Murányi László: EZEK…
EZEKET azok választották meg – akik megválasztották…
Ma már alaposan feltehető, hogy (ld. ellenzéki irányítású önkormányzatok botrányai, élén a fővárosival) nem annyira gyönyörködnek bennük, tv-s jelenlétüket nézve különösen.
DE KIK IS EZEK?
EZEKNEK nincs közük a mi időnkhöz, amit éppen itt, éppen nagy többségben, esendőn, de kitartóan, erősen megélünk.
EZEK között vannak élharsogók. Bárgyúság virít az arcukon, a sötét együgyűség az égbe kiált. A régen elfeledett hittételeket szajkózzák, amiket a század eleje már lassan eltemet. EZEK nem.
EZEK minden héten többször fellépnek a vérpadra, (tv-k, a T. Ház ülései), alig várva a „munkát”, hogy kielégülhessenek. EZEK nem bakók, EZEK nem orvlövészek, EZEK előrántják a gimnasztyorka alól a dobgitárt, mert hisz a bőséges konyhapénzből könnyen megvesznek egy-egy tárra valót. Guillotint (nyaktilót) ígérnek ugyan, de a golyót garantálják. Mint ítélethozók és mint végrehajtók. Egy személyben. Ahogy láttuk s megszenvedtük EZEKET – évtizedekig.
EZEK nem tudnak kegyvesztettek lenni, nem tudnak exek lenni: villogó szemek, fegyelmezetlen gesztusok, féktelen arcjátékukat a színpadias düh mozgatja. EZEKNÉL nincs tisztaság, belátás, tisztelet, európai modor s a vörös fejből, magas C-vel röpköd ki azorbán…, azorbán…, azorbán….
EZEK politikai ágyrajárók.
EZEK vörös hazugságfonala nem tud elfogyni, mert a Vörös Fővezér (GY., de nevét nem írjuk le) száz év után visszaábrándozza kedvenc vörös színét s túlmozgásai közepette vajas kaláccsal eteti a hozzá ajánlkozókat vagy egy-egy elkapottat. Pénz nem számít.
EZEK kalandorságát a hatalmi téboly és harácsolás-vágy hajtja, sötét bumfordiságukból ki sem kandikál az értelem s ha megszólalnak a T. Házban, szavaik súlytalanul fellebbenve kiillannak a kupola ablakain.
Ebben az „osztályharcban”, szép lassan, maguk tüntetik el magukat, „megbeszélni valónk” nincs. Az őket választóknak EZEK maradnak hát: az izgékonyak, a sértődöttséggel, fals hangú rikácsolással „számonkérők”.
A vérpadról lassan-lassan, de biztosan csúsznak lefelé, egészen a poklokig.
Tanács: jó lesz hamarosan odébb állni. Brüsszeltől jó messzire és túl Moszkván is. A tengereken túli részeket – nem ajánlanánk.
EZEKRE szabad hát haragudni, 70 – 80 kiló furcsa hámsejtre, fehérjére?
„…Egy rakás romlékony agyvelőre, amely…önmaga felől örökre tudatlan
marad?” (Márai Sándor: Napló 1947.).
Nem szabad.
Hisz EZEK már politikai preparátumok, legfeljebb mellékdarabok egy sötét múzeumi folyosóhajlatban.
EZEKNEK – talán – Ciceró hihető név, ide írjuk tehát egyik bölcsességét: „ cuiusvis hominis est errare, nullius nisi insipientis in errare perseverare.” „Bárki tévedhet, de egyedül csak az ostoba tart ki tévedése mellett”.
Ez is érdekelheti:
Ezek nem változtak és soha nem is fognak megváltozni: Hazaáruló gazemberek