Szerdai strasbourgi – elkeseredett – üzenetemet sokan megértették, sokan félreértették. Hadd tegyem világossá: nem a magyar médiatörvényt „siratom”, hanem a magyar függetlenséget, a magyar nemzeti önrendelkezést és a nemzeti büszkeségünket, méltóságunkat.
Ezeket taposták ugyanis sárba azok, akik nem engedtek a médiatörvény változtatását kérő magyaroknak, de engedtek a nemzetállamok felszámolásán dolgozó Európai Uniónak, s előzetes „keménykedéseik” ellenére mindenben teljesítették követeléseiket. Akik nyerni hagyták Cohn-Banditékat, Martin Schulzékat, Göncz Kingáékat. Az utóbbiak diadala leírhatatlan.
Lássunk világosan: legyőztek bennünket. ŐK GYŐZTEK. Elkeseredésemben odakiáltottam a Fideszes padsorok felé: „Most is hagytátok őket nyerni, mint 2002-ben és 2006. október 23-án!” Itthon talán nem lehetett érzékelni, de ott az is egyértelművé vált: színházi előadás folyik. Miközben Gál Kinga és mások „keményen kommunistázó” beszédeket mondtak a kamerának, az ülésterem másik pontján, amit a kamera nem mutatott Szájer József az Európai Néppárt és a FIDESZ vezető politikusa hosszan, bensőségesen (összehajolva) és jókedvűen beszélgetett Martin Schulz-al, az európai komcsik vezetőjével – aki mellé látványosan átült, minden jóérzésű ember megdöbbenésére.
Kénytelen voltam hasonlóan látványosan levonulni hozzájuk, Szájer szemébe nézni, s egykori nagyra becsült évfolyamtársamtól megkérdezni: „Józsi, nem szégyelled magad? Még mindig maradt olyan részlet, amit nem egyeztettetek, vagy már a következő megalázásunkról van szó?”
Mondjátok meg, Kedves Barátaim: ha itt igazán a médiatörvény lett volna a kérdés és a tét, miért nem tudta kormányunk azt bejelenteni Strasbourgban, hogy A MAGYAR EMBEREK, civil és szakmai szervezetek, ellenzéki pártok követelésére (!) a kormány rugalmasságot tanúsított, s változtat a médiatörvényen. Hozzá lehetett volna tenni: a változtatások egyben az Eu követeléseinek is megfelelnek, így a magyar „médiaügyet” a magunk részéről befejezettnek nyilvánítjuk, s mostantól az uniós elnökség igazán fontos feladataira összpontosítunk. Mennyivel másként hangzott és hatott volna! Nem ez történt. Higgyétek el, hogy annak, ami „magyar médiaügyben” az EU-ban történt az elmúlt hónapokban, köze nincs a médiaügyhöz. Tesztelni akarták a tűrőképességünket, fel akarták mérni, mit lehet megtenni velünk a jövőben, s példát akartak statuálni mindazoknak, akik eddig hittek a nemzeti önrendelkezés foszlányainak megmaradásában. Ki akarták próbálni, hogy a szemkilövés után a szemen köpést is elviseljük-e. Én nagyon nehezen viselem.
Köszönöm megértéseteket, s azt, hogyha ezt az üzenetemet is sok helyre továbbítjátok. Kérem, hogy kísérjétek figyelemmel munkámat honlapomon: www.morvaikrisztina.hu
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
Kedves Barátaim!
