Matolcsy a jegybankelnök – Tündérmese vagy rémálom?

Mint ahogy az már régebb óta várható volt, Orbán Viktor miniszterelnök Matolcsy Györgyöt jelölte a Magyar Nemzeti Bank élére. Magyarán Matolcsy lett a jegybank elnöke. Érdemes elidőznünk rajta, hogy milyen változások várhatóak ettől a magyar gazdaságban. Matolcsy György ugyanis eddig a Nemzetgazdasági Minisztérium élén mintegy pénzügyminiszterként tevékenykedett, és posztjából kifolyólag felelős volt az úgy nevezett fiskális gazdaságpolitikáért. Mostantól a jegybank élén viszont a monetáris politikáért felel.

Ebben az írásunkban szeretnénk, ha minden olvasó megértené, mi a különbség e között a két fogalom között, melyeket nap mint nap hallunk a hírekben, de ne vegye senki sem sértésnek, tízből kilenc ember nem érti. Mivel lapunk fő céljának tűzte ki, hogy az emberek értsék a gazdaságpolitikát, hogy ne csak a politikusokba vetett vakhit vezesse őket, hanem megfontolt és átgondolt döntésük alapján szavazzanak, ezért nagyon fontosnak tartjuk a két fogalom tisztázását. A héten nézzük meg a fiskális politikát.
A fiskális politika, amiért általában egy ország pénzügyminisztere felel, azt jelenti, hogy az államháztartás egyenlege hogyan áll. 

Magyarul ez a politika felelős azért, hogy az állam bevételei és kiadásai egyensúlyban legyenek. Az állam bevételei csak és kizárólag adókból valósulnak meg, ebből következően az állam bevételeinek növekedése két esetben jöhet létre. Az első esetben az egységnyi pénzt termelő és kereső embereknek, cégeknek az adóját emeli az állam. Ez azt jelenti önmagában, hogy az embereknél kevesebb pénz marad. Hívhatjuk ezt népszerű szóval megszorításnak.

Matolcsy György 5-6%-os növekedésben bízott. De úgy akarta beindítani az autót, hogy elötte kiszívta belőle a benzint és odaadta a szomszédnak adósságtörlesztés fejében. Most aztán csodálkozva látja, hogy hiába indítózik. Nézegeti az akkut, meg az elosztófedelet, cserélgeti a szűrőt és buzdít minket, hogy toljuk gyorsabban, mindjárt beugrik. Ki fogja vajon megmondani neki, hogy a gépkocsi üzemanyag nélkül nem megy? Úgy látszik senki, mert mindenki tolja a benzin nélküli kocsit, mint egy tündérmesében.

A második eset az állami bevételek növelésére: Hogy ugyanakkora adókulcsok megtartása mellett az adóalanyok többet keresnek és termelnek, és ebből következően lesz az államnak több pénze. Ezt hívják közkeletű szóval gazdasági növekedésnek. Gondolom senkit nem kell arról győzködni, hogy 2008 óta az első állapotban vagyunk, vagyis a gazdasági teljesítmény csökken, ezért az állam az adók növelésével próbálja meg a bevételeit szinten tartani.

