Nincsenek kordonok, Orbán a miniszterelnök
Nyolc évnyi posztkommunista pusztítás és nemzetrontás után másként gondolkodhatunk, élhetünk, más életérzéssel indulhatunk reggelente munkába és térhetünk meg családunkhoz esténként munkánk végeztével.
Nyolc év… Lehet, hogy soknak tűnik, mert nekünk, akik ezt végigszenvedtük bizony sok volt. Annyi megaláztatást és lelki traumát kellett nemzetünknek nyolc év alatt elszenvednie, amire sokan nem is mertek gondolni azon a napon, amikor a most hatalomba kerülő miniszterelnök átadta a hatalmat azoknak, akiktől ma visszavette. Pedig tudta, hogy a posztkommunisták csalással nyertek 2002-ben, ahogyan tették hajdanán a kék cédulákkal. Tudta, de nem szólt. Nem szólt, mert a száját tartania kellett. Mától ő Hazánk miniszterelnöke.
Vegyes érzésekkel hallgattam végig Orbán Viktor Kossuth téri ünnepi beszédét. Vegyes érzésekkel, mert én még nem felejtettem el a múltat. Nem felejtettem el 2002. július 4-ét, nem felejtettem el 2002. december elsejét, nem felejtettem el a Gyurcsány-puccsot, nem felejtettem el azt a napot, amikor a paprikajancsi letette az esküjét, nem felejtettem el a 2004. december 5-i népszavazást, aminek a nemzetre nézve pozitív eredménye ellen inaszakadtával harcolt a Gyurcsány-rezsim. Nem felejtettem el a nemzetnyomorító, népirtó intézkedéseket – a XXI. századi magyar holokausztot. Nem felejtettem el 2006. szeptemberét és októberét, a kilőtt szemeket, a megalázott embereket, a nemzeti zászlókat meggyalázó, azonosítószám nélküli garázda elemeket, a cinikus miniszterelnököt és rendőrfőkapitányt, a kitüntetéseket osztogató főpolgármestert.
Nem felejtettem el az ígéretet, hogy mindenkit meg fogunk védeni. Nem felejtettem el az ultimátumokat, az alibi kordonbontást, az elkülönülő színpadot a Kossuth tériektől. Nem felejtettem el a Kossuth tériek fel nem vállalását, nem felejtettem el a vezér megfutamodását 2006. október 23-án, nem felejtettem el a meséket a szélsőséges Gyurcsány-kormány népszavazással való lemondatásáról, és nem felejtettem el a népből, nemzetünkből önszerveződött Magyar Gárda és a Jobbik szélsőségessé nyilvánítását. Nem, én nem felejtettem el.
A Nemzet döntött 2010. április 11-én. Olyan döntést hozott, amelyet tiszteletben kell tartani. A Nemzet döntéséből új kormány született. A kormány legitim, amennyiben legitimnek tekintjük az 1949. évi XX. Törvényt, mely a Magyar Köztársaság Alkotmánya.
Viktor beszélt, szépen, nem túlharsogva a nemzeti vágyakat. Beszélt és ígért. Megígérte, hogy mindenkit meg fogunk védeni és kijelentette, hogy ő is Kossuth téri. Köszönöm Viktor, most már megnyugodtam. Ezt eddig nem tudtam, de ez biztosan az én hibám. Ki másé lenne. Nem figyeltem oda. Ígérem, ezután másként lesz. Majd jobban figyelek.
Már merev figyelemmel nézek szét és látom, hogy nincsenek kordonok, hogy nem fütyülik ki az új miniszterelnököt, hogy több tízezren ünneplik az új kormányt és egy új korszak kezdetét a Kossuth téren. Tagadhatatlan, hogy ez jó érzést kelt bennem még a fölmerülő kérdésekkel együtt is. Nyugalmat, lelki békét sugároz, egy olyan békét, melyben lehet alkotni, dolgozni, családot alapítani, építkezni a jövőnek, a magyarságnak, a nemzetnek.
Ezek láttán mit is kívánhatnék? Igaz magyarként csak olyan cselekedeteket, melyek nemzetünk boldogulását és jövőjét szolgálják, de ne csak szavakban, hanem tettekben is.
Isten hozta Miniszterelnök úr!
Bella Árpád
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
2010 május 29 gyásznapként fog bevonulni a magyar történelembe. Undorító volt látni a sok hazaáruló férget, ahogy összekapaszkodtak Orbán felesketése alkalmával. Negyed órát ecsetelte a likudos, szabadkőműves, új világrend építők, és a zsidó nagytőke tökeit szopogató kipás féreg, hogy ők igenis forradalmat csináltak. Hogy valósult meg a nagy nemzeti egység, ha 2.911.017 szavazójogú állampolgár el sem ment szavazni, és egymillió meg a Jobbikra szavazott. Most meg a Fidesz kormányprogramját is csak ők szavazták meg a 2/3-adjukkal, 107 képviselő meg nem fogadta el azt, nagyon helyesen, mert mit lehet elfogadni azon, ami nincs. Gyásznap ez a mai, de kezdete is a globális nagytőkét kiszolgáló diktatúrával szembeni nemzeti ellenállásnak. Az új, nemzetellenes kormány minden, a nemzet érdekeit sértő intézkedését bojkottálni kell, és minden, a húsz év alatt elkövetett mocskosságukat nyilvánossá kell tenni. Ennek a diktatúrának, érintettsége folytán, semmi szándéka nincs az elszámoltatásokra, a lengyel mintára történő luxusnyugdíj megvonásokra, a közbiztonság nemzeti elégedettséggel járó megvalósítására, a multik kedvezményeinek az eltörlésére, valamint az államadósság újratárgyalására. Orbán már megy is Brüsszelbe, megnyugtatni a nemzetközi nagytőkét és bankokat, hogy van még mit ellopni ettől az országtól, és ezért nyilván teletömik a zsebét a féregnek. Gyásznap ez a mai, gondoljatok csak szavamra az elkövetkezendő furcsa napokban, amelyek tán semmivel sem lesznek mások, mint az eddigi húsz év alatt, de nemzetünk megmenekülése a világhatalmi törekvéseket megvalósítani akaró külső és belső erőktől, immár egyre nehezebbé fog válni. Egyetlen reményünk a Jobbik, a Gárda, és az az egymillió hazafi, aki helyesen látta, hogy a Jobbik programját szóról-szóra kell megvalósítani. Orbánnak a szeme is olyan homályos, hogy ezt nem akarja észrevenni, mint az a szedett-vetett fércmű, amit ő a kormányprogramnak nevez. Hazánk ugyanolyan szégyene ő, mint az eddigi húsz évben népünk nyakán lógó senkiháziak. Csöbörből nem vödörbe kerül vele az ország, hanem egy mély és feneketlen katlanba. Éljen Magyarország, éljen a Szent Korona, és vesszenek a hazaárulók!