Nem lehet! Emberek, értsétek meg, nem lehet! – gondolatok Trianon kapcsán


Nagyításért KATT a képre

Alcím:
Az életveszélyes dogmatizálás

Még hogy felülvizsgálni a határokat, még hogy visszacsinálni Trianont! Mán hogy a rossebbe lehetne! Eszeteknél vagytok, hülye magyarok! Tanuljátok mán meg, hogy hol a helyetek ’oszt kushadjatok! Húzzátok meg magatokat, menjetek össze olyan picikére, amekkorára az országotok! Tanuljatok végre rendet! Biflázzátok mán be a leckét, hogyan köll européer módjára viselkedni, az anyátok keservit!


Hirdetés

Mikor tanuljátok mán meg végre, ha kinyitjátok a pofátok ’oszt a hatalmasságoknak nem tetsző kijelentéseket tesztek, pillanatok alatt romba döntenek benneteket. Mit gondoltok, miért nem lehetett mindezidáig bevezetni nálatok az eurót? Engedetlen népség vagytok, rövid pórázon köll tartani benneteket, mammon világában pedig erre a közös pénztől eltérő nemzeti valuta, a forint, és annak árfolyamával történő tetszés szerinti játszadozás a leghatékonyabb eszköz.

Mindeközben Slota röhögve vigyorogja bele a tévéstábok kameráiba, vegyétek tudomásul, hogy a mi országunkból egyetlen négyzetcentimétert sem engedünk másnak, akár életünket és vérünket is áldozzuk érte!

Csütörtökön vette kezdetét a 10. jubileumi POSZT. A Pécsi Országos színházi Találkozó immáron elmaradhatatlan kelléke a változás útjára lépett városnak. Hál’ Istennek! – teszem hozzá pécsiként.

A világ kicsinyített modelljének nevezte a színházat Szőcs Géza író, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára a X. Pécsi Országos Színházi Találkozót megnyitó beszédében.

„Nemcsak azt gondolom, hogy a világ egy óriási színház és benne komédiás minden ember, hanem mindenekelőtt azt gondolom, hogy a színház nem más, mint egy kicsinyített világ.”

És valóban! Komédiások ezek, de bizonnyal kutyaütők vagy kontárok, azt is hozzá kell tennünk, de rögvest! Természetesen a politikai színjáték szereplőire gondolok. A szegfűmintás utódpártból csak a nevében (internesönel trendiül) „butácskát” jelentő Szili Katalin cselekedett bölcsen ezúttal, egyedül ő maradt a Törvényhozás Házában, hogy együtt emlékezzen azokkal, akik számára a hazáért való tenni akarás komilfó viselkedésforma. Igaz, kicskét nála is kilóg a lóláb, de a többieknél meg mán végképp.

Aszongya a szpíker a hírekben (Hír TV), hogy az MSZP és a parlamentből kiesettek, vagy valami hasonló. Mármint, hogy ők Budapesten, a Liszt Ferenc téri Ady Endre szobornál emlékeztek, ahol Hiller „Mi szociáldemokraták” Steve – úgyis mint történész – mondta el a frankót Trianonról.

Szerinte a trianoni megállapodás nem békét és nyugalmat hozott, hanem „meglévő és újabb, még jobban sebző konfliktusokat rejtett magában”. Vajh mi lehet ennek az oka, Istenben szeretett felebarátim? Nem kell sokat törnünk rajta a fejünk, mert Steve a választ is rögtön megadja: egyúttal szakított a békék évszázados európai hagyományával is, miszerint „a vesztest nem alázzuk meg.” Hiller szerint 90 évvel ezelőtt a veszteseket nemcsak megalázták, hanem bele is taposták a földbe.

A tévétudósításban egykori prominens SZDSZ-esek is feltűntek egy-egy rövid vágókép erejéig, Fodor Gabriella alakja kimagaslott a tömegből.

No, mármost egy rövid bemelegítő kérdés így az elejére: Vajon fel tudja-e idézni emlékezetének mélységes mély bugyraiból a tisztelt Olvasó, hogy a 2010-es esztendőt megelőzően, a Maszop és csatolt részei, vagy egyáltalán a mérvadó parlamenti tényezők úgy cuzamme, hányszor rendeztek nyilvános megemlékezést Trianonról? A memóriám már nem a régi, de speciel a Maszopra vagy a Szadeszre egyetlen egy alkalommal sem emlékszem, hogy részt vett volna ilyen rendezvényen.