És itt jön be Matolcsy személye, mint kulcsfiguráé. Matolcsy György ugyanis amúgy támogatható módon ellenzékben a gazdasági növekedés megszállott híve volt. Amúgy már az első Orbán kormányban is azzal vétette magát észre, hogy az ő elvei alapján indult be az úgynevezett Széchenyi terv, melynek fő feladata lett volna a gazdasági növekedés beindítása. Minden józan és még emlékezni tudó magyar ember fel tudja idézni, hogy Matolcsy 2010-ben a mostani évekre 5-6 %-os növekedést vizionált, de a legrosszabb esetre is 3-4 %-ot biztosra vett. Ez a terv támogatható lett volna, ki ne akarna ugyanis ilyen mérvű gazdasági növekedést, hiszen ez azt jelentené, hogy több a pénzük az embereknek, és az állam sem kényszerül adóemelésre. A kérdés csupán az, hogyha ez ennyire jó dolog lett volna, miért nem sikerül egyszerűen Matolcsynak a növekedés beindítása? Még a tavaly adott elhíresült CNN-es tündérmesés interjújában is 2013-ra robusztus növekedést jósolt, ami testvérek között is minimum 3-4%-ot jelent. Ehhez képest az interjú után pár hónappal megalkotott költségvetésben már csak 0,9%-os a növekedési terv. A legújabb prognózisok szerint meg inkább újabb visszaesés jön. Ülnek otthon a magyar emberek, Fidesz szavazók vagy éppen baloldaliak, és egyszerűen nem értik, hogy miért nincs növekedés? És itt jön be újra a fiskális politika szerepe, melyért pénzügyminiszterként Matolcsy volt a felelős. Már a csecsemő is kívülről fújja, hogy egy államnak 3% alatt kell tartani a költségvetés hiányát. Magyarul ez azt jelenti, hogy az államnak maximum 3%-kal lehet több a kiadása, mint a bevétele. De most fölteszem a 20 forintos kérdést: miért? Miért pont 3%? Miért nem 1% vagy 6%? Kérek mindenkit, kapaszkodjon meg. Azért 3%-ot ír elő a nemzetközi pénzvilág minden országnak, mert ebben az esetben tartható fenn a leghosszabb ideig egy ország adósrabszolgasága.

A kormány egy gazdasági szabadságharc álcája mögé bújva semmi mást nem tesz, mint teljesíti a hitelezői elvárásait és behajtja a pluszpénzt az emberektől. Kiegyezve a pénzügyi háttérhatalommal, jutalmul a hatalomban maradást várja el. Nagy színjátékot játszanak le előttünk bankadóval, meg rezsicsökkentéssel, de az eredmény, hogy kevesebb a pénzünk. 

Ha túl magas a költségvetési hiány, akkor az országok hamar csődbe mennek és le kell írniuk a hitelezőknek az adósságot, hogy aztán azonnal újra elkezdjék hitelezni az adott nemzetet. Erre volt Görögország a példa. Nem célszerű ezt viszont sűrűn megtenni, mert akkor a nemzetek fellázadnának. Ezért csak 50-100 évenként megy tönkre egy-egy ország. Ezért arra biztatják a nemzetek vezetőit, hogy tartsák bármi áron 3% alatt a hiányt. Ezzel tartják továbbra is markukban az adott nemzetet. A politikusok persze megteszik ezt a szívességet a pénzvilágnak, mert ebben az esetben ők megsimogatják a buksijukat és továbbra is a hatalomban tartják őket. A nép, a lakosság sorsa mellékes tényező ebben a játszmában. Ez zajlik jelenleg például hazánkban. Épeszű ember ugyanis nem gondolhatja, hogy az államadósság csökkenhet, ha folyamatos hiányt termel. Amennyiben valakinek van X adóssága, ahhoz hozzájön évente 3%, akkor az X az csak növekedni fog. Számszerűsítve természetesen a magyar államadósság is növekedett 2010 óta, Matolcsy óta is. Tudniillik matematikai szükségszerűség, hogy, ha hiány van, akkor a számszerűsített adósság az előző évihez képest nő, a hiány mértékével. Az elmúlt 22 évben Magyarországon minden évben államháztartási hiány volt. MINDIG! Az első Orbán-kormány alatt is! Nagyjából el lehet mondani, hogy minden kormány körülbelül négyezer milliárddal növelte működése alatt a magyar államadósságot. Az első Orbán kormány is 4000 milliárddal növelte, a szocialisták csak azért nyolcezerrel, mert kétszer annyi ideig voltak hatalmon. Egyedüli többletes költségvetés a 22 év alatt 2011-ben jött létre, mégpedig azért, mert akkor lett államosítva a magánnyugdíj pénztár, és az onnan visszagyűjtött állampapírokat megsemmisítették, és ezen összeg mértékével abban az évben csökkent a hiány. Ennek köszönhetően az elmúlt 3 év alatt nem háromezer milliárddal, hanem csak ezer milliárddal nőtt a számszerűsített adósság.

