Négy kulcskérdés: Amit tudni kell az orosz-kínai kapcsolatokról

Hszi Csin-ping múlt heti oroszországi látogatásáról már annyi szó esett, hogy ebben már kimerült a leíró műfaj kimerült. Ehelyett vagy a konkrét szempontok részletezésére, vagy valamilyen mélyreható társadalmi-kulturális elemzésre van szükség. Ezt kétségtelenül az említett területek szakértői fogják elvégezni, ezért mi itt a leggyakrabban feltett kérdésekre adott rövid válaszokra szorítkozunk.

Oroszország és Kína szövetségesek?

Mindkét országnak korlátozott tapasztalata van a szövetségekről, és nem igazán hajlanak a kapcsolatok ezen formájára. Egy ilyen nyilatkozat ugyanis elkötelezettséget, és ami még fontosabb, a saját érdekek és képességek korlátozását jelenti a másik állam javára. Ha ez kölcsönös, akkor rendben van – és kölcsönösen előnyös lehet -, de mind a kínai, mind az orosz politikai logikában a cselekvési szabadság és a maximális szuverenitás a domináns attitűd. Ennek eredményeképpen Moszkva és Peking egyaránt ódzkodik attól, hogy kapcsolatukat szövetségként jellemezzék, és inkább a képlékenyebb kifejezéseket részesítik előnyben. Ez ismét megtörtént. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Hszi által használt kifejezések talán a lehető legközelebb állnak a szövetség gondolatához (amennyire ez a kínai kultúrában lehetséges) anélkül, hogy magát a kifejezést használnák.

Egyenrangúak a kapcsolatok?

Az egyenlőség kérdése nagyrészt önkényes – nem egyértelmű, hogyan azt hogyan lehet megmérni. Az Oroszország és Kína közötti kapcsolatokban nincs formális hierarchia, és elvileg nem is lehet ilyen rendszer. Nehéz is ezt mérlegelni. Kína természetesen gazdaságilag sokkal erősebb, és most már számos technológiai szempontból is az. Oroszország azonban a maga nemében katonai és politikai nagyhatalom. Sőt, ami a kedvezőtlen változásokra és a sokkhatásokra való felkészültséget (nevezzük ezt állami állóképességnek) illeti, Moszkva valószínűleg élen jár, de Peking mozgástere a világpolitikában most sokkal nagyobb.

A kérdést másképp is fel lehetne tenni: kinek van nagyobb szüksége a kapcsolatok erősítésére, és kinek kellene ezért többet tennie? Első pillantásra úgy tűnik, hogy Oroszországnak van rá a legnagyobb szüksége – bármennyire is jól teljesít, egy akut konfliktus a világ legsikeresebb és legbefolyásosabb államainak egy csoportjával, jelentősen korlátozza Oroszország lehetőségeit. Ezért kompenzálnia kell más, nem kevésbé fontos és ezért feltételeket szabni képes partnerekkel. Ezek közül a legerősebb Kína.

Ez igaz, de van ennek egy másik oldala a dolognak. Peking végre felismerte, hogy a békés és kényelmes fejlődés ideje lejárt. Az Egyesült Államok az elkövetkező évtizedekben Kínát tekinti fő ellenfelének, és a rá nehezedő nyomás csak fokozódni fog. Pekingnek nincs szilárdabb és megbízhatóbb partnere Moszkvánál, mert egyszerűen nincs más jelölt. Ezért egy ilyen kapcsolat jelentősége tovább fog nőni. A hagyományos kínai pragmatizmus Oroszország javára válik.

Kína támogatta Oroszországot az ukrán konfliktusban?

Az ukrán válság összetett jelenség, amelynek több dimenziója van. Kína álláspontja a különböző aspektusokkal kapcsolatban eltérő lehet. Ami magát a Moszkva és Kijev közötti konfliktust illeti, Peking álláspontja a visszafogottságban merül ki. Kína nem tartja jogának (vagy érdekének), hogy közvetlenül beavatkozzon, ezért a béke és a közös normák tiszteletben tartásának szorgalmazására szorítkozik. Oroszország Ukrajnával szembeni, sajátos történelmi körülmények között felhalmozott követeléseinek sora nem fontos a kínaiak számára, és nem is tartozik rájuk. Van azonban egy másik aspektus – a konfliktus központi szerepet játszik Oroszország és a Nyugat kapcsolatában, és következésképpen hatással van a globális hierarchia állapotára és magára a világrendre. Peking itt sokkal aktívabb, és Moszkvához nagyon közeli, a Nyugatéval ellentétes álláspontot képvisel.

Talán a legfontosabb, hogy Kína nem érdekelt abban, hogy az USA vezette blokk sikerrel járjon Ukrajnában, ami jelentősen gyengítené Oroszországot.

Peking ezért kétségtelenül óvatosan fog eljárni, hangsúlyozva az ellenségeskedések beszüntetésének szükségességét és azt, hogy nincs alternatíva, de nem fog nyomást gyakorolni Oroszországra, és nem fog olyan lépéseket sem tenni, amelyek megnehezítenék a helyzetét. Éppen ellenkezőleg, a támogatás fokozatos növekedése várható a részéről.

Történt-e gazdasági áttörés, vagy a gazdaság marad a két ország kapcsolatának leggyengébb láncszeme?

Oroszország kereskedelmi forgalmának nyugati orientációja régóta fennálló és összetett probléma. A jelenlegi válság, amelyben ezek a kapcsolatok a Nyugat jóvoltából hirtelen megszakadtak, némileg megkönnyíti a feladatot, és nem hagy más nyitott lehetőségeket. Mindazonáltal az átszervezés fájdalmas lesz, és időbe telik, legalábbis az infrastruktúra kiépítése miatt. A kialakuló politikai akarat (vagy annak hiánya) viszont ösztönzi a változás folyamatát Oroszországban.

Kína globális gazdasági nagyhatalom, érdekei és igényei szinte mindenhová elérnek. A külső nyomás szempontjából jelenleg hátrányos helyzetben lévő Oroszországgal való kapcsolatok erősítése során Peking gondosan mérlegelni fogja a saját maga számára jelentett kockázatokat. A kínaiak nem fogják feláldozni magukat északi testvérük kedvéért.

Hszi látogatása azonban döntő fontosságú volt, egy jelzés, a kormányzó kommunista párt jelzése minden vállalatnak, hogy Oroszországgal együtt kell dolgozni és keresniük kell a lehetőségeket. Ezt Kínában megértik. Oroszország feladata a maga részéről pedig az, hogy minden lehetséges módon támogassa ezt a folyamatot.

 

Írta:  Fjodor Lukjanov,  az Russia in Global Affairs főszerkesztője, a Kül- és Védelempolitikai Tanács Elnökségének elnöke, valamint a Valdai International Discussion Club kutatási igazgatója.

Megjelent a Russia Today angol nyelvű portálán 2023. március 28-án.

A fordítást a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége készítette

---

Figyelem! A fenti hír propagandának minősül, mivel az a mindig nagyon “demokratikus” EU-ban üldözött, betiltott és propagandistának kikiáltott Russia Today értesülései nyomán készült.

Kiemelt képen: Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök. © Lintao Zhang / Getty ImagesNemzeti InternetFigyelő (NIF)