1 nagyon érdekes és tanulságos idézett a Jobbik közleményéből:

„A Jobbik Magyarországért Mozgalom azért is tartja történelmi sikernek az emlékülés kiharcolását, mert 20 éve a Fidesz még demonstratívan kivonult az ülésteremből, amikor a békediktátumra egyperces néma felállással emlékezett az Országgyűlés. 10 éve, a Fidesz kormányzása alatt pedig semmilyen megemlékezés nem volt, hiába tartottak a 80. évforduló másnapján államfőválasztó ülést a Parlamentben. Bízunk benne, hogy a jövőben állami kitüntetések, emlékbélyeg és más méltó elemek is kísérik az évfordulót.”

A Maszop, kénytelen kelletlen, megemlékezett Trianonról, mert most ez a trendi, ezt köll csinyáni. Basszátok meg! – tenné hozzá Megyó vagy Francisco, ha még hivatalban lennének. De már nincsenek.

Szóval, Istenben szeretett felebarátim, bizony, színház az egész világ, s benne színész minden férfi és nő. Úgy tűnik, Thália papjainak és papnőinek kiválasztásában is jó ismérv, hogy miről ismerszik meg a magyar ember. A tetteiről! Nos, a ripacsot a szupersztártól a játéka, annak hitelessége választja el csupán. És itt ez szintén megképződött. Akinek van szeme a látáshoz, van füle a halláshoz, az láthatja, hallhatja.

No de!

Van még 1 rendkívül zavaró  és legalább ennyire veszélyes momentum!

Nézem a Civil Kaszinót. Pesty László  azon búsong, hogy Gaudi-Nagy Tamás a Jobbik egyik képviselője Trianon felülvizsgálatának szükségességéről beszél. A műsor másik vendége, a kitűnő Boros Bánk Levente az emléknap funkciójáról beszél, kihangsúlyozva, hogy nem a határok visszaállítása a célja, hanem a történelmi tudás, az emlékezés meg a többi. És más műsorokban is ugyanez köszön vissza.

Most értettem csak meg, bekövetkezett az, amitől tartottam. A nemzeti helyett csak polgári kormányzást kaptunk. Ez pedig ide, a jelek szerint édeskevés lesz. Amolyan „nesze semmi, fogd meg jól”. Így már világos, hogy mondjuk a Dr. Varga Tibor, Dr. Tóth Zoltán József, Bene Gábor, Zétényi Zsolt, vagy ne adj’ Isten Halász József összeállítású csapat helyett a miniszterelnök miért a Boross Péter, Pozsgay Imre, Pálinkás József, Szájer József, Schöpflin György, Stumpf István team-et bízta meg az új alkotmány koncepciójának megalkotásával.

A Népszabadság on-line változatának tudósításában a „szaktekintély” szót használja a hatfős csapat tagjaira. De miben is szaktekintélyek? Alkotmányozásban? Boross Péterről, mint a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat egykori igazgatójáról speciel nem tudom elképzelni, hogy milyen tanácsokat tudna adni alkotmányozás ügyben, arról már nem is beszélve, hogy Hóbagoly* vajon hogyan viszonyul a Szent Koronához, és az azon alapuló jogrendszerhez. És ez még akkor is így van, ha a sors fura fintoraként darab ideig mégis csak betölthette a miniszterelnöki posztot. A Szabad Nép utódja tudósításában Szájer József Ep-képviselő esetében nem felejtkezik el arról, hogy külön kiemelje: „aki részt vett az európai parlament alkotmányozó konventjének a tanácskozásain is”. Tetszik érteni? Ült már bent néhány ilyen ülésen, jó lesz.

Beszarás.

*(Hóbagoly= a politikus elterjedt elnevezése az urbánus frazeológiában. Kevésbé műveltebb néprétegek köreiben ismeretes még a népszerű rajzfilmfigurára való utalásként a Dr. Bubó elnevezés is.)

Kicsikét elkanyarodtunk a fő csapásiránytól, térjünk vissza hát rövidre szabott kis írásunk lényegi mondanivalójához!

Mi a baj azzal a fajta kommunikációval, melyet Pesty László és a kitűnő Boros Bánk esetében is tetten érhettünk? Az, hogy dogmatizál! De mi a baj a dogmával? Az, hogy megkérdőjelezhetetlen! De legalábbis annak tüntetik fel!