Emlékszünk még a 2006-os rosszabbul élünk, mint 4 éve Fidesz kampányra? Aztán most meg kiderült, hogy sokkal jobban éltünk, mint 4 éve. Orbán most kimondta, legyünk inkább szegényebbek. Sajnos ez sokaknak egyenlő lenne az éhenhalással. Az már külön érdekesség csak, hogy tényleg csak (tündér)mese az 1 millió új munkahely.

Igen ám, de van egy bökkenő, ezt az adatot gondosan el kell titkolni a választópolgárok elől, hiszen, ha azok tisztában lennének ezzel, akkor tennének valamilyen lépéseket ennek megszüntetésére. Ezért minden kormány – nemcsak a magyar kormányok -, összejátszanak a nemzetközi pénzvilággal, és sehol sem a számszerűsített államadósságot hozzák nyilvánosságra, hanem egy viszonyszámot a GDP arányához képest. Ezért lehetséges az, hogy azt mondhatják egyes politikusok –  megtévesztően – hogy csökkent az államadósság 80%-ról 79%-ra csakhogy ez nem igaz, a pontos kifejezés az lenne, hogy a magyar államadósság a GDP-hez VISZONYÍTOTT ARÁNYA csökkent  80-ról 79%-ra. Maga a számszerűsített államadósság viszont nőtt újabb ezer milliárd forinttal.

Sőt mondok egy még rosszabb hírt! Elfogadva, hogy ne a számszerűsített adósságot figyeljük, hanem a GDP-hez viszonyított százalékszámot, akkor ebben az esetben viszont nem sokat ér a 3%-os hiány tartása 0%-os GDP növekedés mellett. Illetve pontosabban nem sokkal ér többet, mint mondjuk egy 6%-os hiány egy 3%-os gazdasági növekedés mellett. Jól látható tehát, hogy semmivel sem léptünk előrébb az előző kormányzathoz képest, mert a fenntarthatóság kérdése mindkét esetben elégtelen volt. Az előző időszak számai ugyanolyan jól megfeleltek a pénzügyi világnak, mint a mostaniak, tudniillik, mindkettő eredménye ugyanaz. Ezért lett volna tehát jó, ha Matolcsy György úgy tudta volna megvalósítani a 3%-os költségvetési hiányt, ha közben 3%-kal növekszik a gazdaság. Sőt ő ennél többet szeretett volna. 3%-os hiány mellett 5-6%-os növekedést. De sajnos ez a gazdasági csoda elmaradt. De miért maradt el? Rossz ember lenne Matolcsy György? Gonosz lenne Orbán Viktor? Feltételezem, hogy nem. Mint ahogy Gyurcsány sem volt az, csak ő egy nagyobb hiánnyal dolgozott egy közepes növekedéssel, míg az Orbán-Matolcsy duó egy alacsonyabb hiánnyal növekedés nélkül. Nem vette sem Orbán, sem Matolcsy észre, hogy maga a rendszer, a nemzetközi pénzügyi rendszer teszi lehetetlenné azt, hogy egyszerre legyen gazdasági növekedés és alacsony hiány.

Matolcsy és Orbán még mindig nem értik, hogy megköti kezüket a jelenlegi pénzügyi rendszer, mely ellen a mostani módon szabadságharcot vívni öngyilkos nemzetvesztés. Igaz viszont ezt szereti a magyar nép. Az öngyilkos nemzetvesztésnek nagy történelmi hagyományai vannak. Utána jön a bújdosás, meg a sírva vigadás és a sóhajtózás.

