Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
jó reggelt Dani fiú! Már régen lekellet volna zárni a határokat, és mint legnagyobb ellenzéki (?) pártnak, talán hathatósabb ellenállást kellene tanúsítani, tevőlegesen is. Addig míg nem késő ! Az ártatlan Magyar emberek érdekében ! A választók szavazatai alapján fel jogosultak,hogy a tehetetlen „bábkormányt lemondásra szólítsák fel és szakértői kormányt állítsanak fel. A többi mis-másolás és a duma része! Sok sikert!
Ha még nem vették észre, most úszik le a Dunán a valamikor is hatalomba kerülésük esélye.! Innen már csak lefele van. Hogy is mondta gyf, „elkúrtuk,nem kicsit,nagyon! De hát,egy popsival csak egy lovat lehet megülni.