Mayer Gábor: Ágyékkormány
A már régóta „készülünk” csücsörik vasárnap végre előjöttek a farbával: ágyékkormányt hoztak létre, arra készültek ennyi viszketeg izgalmukban. Valahogy úgy vannak ők, hogy akármi csípésük, kiütésük van, nekik rögvest a nemzetbe kell nagyot rúgni. „Tokaj hímvesszein nektárt csepegtettél” gusztustalankodott (lásd még a bőséggel nektározó Gréczyt) az azóta már eltávozott színészük. Így talán utalhatok némileg finomítva: a mi táncos Ferink micsoda vesszőket volt képes felesége mellé válogatni! Az Aprókat és Ferit mintha valami bónuszként kaptuk volna a nyakunkba: ha kell nektek Isten kék ege és a zöld kikelet, őket is vinni kell! Egyáltalán – hogy zajlik egy ilyen válogatás? Felkértük Dobrev Klárát (ő a bolgár nő), hogy alakítsa meg (a DK) árnyékkormányát – jelentette be a mindig lázban égő szemű, csattogó fogsorral leckefelmondó ember. Ő mindig kéznél van, kisegít az alkohollal dugított kígyózásnál, be és kijelent, s mindig úgy, mintha azt maga a darás hangképzésű gazdája mondaná.
Békaszáj bögrefül talán sóhajtott egy nagyot, s ha már feladat, ám lássuk! igyekezettel kémlelt még működő mérték utáni szabóságokba, vályogtégla üzemekbe: ugyan hol találhatni miniszternek való anyagot? A munka még tart, de beköszöntvén a határidő, az épp kéznél levőkből állította össze a bemutatandó kettős sort. Az első sor közepén talpig fehér mirtuszban maga a kormányfő, s a hátsóba parancsolva a másik nő, a még időben DK-ba öltöző, mindenhol kotnyeleskedő, de eddig még semmit sem produkáló Tokás Lolo szépséghercegnő. (Ennyi erővel a másik végletről bejelölhette volna a lerobbant mosónő küllemű és szellemi töltetű Bénaszájú Mártát az első kerületből.) Nincs a képen a harmadik nő, a minden kérdésre felelős gúnnyal vihogó Nekivadult Ágnes – ő talán tankkal jönne, de még nem talált egyet sem a távoli földeken, ahová szétszórta azokat. A bemutatott ágyékkormány már csak azért sem lehet végleges, mert a 16-ból 3 nem teljesíti a szent női kvótát, melyet oly előszeretettel kérnek számon – másokon.
Meglehetőst hiányolom a sok lerobbant arc közül a milliárdosok éhségmenetébe állt „jaj, anyuci, beütöttem a lábam” kalapácsos fenegyereket, akinek pedig most már járna valami komolyabb sarzsi. Hová igyekszik ütni a kommunista internacionálé kalapácsa, sosem tudjuk meg, de gyaníthatjuk, hogy épp a kalapácsos trikóban feszítőnek lábára sújt. Mint ahogy a röhejes gyászhuszárokból álló árnyékkormányát bemutattató Ferink is a saját lábára üt ezzel a húzásával, mellyel bevallotta, hogy minden eddigi előválasztási bohózatuk függönyként takarta az igazi célt és tervet: a bolgár nő színrelépését. Egy bokorba valók az Európában és az USA-ban szívósan erősített személyi kultuszt építőkkel, kiket kiválón fémjelez a Navracsics Tiborra förmedő igen csúnya, erősen túlfodrászolt nő demokratizmusa: nem a véleményére vagyok kíváncsi, hanem arra, hajlandó-e végrehajtani az utasításainkat vagy sem? (Valamikor 2010 után, a belga oroszlán barlangjában.) A pecsétet most ütötte rá balkézről szerzett brüsszeli műemlék palotájának ablakán kikönyöklő szél fésülte fogú euro milliárdos: nélkülözni és szenvedni fogtok Európa népe, mert én mondom néktek, hogy nélkülöznötök, és szenvednetek kell!
Miért nem legyinthetünk e társaság férgelődésére, ha már ennyire kiismertük őket? Az újralegyek miatt. Gyümölcsöskertekben a fák tövében telelnek át a cseresznyelegyek, almamolyok, dióburok fúró legyek álcái. Ezek alkalmas időben kirepülve petéiket lerakják már a virágzás idején, vagy később a fejlődésnek induló gyümölcsökre. Az azokból kikelő férgek berágják magukat a gyümölcsbe, s tönkreteszik azt. Elég kettévágnunk egy mosolygó almát, csengő barackot, ízes körtét, hogy lássuk: milyen szétrohasztott, telemocskolt, büdös, penészedő környezetben érzik jól magukat. A dió burkát tönkrerágó nyű eleszi a gerezd fejlődését biztosító burkot, és undorító fekete taknyot hagy maga után. Majd a fák ledobálják a tönkretett gyümölcsöket, s azokból a férgek bemásznak áttelelni a földbe, hogy tavaszidőn a belőlük kikelt legyek kezdhessék újult erővel. Jövőnk gyümölcseit, legféltettebb kincsünket, az új generációkat kell tehát védenünk, kiket amúgy is egymáshoz taszigál a másod- harmad-virágzásukban kiteljesedni vágyó felnőttek önzése, hogy egymás nincs tudásából próbáljanak életben maradásukhoz valami lelki alapot összehordani maguknak. Nekik, a még be nem köpötteknek kell megmutatnunk, hogy az ilyen, s hasonló vesszőkből összeálló ágyékkormányok támadnak mindent, amihez csak hozzáférnek, mindent, amiből egészséges jövő érhet.
Mementó 2006 emlékmű