Nem lehet! Emberek, értsétek meg, nem lehet!

Nincs ilyen, amiről te beszélsz! Ugyan kérem, senki sincs, aki a határok eredeti formában történő  visszaállításáról beszélne, hiszen ez ma már kivitelezhetetlen, buta az, aki ilyet állít! De nem is állít ilyet senki! Miért? Egyszerűen azért, mert kivitelezhetetlen és punktum!

Ennek a fajta kommunikációnak az igazi veszélyeire Deák Ferenc hívja fel a figyelmünket:

„Amit erő és hatalom elvesz
Azt ídő és kedvező szerencse
Ismét visszahozhatják.
De miről a nemzet félve a szenvedésektől
Önmaga lemondott,
Annak visszaszerzése mindíg nehéz
S mindíg kétséges”

(Deák Ferenc)

BINGÓ!

Mondok én valamit!

Játsszunk el a gondolattal és  képzeletben pörgessük vissza az idő kerekét, vagy kilencven esztendővel. Képzeljük el a következő szituációt! Ülünk valamelyik fővárosi kávéházban, társasági életet élünk, kedélyesen kvaterkázunk, amikor odajön hozzánk a pincér és aszongya:

„Uraim, rossz híreim vannak, holnap elcsatolják Magyarország területének 71%-át. El fogjuk veszíteni a lakosság 64%-át. Az erdők 88, a szántóföldek 61%-át. A mezők 78%-a, a legelők 74%-a fog a határokon kívülre, más országok fennhatósága alá kerülni. De a vasútvonalaink 62%-át, valamint a közútjaink 65%-át is el fgojuk veszíteni a holnapi nap folyamán. Továbbá holnaptól lőttek az ipari termelésünk 88%-ának is. A vas- és fémiparunk 50%-a is oda lesz. A teljes arany-, ezüst és sótermelésünk is megszűnik a holnapi naptól fogva. Kiéheztetnek bennünket, mivel holnaptól a kukoricatermelésünk 69%, a búzatermelésünk 55%-a kerül idegen kézre.”

Képzeld el, ahogy ott ülünk az asztalnál, értetlenül nézünk a pincérre, és azon morfondírozunk, hogy szólunk a főnöknek, intézzen neki egy beutalót a Lipótra.

Á! Ez lehetetlen! Kizárt! Ilyen nincs! Még hogy egy ország kétharmadát csak úgy, máról holnapra egy tollvonással elcsatolják egy másik országhoz, az teljességgel kizárt! Ilyen még nem fordult elő a történelemben, és nem is fog! Ha a Besenyő család kilencven évvel ezelőtt már menő família lett volna a korabeli médiában, Besenyő M. J. A. B. V. István, azaz Besenyő „Miért Járatod A Bolondját Velünk” István bizonnyal beszólt volna ennek a fantáziadús felszolgálónak, hogy Nooooormális?! De kilencven esztendővel ezelőtt még nem volt Besenyő család, legalábbis a korabeli médiában nem.

A világ legigazságtalanabb „békéjét” ünneplik Slotáék, a talpnyaló dörgölőzködő hálálkodását kifejezve a kenyéradó gazdának, a nagyhatalmaknak . Önfeledten dölyfösködik a szlovák nacionalista vezér – akinek első felesége egyébként magyar volt –, darab ideig még teheti, hiszen kis hazánk lesajnált országként van elkönyvelve gyakorlatilag az összes mérvadó körökben.

Pécsiként azt mondom, vannak biztató  jelek. A nagy kérdés az, hogy sikerül-e kitörnünk a „mit miért nem lehet megcsinálni” posztkommunista tökölődéséből, s ha sikerül is, vajon megrekedünk-e valahol félúton a nemzetiszín szalagokkal felpántlikázott fogyasztói létezés kizárólag GDP-ben mérhető, nemzetközileg is elismert tervteljesítéses módozatánál, vagy lesz elég bátorsága ennek a kétkezi munkát még sose látott, kollégiumi brancsból verbuválódott társaságnak, hogy végre felrázzák a nemzetet. S ha kell, a dogmáknak beállított, elsőre megváltoztathatatlannak tűnő, eukonform trendekkel szembe menve feltegyék azokat a kérdéseket, melyek feltétele immáron elengedhetetlenül sürgető.

A végére pedig – tán emlékeztető, tán figyelmeztető gyanánt – idepattintanám Deák Ferencnek egy másik nagyszerű gondolatát, mely egyben egymondatos sajtótörvény-tervezete is egyúttal:

„Hazudni már pedig nem szabad!”

