Mi jön még?

„Szegény embert az ág is húzza!” – tartja egyik közmondásunk, s úgy látszik, ez igaz. Ebben az országban talán már csak vulkánkitörés nem volt az elmúlt egy-két évben. Minden egyéb igen!

 

 

 

 

Katasztrófa-katasztrófát követ, s bizony sok esetben kiderül, hogy súlyos hanyagság, hozzá nem értés, felkészületlenség is közrejátszott – még a természeti katasztrófák esetében is -, hogy a károkozás nagyobb volt, mint az indokolt lett volna. Például az ártéri építkezések (az engedélyek felelőtlen kiadása), a szakszerűtlen, magánérdekeknek kedvező terepátalakítások, a csatornarendszer elhanyagolása, a gátak siralmas állapota, a löszfalakon történt építkezés, a felelőtlen erdőirtások (az eróziót, az árvizek és viharok kárát fokozták)… mind-mind hozzájárult, hogy a kár nagyobb lett, mint szabad lett volna. Nem véletlenül igaz hát a mondás, mert mi, szegény emberek a dúsgazdagok károkozó érdekei ellen gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk.

Nincsenek valódi érdekérvényesítésre képes szervezeteink, a politikai-gazdasági vezetés karöltve, tűzzel-vassal irtott, rombolt le, üldözött minden ilyen kezdeményezést (lásd szakszervezetek, civil kezdeményezések, Magyar Gárda…).

A négyévenként egyszeri szavazáson kívül lényegében semmi hathatós eszközünk nincs a tiltakozásra, a káros jelenségek megakadályozására. Még a tüntetések sem, mert azt a hatalom (legyen az akár mszp-szdszes bolsevik, akár fidesz-kdmps álnemzeti) azonnal szétveri, ha kell, külföldi droid-alakulatok segítségével. Ugyan, mondja már meg valaki, érvénytelenek lettek-e azok a törvények, melyek szerint a nem bejelentett több fős tiltakozások erőszakkal szétoszlathatók? Érvénytelenítették-e a „közlekedés, a forgalom akadályozása” címén történő állami beavatkozás lehetőségét? Mert ez bármilyen tiltakozó demonstrációra ráfogható, hogy akadályozza a közlekedést! Érvénytelen-e a büntethetőség akkor, ha valaki kifütyül, netán tojással megdob egy politikust, ha nem tetszik a hazudozása? Ugye, hogy egyet sem érvénytelenítettek?

Bárkit, bármikor letartóztathatnak mondvacsinált indokokkal, s a szegény embert semmi nem védi a hatalommal szemben. S ha nincs pénze „sztárügyvédre”, akkor legfeljebb a civil jogvédők áldozatos segítségét várhatja, ha győzik még a munkát! Mert a bíróság és az ügyészség minden esetben a hatalom oldalán áll! Arra épeszű ember nem építhet, hogy majd ők kiderítik az igazságot.

Sajnos, úgy látom, hogy megérdemeljük a csapásokat! Ha szép szóval nem lehet észhez téríteni bennünket, s nem vagyunk képesek végre felelősen dönteni, és kiállni érdekeink védelmében, akkor kellenek a pofonok. Addig, amíg egyszer csak kitörünk, s azt mondjuk, ebből elég volt! Ne kezeljenek idióta, tehetetlen baromként! Nem tehetnek velem azt, amit akarnak! Nem zsarolhat, fenyegethet sem az állam, sem a szolgáltató multicégek, sem a bankok, sem más! Nem vehetik el az élethez, munkához, lakhatáshoz, emberi méltósághoz való jogaimat, azt nem csorbíthatja sem az állami, sem a gazdasági maffia! Mi, dolgozó, dolgozni akaró emberek tartjuk el a vezetőket, szolgáltatókat, s mi szabhatunk csak feltételeket. Akinek nem tetszik, elmehet a hazánkból, legyen az miniszterelnök, bankelnök, multicég vezetője, …

Feladtuk önrendelkezésünket, pártok és azok vezetői kezébe tettük le életünket, jövőnket, gyermekeink sorsát. Ellenőrizetlenül, felelősségre vonás nélkül hagyjuk garázdálkodni azokat, akik bizony sok esetben teljességgel méltatlanok, vagy hamar azzá válnak, hogy bennünket képviseljenek, intézzék ügyeinket!

Mihamarabb meg kell szerveznünk azt a nagyon erős civil hálót és kontrollt, amellyel kézbe vehetjük a „gyeplőt”, s szigorúan számon kérhetjük a megbízottjainkat, ha nem megfelelően tevékenykednek a mi érdekünkben, élet és munkakörülményeink javításán! Ki kell erőszakolnunk például a képviselők azonnali visszahívásának lehetőségét, s azt, hogy ne bújhassanak a jog mögé, annak védelmébe, ha nyilvánvalóan kárt okoztak a köz dolgaiban – legyen az anyagi vagy erkölcsi!

Megtagadtuk az isteni rendet, egymást marjuk ahelyett, hogy a felelősöket vonnánk szigorú számonkérés alá, hagytuk, hogy tudatilag, erkölcsileg, szellemileg lezüllesszenek, mindenféle idegen divat majmolójává tegyenek bennünket! A rendetlenség (mind a fejekben, mind a közéletben), a gyáva megalkuvás, a naiv – sőt olykor idióta – szemlehunyás a gazemberség láttán, a bűncselekmények súlyának tompítása az „életrevaló” elnevezéssel, az, hogy bambán várjuk, hogy helyettünk tegyék meg azt, amit nekünk kellene („majd más megoldja a problémát”  hozzáállással, lustasággal) – megtette a hatását.

Rajtunk kívül senki nem fog tenni semmit a mi érdekünkben, s ha vagyunk annyira hülyék, hogy még mindig másokra bízzuk a sorsunkat, hát megérdemeljük. S íme, nem csak a lelki, szellemi erkölcsi pusztítás fog továbbra is sújtani bennünket, hanem a fizikai katasztrófák sorozata is. A bűnöző addig nem hagyja abba ténykedését, amíg nem kell rettegnie a roppant súlyos számonkéréstől!

Talán keserves lesz, de végre ideje felébrednünk az önámításból. A most megbízott pártszövetség is csak akkor fog életünk jobbításán munkálkodni, amíg érzi, hogy nagyon nagy felelősség van rajta, és ha nem jól teszik a dolgukat, nem csak elkergetik őket, hanem elveszthetik mindenüket, s szabadságukat is, örökre!

 

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő