra vonatkozó passzusa volt, 28-án az ENSZ BT ülésen is elhangzott. Majd 29-én Bohlent utasították, hogy erre hívja fel Zsukov és a szovjet vezetők figyelmét. Október 31-én Eisenhower elnök televíziós beszédében megismételte a mondatot.

Konyev marsall, a Varsói Szerződés főparancsnoka, október 31-én kapta meg az “ellenforradalom” leverésére, a rend helyreállítására a parancsot. A beavatkozást utólag hagyták jóvá a szocialista országok vezetői.

Ezek a tények azt igazolják, hogy Amerika cserben hagyta a magyar szabadságért küzdőket, de ugyanakkor maximálisan kihasználta propaganda célokra a „magyar ügyet”. A szovjet propagandának viszont nagyon jól jött, hogy a világ közvéleménye megoszlott a két konfliktus között.

1956. november 4-e gyásznap a magyar történelemben

Konyev marsallt kinevezték a magyarországi hadművelet vezetőjének, aki Szolnokra jött, hogy egyértelműen felkészüljenek a második katonai beavatkozásra. Lascsenkó november 2-án Szolnokon Konyev marsallt arról tájékoztatta, hogy a jelenleg Magyarországon lévő szovjet haderő nem lesz elegendő a magyar felkelés gyors leverésére, és még egy hadosztály erősítést kért.

November 4-én hajnalban Románián keresztül megérkezett a következő gépesített gárdahadosztály is, de ez már az Odesszai Katonai Körzetből. Előbbiek a Szovjetunió Kárpáti Katonai Körzetébe tartoztak. A szovjet védelmi miniszter veszteséglistájának bevallott adatai szerint a hadműveletben 58.821 szovjet katona vett részt.

Az RTF bécsi különtudósítója szerint 200.000 szovjet gyalogos és 4600 tank tartózkodott hazánkban. Ehhez kell még számítani a többezer harci járművet is.

A támadás legalizálásához megszerezték a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb politikai vezetőinek egyetértését. Speciális osztagokat hoztak létre KGB-s vezetők (Szerov, Grebenyik, Zirjanov, Korotkov) irányításával. A Tökölre tárgyalni menő magyar katonai küldöttséget még éjfél körül letartóztatták.

A második beavatkozás a “Forgószél” (Vihr) hadműveleti nevet kapta, és a “Mennydörgés” (Grom) jelszóval indult november 4-én hajnali 4 órakor.

A feladat: a magyar szabadságharc eltiprása, a kormány elfogása volt, az esetlegesen ellenálló magyar honvédség lefegyverzése, valamint letartóztatások, deportálások.

A cél: Magyarországot megtartani a szovjet hatalmi övezetben, és a Moszkva által kinevezett törvénytelen Kádár-kormányon keresztül irányítani.

Ez is érdekelheti: Axios: Biden szerint Kamala Harris nem tudja legyőzni Trumpot

November 4. vasárnap

1956. november 4-e súlyos tragédiával köszöntött ránk. 04.00 órakor megkezdődött a második szovjet intervenció.

A fővárosban a hatalmas méretű (5 hadosztállyal támadtak) szárazföldi, páncélos támadás mellett a légierőt is bevetették. Megszállták a repülőtereinket, bevonultak a vidéki városainkba, körbe kerítették a fővárosunkat, ahová több irányból törtek be. Háború kezdődött, hadüzenet nélkül. A szovjet csapatok rommá lőtték a fővárost, iszonyatos háborús pusztítást végeztek, mindenütt, amerre jártak. Az elfogottakat vagy agyonlőtték vagy deportálták Kárpátaljára.

A Szabad Kossuth és Petőfi Rádió derűs napkezdését 05.20 h.-kor tragikus szózat szakította félbe.

„FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM!

Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.

Csapataink harcban állnak! – A kormány a helyén van! –

Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

A Himnusz és a Szózat felcsendülő hangjai ritkán voltak ilyen aktuálisak. A jelentést több nyelven és többször is megismételték. Nagy Imre szózata természetesen hangszalagról került adásba, mivel már Nagy Imréék a jugoszláv nagykövetségre menekültek.

Mit tesz ebben a válságos helyzetben

a Néphadsereg vezetősége?

Mivel az egész országban a másnapi békés újrakezdésre készültek, a katonatisztek jelentős része szabadságon, otthon volt. A laktanyákban lévőket legtöbb helyen hatalmas tűzerővel lerohanták a szovjet csapatok.

Ebben a válságos helyzetben hajnali 5 és 6 között „A Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó Janza Károly altárbornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok megtiltották az ellenállást. A Honvédelmi Minisztérium főcsoportfőnökségei, csoportfőnökségei, főnökségei, valamint az Országos Légvédelmi Parancsnokság ennek értelmében a tűzszüneti parancsot továbbították alárendeltjeik felé.”

Egyértelműen megtiltották a katonaságnak, hogy védjék az országot. Sőt Uszta még aznap Szolnokra távozott.

8 óra tájt újabb tiltó utasítást kapott a Néphadsereg. Usztáék után most Münnich utasította a Néphadsereg alakulatait Szolnokról. „Ne nyissanak tüzet a szovjet támadókra, hanem parlamenterek által adják meg magukat.”

