Mária országa és a háborús bűnösök

Hazánk történelmének egyik jelentő állomása volt, 1038 augusztusa, amikor a maihoz hasonló politikai helyzetben a király, Máriának, Krisztus anyjának kegyelmébe ajánlotta az országot. Így vált Mária országává Magyarország, s így nevezték ezer éven keresztül a kereszténység egyik európai bástyáját szerte Európában. Ez volt Magyarország nemzetmegtartó ereje, mígnem a liberalizmus, Trianon és a kommunista diktatúra elkezdte szétforgácsolni a nemzeti önazonosság és összetartás keresztény hitben rejlő erejét.

Ma ott tartunk, hogy a keresztény hit, a Krisztust követő egyházak és felekezetek elgyengülve próbálkoznak itt-ott betölteni a nemzetmegtartás egyre nehezebb feladatát, abban a helyzetben, amelyben a hittagadás, a hit és a kereszténység nem ismerete, a liberális keresztényellenesség tombol. A politika erkölcstelensége és hazugságai, valamint a Rómából beáramló új szellemiség megmételyezték a Kárpát-medence magyarságát, amelynek következtében nem csak a Szent László-i kereszténység, de maga a keresztény életszemlélet is feledésbe merül. A magyar fiatalságnak csak kis százaléka ismeri meg a hitben rejlő erőt, s magát a keresztény elhivatottság örömét, a templomok csak néhány helyen, néhány jó pap és lelkész munkája révén telnek meg, a ma már a magyar keresztény hagyományok is veszendőbe mennek, hiszen öt-hat falu pasztorációja mellett képtelenség napi szinten ellátni olyan feladatokat, amelyeket egy-egy közösség saját lelkésze és papja is nehezen tudott ellátni. Jó látni, hogy egyre több katolikus és református pap, lelkész egymást segítve igyekszik Krisztus követésének útján tartani a népet. Ez ma különösen nehéz feladat, mert a politika, a pártoskodás a legjámborabb hívőket is képes egymás ellen fordítani. Az ok egyszerű: a hívő kereszténynek mondott emberek is eltávolodtak Krisztustól, Aki szeretetre, az alázatra, a megbocsájtásra tanít, s hajszálpontos használati utasítást ad az ember számára abban is, hogy miként tudja megtartani a békét, az egymás iránti tiszteletet, az önzetlen segítőkészséget… etc.

A kereszténység és a politika liberális elválasztása tökéletesre sikeredett, hiszen a keresztény hit legalapvetőbb törvényeit sem tartja be a politika, az állam, noha ezek az erkölcsi elvárások nem csupán a szószékről elhangzott egyházi elvárások, de a normális mindennapi élet rendszerének az alapja is. Legalábbis volt…

Hiszen a politika ma az egész világon a gazdaságról, a pénzszerzésről, mások kihasználásáról, a kapzsiságról és az irigységről szól, tehát minden szegmensében szembe megy a keresztény tanításokkal, a normális emberi lét feltételeivel. A harácsolást és az embertársak kihasználását, az erkölcsi határok átlépését a kapitalizmus lehetőségeként emlegetik, és ma már nyilvánosan is elmondják a világ és Európa politikai vezetői, hogy lassan az emberekre, az emberi munkára nem is lesz szükség, mert a technika fejlődése szükségtelenné teszi az emberi közreműködést. Ennek megfelelően háborút, emberirtást, tömeggyilkosságokat generálnak a Föld számos régiójában, ellenőrizhetetlenné tették az egészségügyet, a WHO parancsait gondolkodás nélkül teljesítik, és a törvények is az emberek megtizedelését segítik elő. Európa és a nagyhatalmak elhagyták a keresztény alapokat, s valami újat akarnak építeni úgy, hogy istent játszanak.

Ma egy háborús bűnös akar háborús bűnöst letartóztatni (von Leyen-Netanjahu), a népszavazások és a választási eredmények Európában senkit nem érdekelnek, mert a fennálló hatalom úgy rendelkezik, ahogy akar. Hiába szavazott az európai társadalom Leyen és Weber ellen… (lásd, az uniós választások előtti vezetést és a jelenlegi uniós vezetést). A jog is teljesen elvesztette a bizalmat, hiszen csupán a politikai hatalom nevetséges, de rendkívül veszélyes kiszolgálójává degradálódott (lásd; a Le Pen elleni ítélet vagy a román választási eredmények megsemmisítése).