A nemzetközi pénzügyi rendszernek ez ugyanis nem érdeke. Tudniillik , ha egyszerre megvalósítható lenne, akkor a nemzetek vissza tudnák fizetni az adósságukat. Na, ez az, aminek nem szabad megtörténnie! Orbán és Matolcsy egyszerűen nem érti meg, hogy államadósságot visszafizetni egyszerűen nem lehet. Aki ugyanis megpróbálja, annak valutáját abban a pillanatban leértékelik, és még nagyobb adósságba taszítják, mint amiben előtte volt. Éppen ezért a magyar gazdasági szabadságharc sikeres megvívása teljességgel lehetetlen a jelenlegi eszköztárral. Orbán és Matolcsy valószínűleg nem veszik észre, hogy jelenlegi politikájukkal éppen a nemzetközi pénzvilág kezére játszanak, nem hogy szabadabbak lennénk, hanem egyre jobban szorul a hurok a nyakunk körül. Viszont Orbánék hatalomban maradásának esélye megnőtt. Remélhetőleg nem csak ez érdekli őket, hanem a nép sorsa is. Bár, ez lehet, hogy csak hiú ábránd részünkről! Ráadásul teljesen hibás az az elképzelés, hogy az alacsony adósságrátájú országok jobban élnek. Bulgáriának például sokkal kisebb az adósságrátája, mint nekünk, mégsem cserélnénk velük. Míg szinte az összes nálunk „gazdagabb” országnak nagyobb az adósságrátája. Hiába szorítaná le tehát valami csoda folytán hétfőre az adósságot valaki 60%-os GDP arányra. Tudják, mi történne? SEMMI.

Szóval adósságot visszafizetni nem lehet, mert az matematikai képtelenség. Erre Orbán is rájött már a lelke mélyén és ijesztő gondolatot vetett fel, a nemrég tartott évértékelőjében. Ez a mondat pedig így hangzott: – Inkább legyünk szegényebbek, de függetlenek. – Ezzel mindössze az a probléma, hogy sürgősen népszavazást kellene erről kiírni, vagy a Fidesznek ezzel kellene kampányolni a választásokon, hogy ezzel katasztrofális vereséget szenvednének. Kíváncsi lennék egy nemzeti konzultációra, hogy hányan adnának erre igenlő választ arra, hogy inkább legyünk szegényebbek, de függetlenek. Orbán Viktor persze könnyen beszél, hogy legyünk szegényebbek, hogyha őnála ez azt jelenti, hogy egymillió forint helyett nyolcszázezret keres majd, azaz elveszti a jövedelme 20%-át. Aki viszont százezer forint helyett csak nyolcvanezret kapna, az mit szólna ehhez? És most nem is beszélek a szerencsétlen sorsú 40-50 ezer forintból élő milliókról. Magyarul, szerintem védhetetlen álláspont az, hogy inkább legyünk szegényebbek, de függetlenek. Ilyet csak olyan ember mond, aki még életében nem tartozott közüzemi díjakkal, még életében nem fordult elő vele, hogy huszadika táján nem volt egy huncut vasa sem, amikor még két hét van a fizetésig. Az ilyen ember még nem találta magát szembe üres hűtőszekrénnyel vagy az utcán üres tankkal pihenő gépkocsijával. Az ilyen emberek egyszerűen nem tudják elképzelni a szegénység fogalmát, és mivel nem tudják elképzelni, soha nem élték meg, ezért könnyen mondják azt, hogy inkább legyünk szegényebbek, de függetlenek. A következő írásunkban megnézzük Matolcsy György, mint újdonsült jegybank elnök új feladatát, a monetáris politika irányítását, ahol szintén sok érdekességre mutatunk rá. Mivel a fent említettekben, szerintünk a fiskális politikában elégtelen munkát végzett vagy legalábbis semmivel sem jobbat, mint az előző kormányok. Mivel úgy akart növekedést elérni, hogy közben teljes megszorítást végzett, ezzel bizonyította teljes hozzá nem értését. Az eredmény pénzügyi oldalon ugyanaz, mint az előző kormányoknál, csak ráadásul még pénzük sincs az embereknek. Most félelemmel teli kíváncsisággal várjuk, hogy a monetáris politikában mire fog jutni, tudniillik a monetáris politika a kulcs a nemzetközi pénzügyi rend kezében. Tartson velünk!

Elek Attila

Független Szabad Európa – NIF