A HM parancsával szembeszegülve, az újabb tiltó utasítás ellenére nagyon sok katona, rangjelzését letépte, és honvédként állt a szabadságharcosok mellé, hogy harcoljon a támadók ellen. Tisztelet és becsület illeti ezeket a magyar – honvédő – katonákat.

Az országban több helyen fegyveres ellenállás bontakozott ki. A harcok a fővárosban voltak a legerősebbek és legelkeseredettebbek, és a külső kerületekben – Csepel, Kőbánya, Óbuda – tartottak még több nappal tovább.

Nagy Imre rádiószózatát követően már a Szolnoki Rádió tudatta az ország népével a Kádár-kormány megalakulását. A november 1-én Parlamentből „eltűnt” Kádár János 3 nap múltán így tért vissza a Szovjetunióból, és attól sem riadt vissza, hogy táviratban kérje az ENSZ főtitkárától, hogy a BT vegye le a magyar kérdést a napirendről.

Ez is érdekelheti: Az 1919-es román megszállás mártírjaira emlékeznek Hódmezővásárhelyen

A magát „Forradalmi Munkás-Paraszt kormány”-nak nevező Kádár-kormány külön rádióadóval is rendelkezett. Münnich Ferenc tudatja Apró Antal, Kádár János, Kossa István és a maga nevében, hogy 1956 november 1-én kiléptek a Nagy Imre kormányból, és új kormányt alakítottak „a fasizmus fenyegető veszélye és azok népgyilkos bandái ellen.”

Ez a szovjetek által megalakított bábkormány – majd a szolnoki szovjet páncélosok védelme alatt – csak november 7-én merészkedik fel Budapestre.

A november 4-i rádióadások hűen tükrözték az országban uralkodó állapotokat

Segélykiáltások mind a nagyvilághoz

A magyar rádióadások rendszertelenek. Van, hogy ismeretlen amatőr adókon továbbítják a híreket, természetesen több idegen nyelven is.

12.23h. Egy ismeretlen magyar adó:

„Figyelem! Figyelem! Figyelem! Felhívás az ENSZ szervezetéhez!

Szovjet tankok százai támadják a magyar fővárost!

Segítséget kérünk a magyar forradalomnak!

Figyelem! Figyelem! Figyelem! Szovjet harckocsik támadják a magyar fővárost!

Kérünk segítséget az egész világtól!

Figyelem! Figyelem! Figyelem!

Mindenkinek! Mindenkinek! Mindenkinek! Szovjet harckocsik támadják a magyar fővárost!

A világ segítségét kérjük.!

Az elhangzott segélykiáltások reménytelenné váltak. A spanyolok segítettek volna, de az amerikai vezetés ezt megtiltotta. Amerika akkor sem tagadta meg az érdekeit, és ma sem.

A szabadságharcosok és a szívükben honvédek amíg bírtak, küzdöttek a magyar szabadságért.

Budapest, és több vidéki város is Hős várossá vált a szabadságharcban, majd a tüntetések, a hófordulók kapcsán.

November 5. hétfőn Grebenyik már kiadta 1.sz.napiparancsát. Ennek értelmében a fővárosban mindenki köteles volt a szovjeteknek engedelmeskedni, különben statáriális eljárás érvényesült, azaz agyonlőtték, jobb esetben elhurcolták. Ennek az 1.sz. parancsnak alapján születtek meg a vidéki városokra vonatkozó azonos parancsok. A parancsot másnap írott formában közzétették.

A szovjet csapatok rommá lőtték a fővárost, iszonyatos háborús pusztítást végeztek, az egész országban, amerre jártak. Elfoglalták a helyőrségi laktanyákat, a repülőtereket, a fontosabb útvonalakat a középületeket és intézményeket. Előfordult, hogy még a laktanyákat is kifosztották, mint például a piliscsabait, ahonnan mindent elvittek, a felszereléseket is.

November 4-19 között 4.118 főt tartóztattak le, többezer főt próbáltak Kárpátaljára hurcolni. A kivégzésekről nincsenek ismert adatok, nem hozták nyilvánosságra.

A szovjet jelentések szerint a magyar fegyveres ellenállást november végére sikerült leverni, és a magyar hadsereg lefegyverzését is megoldani. Teljes katonai szükségállapot lépett életbe. Szovjet városparancsnokságok irányításával folyt a járőrtevékenység. Szovjet KGB-sek végezték a felkelők és ellenállók letartóztatását, a lakosságnál lévő fegyverek összegyűjtését. Így ért véget a „Forgószél”.

Beismert szovjet összesített adatok szerint a magyar felkelés leverésére a szovjet vezetés 17 hadosztályt vetett be, ebből 8 gépesített, 1 harckocsi, 2 lövész, 2 légvédelmi-tüzér, 2 repülő, 2 légideszant.

1956 november 24-én Konyev marsall bejelentette, hogy a szovjet kormányhatározat értelmében hazánk területére küldött szovjet alakulatokból megalakult a Déli Hadseregcsoport, akik itt maradtak a rendszerváltozásig.

Ez is érdekelheti: Nézőpont: változatlan pártpreferenciák, minden második magyar Orbán-párti

Az idézetek lelőhelyei megtalálhatók: Orbán Éva: Amit ’56-ról mindenkinek tudnia kell c. könyvében.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)