Egyfajta új, demokratikus diktatúra alakult ki Európában, amely azonos a proletárdiktatúrával, amelyet egyben szocialista demokráciának is neveztek. Emberek millióinak elpusztítását segítő, támogató Uniós vezetés követeli saját büntető bírósága tiszteletben tartását…

Magyarországon is különlegessé és veszélyessé vált a helyzet. És ebbe okként, szintén a keresztény értékek, a hit és a keresztény tanítás teljes társadalmi és politikai elvetése, a demokrácia és kapitalizmus követése keresendő. Azonban, egyetlen dolog mindent felülír ma Magyarországon. A béke melletti kiállás. Hajszálon múlik a háborúba való bekeveredésünk.

Ezt a kívülállást csak addig tudjuk tartani, amíg Orbán Viktor tartja a hátát az Unióban.

Lehet politikai, gazdasági, erkölcsi kritikát megfogalmazni okkal vagy ok nélkül a kormány ellen, de

Orbán politikáját nem lehet helyettesíteni, pótolni, mert sem felkészültségben, sem tudásban, sem hitében nincs hozzá hasonló politikus a palettán.

Hibája mindenkinek van, nyilván Orbán Viktornak is, ám

ezzel szemben a keresztény értékrendet ismeri, a magyar nemzetet védi, megmaradásunkat biztosítja. És ez, a mai világ-, és belpolitikai helyzetben mindennél többet ér.

Ha sorba vesszük azokat a milliomos és milliárdos politikai niemandokat, akik ma gyűlöletre uszítanak, hidat foglalnak, szemrebbenés nélkül monoton hangon hazudoznak és vádaskodnak, akkor világossá válik, mire számíthatunk egy esetleges rendszerváltás után.

A tudatlanság, a kapzsiság és az irigység az, amivel szembe kell néznünk. És azt már ismerjük, nagyanyáink 1919-es emlékeiből.

Lehet replikázni, Mészárosozni, MNB-zni, Tiborcozni, Schmidt Máriázni, hiszen ez erkölcsi megfontolások alapján jogos. Az ellenzéki gyűlöletkeltés irigységre épül, tehát, ők erre építenek. Sajnos a kapitalizmus lehetőségei összeértek a kapzsisággal a mi oldalunkon is. Lehet megfogalmazni jogos kritikát a jobboldali média hiányosságai és szaktudás nélkülisége okán, a rossz, sokszor kifogásolt kissé primitív kommunikációt is joggal bírálhatja bárki. Hozott anyagból dolgozunk, mint a külvárosi szabó. Volt liberálisok, és egykori kommunisták nem tudnak kivetkőzni sem önmagukból, sem a proletár szocializálódás makacs maradványaiból. A méltóságot náluk a trágárság, a nemzeti elkötelezettséget az ostoba, lenéző, „mindenkit kiröhögünk” magatartás jelenti. Ez van. A társadalom jobboldali részének ez megfelel, erre van igénye. A baloldali társadalomnak pedig egy hasonlóra, amelyik a másik térfélen focizik, vörös mezben, de hasonló, erősen megkérdőjelezhető adottságokkal.

Azonban, az Orbán-i politika utánozhatatlan, és a nemzet számára az egyetlen lehetőség, amelyben ott van olykor elrejtve, máskor világosan megfogalmazva a keresztényi elkötelezettség is.

Igaz, az utóbbi időben egyre kevesebbet hallunk „keresztény Magyarországról”, „Magyarok Nagyasszonyáról”. István király felajánlásáról pedig, semmit… de úgy tűnik, hamarosan eljön a napja annak, amikor a magyar nemzet – kínjában – ismét egy emberként könyörög majd Krisztushoz és a Magyarok Nagyasszonyához, felismerve Jakab Antal, néhai erdélyi püspök – e sorok írójának mondott gondolata – igazságát:

„A kereszténység és a magyarság egy! Ha elválasztjuk a kettőt, az olyan, mint amikor a lélek elhagyja a testet. Az a halál!”

 

Stoffán György

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)