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


3 thoughts on “Nem lehet! Emberek, értsétek meg, nem lehet! – gondolatok Trianon kapcsán

  1. Nagyon helyénvaló a cikk! Ezt kell hangoztatni, nem a beletörődést. Kell beszélni róla, de csak a beszéd kevés. Sose adjuk fel, mert aki nem cselekszik, nem érdemel semmit. Másképpen fogalmazva, aki nem dolgozik, ne is egyék!!!
    Adósunk Európa
    Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar,
    A Kárpátok védték, ha jött a zivatar.
    Az idők folyamán ráéheztek mások,
    Széjjeldarabolták Nagy-Magyarországot.
    Ki akarta? Ma élők, tehetünk mi róla?
    Felelős mindezért a vén Európa!
    Széttépték országunk, és sok millió szívet,
    Kisebbség nemzetünk öt országban így lett.
    Ki kérdez meg minket, jó nektek így élni?
    Kinek van jogában szíveinket tépni?
    Trianont sínyli hat ország magyarja,
    Köztük sem sok akad, aki így akarja.
    Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja
    Lakossága magát ősmagyarnak vallja.
    Ott nyílt meg számunkra a Kárpát-medence,
    Ontotta a magyart az áldott Verecke.
    Ezeréves múltat biztosított nekünk,
    S mi erre a múltra mindég büszkék leszünk!
    De megjelent Trianon és sorsokkal játszva,
    Csodás országunk darabokra vágta!
    Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke,
    Ez a magyarságnak mindenkorra lecke!
    De mindegy ki hogy számol, összead vagy szoroz,
    Ha magyar a magyar, nem lesz abból orosz!
    És így van ma Bánát, Baranya és Bácska
    Hetven év óta lenn Jugoszláviában.
    Ezért román Erdély, szlovák a Felvidék.
    Nagy-Magyarországot eképpen vágták szét.
    És Szlovákiában még elvárnák e néptől:
    Váljon meg örökre a múlt emlékétől.
    A szlovák a magyartól – fájdalom – irígyli,
    Ha Felvidéket mond, őt még az is sérti.
    Az erdélyieknek sem fényesebb a sorsa
    Értük is felelős marad Európa!
    ők azok, kiket a sors kevésbé kényeztet,
    De annál gazdagabbak: szeretnek, éreznek.
    Ott vasvillával, bottal erőltetnék rájuk,
    Hogy a magyarokból legyenek románok!
    Ebből kifolyólag békétlenség zajlik,
    De az igaz magyar, nincs amiért hajlik!
    Így nem csak minket súlyt a Trianoni átok,
    Kik bennünket tipornak, azokra is szállott.
    Számukra sem hozhat eszményi boldogságot
    Míg más üldözöttként éli a világot.
    Ausztriában sem mindenkinek mindegy
    Ha jól is megy sora, mégsem cserél szívet.
    Van ki nem feledi, honnan jön, hová tart,
    Nem hagyja kiölni magából a magyart!
    Nézem így sorjában, mi maradt még hátra,
    Sok-sok széjjelőzött magyar a világba.
    Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek
    Mert születésemtől e vidéken élek.
    Ennek a porában játszottam, mint gyerek,
    Ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek!
    Ez tanított arra, hogy ami nekünk sóhaj,
    Más nemzeteknek az ne legyen óhaj!
    Erről a síkságról látni a végtelent,
    Ez tár fel számunkra múltat, jövőt, jelent.
    A magyar nem kér mást, nem a régi földet,
    Egy, amit nem ad fel, hogy értsék végre őket!
    Lássa be a világ a békétlenség okát:
    E nép azért harcol, ne vegyék el jogát!
    Ne legyen a magyar mások keze-lába,
    Ne, ne alattvaló saját hazájában!
    Beszélhesse nyelvét, úgy, ahogy tanulta,
    Hisz ő tekinthet vissza a leggazdagabb múltra.
    Soknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk,
    De ÉL AZ IGAZSÁG, akárhogy titkoljuk!
    Együvé tartoznak, de büntetnek azóta,
    E hét (sok) évtizedért, a vádlott Európa!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A Gárda él és élni fog! – Megalakult a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom
Trianon 90.
Tájékoztatás: A Trianoni Gyászra emlékezők, és a Credo Együttest tisztelők figyelmébe!
Close