Ukrajna, ez nyilvánvaló – legalábbis Brüsszel szerint, ahol a vezetők a szociális piacgazdaság helyett a háborús gazdaságot választanák
Miközben van, amiben még Kuba is megelőzi az Európai Uniót, ahol a márciusi adatok szerint több mint 13 millió embernek nincs munkája; amelynek versenyképességi és kereskedelmi mutatói is romlanak, Brüsszelben a háborúpárti elit azon dolgozik, hogy mindent átállítson háborús gazdasági üzemmódba. És még csak nem is az a szlogen, hogy a hadiipar fejlesztése néhány munkahelyet teremt, hanem az, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell tudni Ukrajna szükségleteinek kielégítését. Szubjektív elemzés következik.
Az európai védelmi iparnak háborús gazdasági üzemmódba kell kapcsolnia, hogy Európa gyorsabban, többet és közösen állítson elő katonai eszközöket Ukrajna azonnali és hosszú távú támogatására – jelentette ki még hétfőn az MTI tudósítása szerint a belső piacért felelős uniós biztos Brüsszelben.
Thierry Breton hangsúlyozta: ez a lépés elengedhetetlen azért, hogy a tagországok hosszú távon és jobban tudják fedezni Ukrajna szükségleteit.
„Ukrajna iránti elkötelezettségünk és közös törekvésünk, hogy mozgósítsuk az európai ipart a szükséges intézkedések teljesítése érdekében, szilárdabb, mint valaha” – fogalmazott, hozzátéve: az EU elkötelezett amellett, hogy támogassa Ukrajnát bármiben, ami a győzelemhez szükséges rövid és hosszú távon egyaránt.
Ez egy igazán jó hír. Azoknak az üzleti köröknek legalábbis, amelyeket nem érdekel, hogy az Unió milyen hitelekből vagy elvonások árán fizeti majd ki Kijev helyett a számlát.
Mindenki más számára viszont aggasztó. Különösen igaz ez arra a 13 258 000 emberre, akinek az Eurostat márciusi adatai szerint jelenleg nincs munkája. Hogy könnyebb legyen elképzelni: ez közelítőleg annyi, mint Magyarország és Horvátország népessége együttvéve! Közülük egyébként 2 858 000 fő 25 éven aluli, vagyis egy Litvániányi fiatal nem talál állást az EU-ban. A szezonálisan kiigazított munkanélküliségi ráta uniós szinten meghaladja hat, a fiatalok esetében a 14 százalékot.
Vajon ők is úgy gondolják, hogy az EU legfontosabb feladata „hosszútávon és jobban (…) fedezni Ukrajna szükségleteit”? Vagy ők nem számítanak? Mellettük; amellett miért nem elkötelezett az EU, hogy támogassa őket „bármiben, ami a győzelemhez” (értsd: az érvényesüléshez, megélhetéshez) „szükséges rövid és hosszú távon egyaránt”?
Azért is bátorkodom feltenni ezeket a nem is annyira költői – habár fúj, populista – kérdéseket, mert néhány éve, tehát még a COVID és az ukrajnai válság eszkalációja előtt megkérdeztek 20 ezer európai fiatalt arról, miért bizonytalanodnak el, amikor a gyerekvállalás kerül szóba.
A két leggyakoribb válasz ez volt: félelem attól, hogy a jövőben nem találnak munkát (52 százalék), valamint a háborúk vagy terrortámadások lehetősége (47 százalék).
Nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy frissebb elemzések hiányában is ki merjem jelenteni: ezek az értékek aligha csökkentek. Sőt, inkább nőttek. Erre tekintettel különösen súlyos az a politika, amit Brüsszel visz. Az a politika, amely az Egyesült Államok geostratégiai és a bizonyos tőkés csoportok anyagi érdekeit az uniós polgárok érdekei elé helyezi.
Mondjuk, itt muszáj önkritikát gyakorolnom, ugyanis nem illik számonkérni valakiken olyasmit, amit nem ígértek meg. Például Davosban Ursula von der Leyen hosszasan beszélt arról, hogy napjainkban a dezinformáció és a félretájékoztatás jelenti a legfőbb gondot, ezért kíméletlenül fel kell lépni a külső és belső ellenséggel szemben. Vannak ugyanis, akik „le akarják taszítani [az EU-t] a helyes útról”.
Tehát szerinte a helyes út az, ha Ukrajnába önjük minden pénzünket, mert mint mondta: Oroszország ennek köszönhetően kudarcot vallott a stratégiai céljai elérésében, az EU pedig erősebb és függetlenebb lett. Leszámítva azt a több mint 13 millió ember. Ők kiszolgáltatottak és gyengék. De, gondolom, magukra vessenek, mert „az érdem határozza meg a gazdasági sikert” – ezt is a Bizottság elnöke mondta.
Természetesen a hadiipar fejlesztése is teremt munkahelyeket, elismerem. Viszont a hadiipart nem Ukrajnáért kell fejleszteni – és főleg nem hitelből vagy más ágazatok rovására.
Merthogy az Európai Unió versenyképessége stabilan romló tendenciát mutat. Csökken a kockázati tőkebefektetések mértéke, a bejegyzett szabadalmak száma, alacsony a K+F ráfordítás, a beruházások elmaradoznak… A gazdasági teljesítmény növekedése 2023. IV. negyedévében 0,2 százalék volt; a kiskereskedelmi forgalom volumene ugyanennyivel, az ipari termelésé 5,2 százalékkal múlta alul az egy évvel korábbi adatokat! És csökkent a termékexport értéke is.
És akkor teszek még egy megjegyzést, hogy kapaszkodót adjak azoknak, akik szociális demagógiával, populizmussal, hovatovább azzal akarnak vádolni, hogy a „belső ellenség” ötödik hadoszlopának tagja vagyok:
A több mint 60 éve embargók és szankciók sújtotta Kuba a GDP-jének 16,3 százalékát fordítja az oktatásra, az egészségügyre pedig 11,1 százalékát költi, de lakosságarányosan is magasabb a ráfordítása jó néhány tagállamnál. Összehasonlításképpen az EU-átlag az oktatásra fordított kiadások terén 10,2 százalék, az egészségügyre pedig 8 százalék körül van…
Kiemelt képen: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a kijevi megbeszéléseit követő sajtóértekezleten 2023. november 4-én (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
